A halászat az emberiség egyik legősibb táplálékszerzési formája, az ezzel foglalkozó vállalatok azonban sokszor idegenül mozognak a tőzsdék gyakran zavaros vizein, s nem mondató, hogy folyamatosan a befektetők fókuszában lennének. Többnyire egy-egy tömeges halpusztulás vagy balesetet szenvedett halászhajó irányítja rájuk a figyelmet, de a túlhalászat és a bálnavadászat ellen küzdő környezet védő mozgalmak radikális akcióihoz is céltáblául szolgálnak. A könnyen emészthető és egészséges, fehérjében gazdag halak és tengeri herkentyűk halászata meglehetősen koncentrált piacon folyik, az ágazatot globálisan működő japán, amerikai, norvég és thaiföldi cégek uralják. Legtöbbjük valóban otthon érzi magát a világ szinte minden kikötőjében, hiszen az üzlet azt diktálja, hogy a helyben fogott zsákmány feldolgozását is helyben végezzék el. A gigászok erre a feladatra temérdek leányvállalatot üzemeltetnek, amelyeket érdekeik szerint adnak-vesznek egymás között. A globális piacvezető japán Maruha Nichiro például 65 országban 174 leánycéggel van jelen.
Koncentrált a piac
A halászat és a halfeldolgozás a kevés valóban nemzetközi tevékenység közé tartozik. Egy, a Stockholmi Egyetemen született tanulmány szerint a legnagyobb 13 szereplő a világ halfogásának 11– 16 százalékát tudhatja magáénak, ez 9–13 millió tonna húsnak felel meg. Ráadásul a tudósok a teljes – tehát a független halászok, családi vállalkozások általi – teljesítményt is belekalkulálták a becsléseikbe.
Fotó: Oleksandr Rupeta/NurPhoto/AFP
A koncentrációt jellemzi, hogy az olyan népszerű halaknál, mint a sárgaúszójú és a csíkoshasú tonhal, valamint az alaszkai tőkehal, a globális fogás 19–40 százaléka az ő hálójukban akad fenn. A nagy cégeket a vertikális felépítés jellemzi, érdekeltek – bár különböző mértékben – mind a halászatban, mind a feldolgozásban, mind a tenyésztésben, mind a kereskedelemben. A hatalmas méretűre hízott konglomerátumok közül is kiemelkedik az 1880 óta működő Maruha Nichiro, amely 2007-ben a két névadó egyesülése révén vált a világ megkérdőjelezhetetlenül legnagyobb halipari vállalatává. Gyakorlatilag mindennel foglalkoznak, aminek köze van a halhoz. Fagyasztva, nyersen és konzervben is forgalmaznak halat, állati takarmányt, vegyipari alapanyagokat is készítenek, s amijük nincs, azt importálják, hogy teljessé tegyék a kínálatukat. Az utóbbi másfél évvel viszont nem dicsekedhetnek: a cég árfolyama 40 százalékot gyengült. A menedzsmentet februárban felfrissítették, profitfigyelmeztetést adtak ki a folyamatosan gyengülő keresletre és a tőkehal árának, illetve a jeges-tengeri rákfogás csökkenésére hivatkozva. Eközben a több mint 12 ezer embert foglalkoztató Maruha Nichiro költségei is megugrottak, s ezt már nem tolerálták a befektetők. A márciussal záruló üzleti év bevétele azonban így is elérheti a 8,4 milliárd dollárt.
Fotó: Tomohiro Ohsumi/Bloomberg via Getty Images
Japán fölény
Legnagyobb hazai versenytársa, a Nippon Suisan Kaisha, azaz a japán halászati cég annyiban előbbre jár, hogy náluk a vezetést már 2018 tavaszán lecserélték, s azóta 16 százalékot erősödött a tömören Nissuinak nevezett társaság árfolyama. A cég hatalmas étvággyal kebelezi be és integrálja világszerte a felvásárolt vállalatokat, az ezredforduló óta tucatnyi leánnyal százas nagyságrendűvé bővült a portfóliója. Az 1911 óta működő Nissui 2005-ben szervezte ki és vált meg bálnavadászflottájától, csatlakozva a Maruhához és a Kyokuyóhoz. Külföldön ugyanis különösen rossz optikája volt ennek a 12. századra visszatekintő hagyománynak, emiatt is döntöttek a cég terjeszkedését megkönnyítendő lépésről. A három nagy japán halipari társaság egy évre rá a bálnahús és az állatból készített más termékek forgalmazásával is felhagyott, eleget téve a környezetvédők nyomásának.
Az ikrától az asztalig
Az említett Kyokuyo a 11. legnagyobb szereplő a világpiacon, s a Maruhához hasonlóan nehézségekkel küzd, amit a két év alatt 33 százalékkal gyengülő árfolyama is jelez. Ugyanakkor a jövő szempontjából ígéretes, hogy a Kyokuyo nagyot lépett előre az ikrától az asztalig programja végrehajtásában, melynek keretében zárt rendszerben tenyésztik mesterséges farmjaikon a kékúszójú tonhalat, amely az eladásaik 11 százalékát adja. Részint a kényszer szülte a tenyésztés 2007-ben történt elindítását, a zsákmány ugyanis évről évre csökkent. A befogott halak közül a kis méretűeket a farmon nevelték, amíg el nem érték a vágósúlyt. A beruházás igen költséges volt, a Kyokuyo egyelőre nem is remél profitot ebből. A megfelelő tápszereken nevelkedő tonhalak, a tunaguk révén egyenletes és kiváló minőségű alapanyaggal tudnak szolgálni például az amerikai szusirajongóknak – természetesen kiemelt áron. A vállalatnál úgy tartják, hogy a jövő a mesterséges haltenyészeteké, s ebben, aki korán lép – mint ők –, az versenyelőnyre tesz szert.
Lazactenyésztés felsőfokon
A halászatban a fenntarthatóság egyre lényegesebb szempont, komoly marketingértéke is van annak, ha egy vállalat ügyel a részletekre. Ebben kiemelkedően teljesít a Thai Union Group, amely az ENSZ kritériumai alapján felállított fenntarthatósági feltételrendszert megvizsgálva az élen végzett a szektor harminc legjelentősebb rangsorolt szereplője között. A forgalma alapján a világ harmadik legnagyobb halas vállalata a stabilitás szigetének tekinthető, a céget három évtizede Thirapong Chansiri irányítja, aki november óta közel húszszázalékos árfolyamralihoz segítette cégét a bangkoki tőzsdén. A Thai Union Group a tonhalkonzerv-gyártásban világelső, emellett a saját farmjain nevelt óriás csíkos ostorgarnélájáról is messze földön híres. Az kevésbé ismert, hogy a Norvégiában előállított szardínia- és makrélakonzervek forgalmazásából származó összeg egy része is Thaiföldön landol. A Thai Union Group legutóbbi nagy húzása az izlandi tőkehalmáj-feldolgozó Aegir Seafoodba történt decemberi betársulás volt, amellyel a 2014-ben megvett hasonló profilú norvég King Oscar termékpalettáját erősíti meg.
S ha már Norvégia, akkor illik szólni a legnagyobb európai halas cégről, a Mowiról, amely a 2006-ban a Pan Fish, a Fjord Seafood és a Marine Harvest hármas fúziójával jött létre és egészen tavaly januárig ez utóbbi néven futott. A bergeni székhelyű Mowi a leggazdagabb norvégiai születésű üzletember, John Fredriksen birodalmához tartozik. A norvégról ciprusi állampolgárságra váltott, Londonban élő mágnás erősen vonzódik a vízhez, hiszen övé a világ legnagyobb tankerflottája, és mélytengeri olajfúró vállalatai is vannak. A Mowi is világelső, méghozzá a lazac- és pisztrángtenyésztésben, itt a globális részesedése 25–30 százalékosra tehető. Farmjai vannak Norvégián kívül a Feröer szigeteken, Skóciában, Írországban, Kanadában és Chilében.
Fotó: Matthew Lloyd/Bloomberg via Getty Images
A 25 országban 13 200 főt foglalkoztató óriáscég egyben a legértékesebb is a tőzsdén forgó seafoodvállalatok körében: jelenleg 12,2 milliárd dollár a piaci kapitalizációja. Az oslói tőzsdén egyébként számos „lazacnevelde” részvénye is forog, méghozzá igen magas árfolyamon. Közéjük tartozik a feröeri Bakkafrost, a norvég Leroy, Austevoll és Grieg Seafood, valamint a Norway Royal Salmon. A legfürgébb 2019 negyedik negyedévében a Grieg volt, árfolyama 27,9 százalékkal tudott erősödni. A drágulás hátterében a májusi halpusztulás állt. Észak-Norvégiában egy mészmoszatok törzsébe tartozó alga hirtelen elszaporodása miatt fellépő oxigénhiány tizedelte meg az állományt és a hajtotta fel a lazac piaci árát. A legutóbb 1991-ben tapasztalt méretű halhullás egyben rávilágít az ökoszisztéma sérülékenységére, ami az érintett cégek gazdálkodására és árfolyamára is közvetlen, kivédhetetlen hatást gyakorol. Az évi 1,3 millió tonna lazacot termelő és annak döntő többségét exportáló Norvégia szerencséjére meg tudták akadályozni a gyilkos alga további elszaporodását. Az évi 375 ezer tonna lazacot termelő Mowi is viszonylag jól jött ki az ügyből, árfolyama a negyedik negyedévben 10 százalékkal került feljebb.
Ütésálló portfóliók
A „halrészvények” amúgy nem tartoznak az elemzők legnagyobb kedvencei közé, porfólióépítéshez azonban a nagyközönség előtt kevéssé ismert nevekből is tisztességes és jól fialó egyveleget lehet összepakolni. Pozitívumként említik a hal iránt hosszú távon kiszámítható és az egészséges életmód előretörésével egyre emelkedő keresletet. Előbbinél a dinamikusan növekvő halkedvelő ázsiai populáció, utóbbinál az észak-amerikai piac képez szilárd vásárlóerőt a különböző feldolgozottságú termékekre. Ahogy erősödik az amerikai gazdaság, úgy lesz egyre nagyobb a fizetőképes kereslet a prémium termékek iránt, ami az olyan cégek részvényárfolyamát edzi meg, mint a torontói tőzsdén jegyzett Clearwater Seafood és High Liner Foods. A Clearwater a rákok és kagylók halászatában és feldolgozásában, a High Liner a késztermékek készítésében mozog otthonosan, s ha hozzáveszünk még a lazacokról mindent tudó Mowi részvényeiből, akkor nagyot már nem csalódhatunk. A három cég együtt értékálló befektetésnek számít. Érdekesség egyébként, hogy az Egyesült Államokban a tőzsdei jelenlét nem vonzó a halas cégek számára: a világ 15 legnagyobb forgalmú szereplője közül mind a négy amerikai magánkézben van, miután kivezették azokat a börzéről.
A cikk a Manager Magazin áprilisi számában jelent meg
(Akad jó fogás a tőzsdén is)
