Gyermekkorban a fonyódi Szúnyog-szigeten… – emlékszik vissza a kezdetekre Szári Zsolt. Kisdiák korában volt ott egy horgásztanyájuk, nyaranta járt le oda. A kis kalyibából idővel lakóépület vált, a nyarankénti látogatások pedig annyira megsűrűsödtek, hogy a Balatoni Halgazdálkodási Zrt. vezérigazgatója oda is költözött, így nap mint nap láthatja Magyarország egyik, ha nem a legszebb táját, a Balatont. A tavat, mely rengeteg változáson ment keresztül az évek során, és ez kiemelten igaz az ottani halgazdálkodásra és horgászati fejlesztésekre is. Ahogy a magyar tenger szakértője részletezi, a keszthelyi horgászcentrum már elkészült – tizenhat apartmannal –, de mindig van munka a tó körül. Most a kikötő fejlesztése folyik, míg a tógazdaságokban a halágyakat kotorják a szakemberek, a zsilipek és a védművek állandó karbantartást igényelnek, és a halak telepítése is folyamatban van – az állam által előírt halgazdálkodási terveknek megfelelően. Szári a számokat is megosztja:
pontyból 350 tonnát telepítenek be az idén, süllőből hatot, de több mellékfaj telepítése is tervben van, ilyen többek között a compó, a széles kárász, a balin, illetve a menyhal.
Utóbbinak éppen a visszahonosítása történik, az újkori telepítések után kettőt már is ki is fogtak.
Angolnatelepítés nincs, fogás mégis van
„Jelentéktelen mennyiség két menyhal visszafogása, de egy hatvanezer hektáros vízfelületről beszélünk. Ennek tükrében ez nagy eredmény, a befektetett munka megtérülni látszik. Érdemes tudni, hogy a menyhal a hatvanas években tűnt el a Balatonból a nagy peszticidmérgezés és az angolnák jelenléte miatt” – mondja a szakértő. Angolnát lehet halászni, de azt sem a Balatonban, hanem csak és kizárólag az elfolyó vízzel a Sió-zsilipnél. Passzív módszerrel fogják el a szaporodni szökő angolnákat. Érdekesség, hogy 1991 óta nem telepítettek angolnát a régió legnagyobb tavába. Közel harminc évvel ezelőtt történt ugyanis a „nagy angolnadöglés”, abban az évben hozzávetőleg 400– 500 tonna pusztult el belőlük, azóta csak az 1991 előtt betelepített egyedek úszkálnak a Balaton vizében a többi halfaj mellett.
Fotó: MTI / Varga György
Ahol sok a hal, változatos fajszerkezettel, az a horgászokat is vonzza – foglalja össze az egyszerű képletet Szári Zsolt, és adatokkal is alátámasztja mondandóját. Hat évvel ezelőtt 55 ezer pecást regisztráltak a Balatonnál, ez a szám 2019-re majdnem a duplájára nőtt: tavaly 91 ezren keresték fel horgászbottal a tavat. A külföldiek körében is népszerű az ország legnagyobb állóvize, és nem csak a fesztiválok miatt. Német és osztrák pecások látogatják a biztos kapás reményében a Balatont, a csehek és a szlovákok is gyakran jönnek ide egy jó kis pontyozás kedvéért. „Azt azonban hozzá kell tennem, hogy
nemcsak a halak vagy az infrastruktúra vonzza ide a hazai és a külföldi horgászokat, hanem maga a Balaton, a tó és a táj szépsége is.
Ha valakinek sikertelenül zárul a halfogási kalandja, legalább gyönyörű környezetben tölthette a pecázásra szánt szabadidejét, olyanban, amely egyedülálló Európában. A lélegzetelállító táj mellett a horgászoknak fontos a tó vízszintje is.„ A Balatonhoz ezer szállal kötődő szakember szerint a magasan tartott vízszint kedvez a pecásoknak, ahogy kedvez a vitorlázóknak is. Ezzel kapcsolatban megjegyzi: a történelem során voltak törekvések a tó lecsapolására: a 18. század második felében Mária Terézia kiadta a parancsot, hogy ki kell vizsgálni a magyarországi gabonakereskedelmet gátló okokat. Ennek jegyében született meg a Balaton lecsapolásának terve 1766-ban, abban a reményben, hogy a tó helyén búzát vagy kukoricát termesztenek majd – szerencsére nem lett belőle semmi.
Fejlesztések kellenek
A horgászok létszámának növeléséhez további fejlesztésekre lenne szükség – fűzi tovább gondolatait a gazdasági társaság vezetője, hiszen – ahogyan fogalmaz – csak a nyílt víz felé tudnak terjeszkedni, a parti horgászat lehetőségei korlátozottak. A terjeszkedéshez azonban stégek és kikötők, illetve csónakok kellenek. A horgászati ágazat mellett a tógazdasági haltermelés is eredményes volt az elmúlt esztendőben – bár konkrét összesítés még nincs, de az előzetes számok azt mutatják, hogy –, mintegy hatvanmillió forint pluszban zárta a tavalyi évet a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. Többféle jegytípus közül választhatnak a balatoni pecások, és turistajegy is váltható a tóra, de Szári Zsolt megfigyelései szerint ez utóbbi nem igazán elterjedt, viszonylag kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. A horgászok létszáma emelkedésének talán köze lehet a halászat betiltásához is. A szakember szerint ugyan leginkább a folyókon, azon belül is a Dunán és a Tiszán volt jellemző a kisszerszámos halászat, egyedül a Balatonon maradt meg 2009-ig az iparszerű, majd 2014-ig szelektív halászat. A társaság üdvözli, hogy ezt megszüntették a természetes vizeinken.
Fejlődik a horgászsport, amely fontos rekreációs tevékenységnek számít, főleg a mai, felgyorsult világban.
A nyugtató sportra a legnagyobb veszélyt a tóba jutó szennyezések jelentik – vegyszeres szúnyogirtás, különböző kemikáliák bemosódása –, de Szári Zsolt szavai szerint nagyobb horderejű, speciális fenyegetés nem leselkedik a vízre. „A halak élik az életüket, ahogy eddig is” – teszi hozzá.
1200 hektár
Míg a halak nagy ellenségének a vegyszerek számítanak, addig a horgászok legádázabb ellenfelei a rapsicok. Visszaszorításuk rendkívül nehéz, hiszen óriási vízfelületről és nádasokkal tarkított partszakaszokról van szó, ráadásul gyakran a nyílt vízen is próbálkoznak. „Az orvhorgászok és -halászok tevékenységével minden évszakban számolni kell, mert ahol egy csepp víz van, és ahol egyetlen hal is úszkál, ott mindig lesznek rapsicok” – hangsúlyozza Szári Zsolt. A szakember azonban arra is rámutat, hogy a jogszabály-szigorítás, amely – egyebek mellett – lehetővé teszi az elkövetéshez használt eszközök – hálók, hajó, jármű – elkobzását, nagymértékben mérsékelte a jelenséget. Hozzátette még, hogy különbséget kell tenni a rapsicok és az engedély nélkül horgászó, vagy a megengedettnél több halat zsákmányoló személyek között. Az orvhorgászok mellett a Balatonon a busa sem a legszívesebben látott vendég. Ezt a távol-keleti fajt még a hetvenes években telepítették be – abban az időben a halászati hozam növelése volt a cél ezzel a lépéssel –, ám a busa konkurensévé vált a többi balatoni halfaj ivadékának. A hetvenes évek óta nem telepítettek busát a tóba, az állomány nagy része úgy került a Balaton vizébe, hogy egyszerűen beszökött a vízrendszeren működő halastavakból. A cél nem más, mint ennek a folyamatnak a megállítása, valamint az, hogy ez az idegenhonos halfaj teljesen kikopjon a víztérből.
Az elmúlt év legnagyobb eredményének tekinthető, hogy a társaság vagyonkezelésbe kapja a korábban haszonkölcsön-szerződés alapján használt tógazdaságokat, így 2021-től már közel 1200 hektáron gazdálkodhat.
A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. jövőbeli terveivel kapcsolatban a vezető megemlíti, hogy jelen pillanatban még sem a mórichelyi, sem a fonyódi tógazdaság nincs a hasznosításuk alatt, de jelentős eseménynek tekinthető, hogy ezeket a haltermő területeket ez év decemberében visszakapják. „Szeretnénk elérni, hogy a Balatonba telepítendő halakat teljes vertikumban mi magunk tudjuk megtermelni, külső vásárlási kényszer nélkül. Ez részben már sikerült is, a tógazdaságok bővülésével pedig a felesleges haltermést értékesíthetjük akár belföldi, akár külföldi piacokon.
A cikk a Manager Magazin áprilisi számában jelent meg
(A halak és a Balaton szerelmese)
