A gondos gazda felelőssége

Manager Magazin
Személyes Sorozatunkban csúcsvezetőket kérünk fel, írják meg véleményüket, hogy érzik magukat üzletemberként, aktuálisan milyen gondolatok foglalkoztatják őket. Mindezt politikamentesen és az irányított vállalatot érintő hírek mellőzésével.

Kolontár, Devecser, Somlóvásárhely – a Veszprém megyei iszapömlés megrendítő képei és az áldozatok növekvő számáról érkező tudósítások vezettek az alábbi gondolatok megfogalmazásához, amikor a manager magazin felelős szerkesztője megkeresett, hogy írjam le a véleményemet egy átfogó társadalmi-gazdasági témáról. 


A FELELŐSSÉG A LEGFONTOSABB értékek egyike minden ember és minden társadalom életében. Felelősség és felelősségvállalás nélkül nincs emberi közösség, legyen szó párkapcsolatról, családról, munkahelyről vagy akár egy egész országról. Képzeljünk el egy hagymát! A külső héját lebontva újabb és újabb, egymáshoz szorosan kapcsolódó réteget találunk. Így képzelem el felelősségeink sorát más-más dimenzióra vetítve. A hagyma középpontjában önmagunk állunk. Belülről kifelé haladva az ént körülveszi a családi környezet. Tágabb értelemben mikrokörnyezetünket a munkahely fogja körül, a külső réteg pedig a társadalmi környezet. Habár társadalmunk értékhierarchiájában a felelősségnek előkelő helye van, mégis az a meggyőződésem, hogy a mindennapokban ez valahogy mégsem jelenik meg.
Hogy mire gondolok? Mint mindenki, én is a szakmámból merítem a valóságértelmezési keretet, márpedig biztosítási szakemberként azt látom, hogy társadalmunkból hiányzik a gondos gazda szemléletmódja. Azé a gondos gazdáé, aki – a jövőbe előretekintve – felméri, majd lefedezi a kockázatokat. Az egyén akkor gondos gazda, ha mindent megtesz a maga és családja boldogulásáért, vagyona biztonságáért, a jelenben és a jövőben is. Egy gazdálkodó szervezet akkor gondos gazda, ha biztosítja a biztonságos működést, de felkészül a vészhelyzetre is. Az állam pedig akkor gondos gazda, ha mindennek biztosítja a megfelelő kereteit.
A GONDOS GAZDA SZEMLÉLETMÓDJA azonban – legalábbis számomra így tűnik – hiányzik a magyar társadalom és gazdaság faktoraiból. Most persze a biztosítási szakember beszél belőlem, ám ha tágabb analógiákban gondolkodunk, máris látszik az állításom súlya: számomra mindent elmond az, hogy cégek, amelyek sok milliárd forint értékű kárt tudnak okozni emberben, természetben, vagyonban, a hiányos szabályozás keretein belül a hírek szerint mindössze tízmillió forintos felelősségbiztosítással rendelkezhetnek. És ez nem a kivétel, nem egyszeri eset! Eddig Magyarországon sem az állam, sem a vállalati szféra – tisztelet persze a kivételnek – nem tartotta fontosnak a felelősségbiztosítást. Ez azt jelenti, hogy nem tartotta fontosnak a felelősséget? Ennek hátrányos következményei aztán akkor látszanak, amikor nagy a baj. Ebből az attitűdből korábban az következett, hogy majd az állam mindent megold. Az állam viszont „mi” vagyunk. Az állami kártalanítás a mi – személyek és vállalatok – adóbefizetéseinkből történhet. A felelősség hiánya, érkezzen akár magánszemélytől, akár vállalattól vagy az államtól, bennünket, állampolgárokat fenyeget. A szerencsésebbeket nem vörösiszap, hanem adóforintok formájában.


ÁM AZ ÁLLAM NEM TUD MINDENT MEGOLDANI, teljesítőképessége véges. Ebből fakadóan érdeke, hogy megfelelő szabályozással és ösztönzőkkel megteremtse a feltételeket, jogi kereteket ahhoz, hogy a társadalmi-gazdasági szereplők felelősségvállalása több legyen elvi szintű értékválasztásnál. Ami a biztosítási szakmát illeti, úgy látom, lenne erre fogadókészség. Az ágazat örömmel lenne nem csupán a lakosság és a gazdálkodó szervezetek partnere, de az államé is. Ezzel terhet vennénk le a válláról – akár az egészségügyben vagy a nyugdíjrendszerben is a katasztrófák kárenyhítése mellett. Meg nem történtté tenni egy már bekövetkezett katasztrófát nem lehet, a vele járó emberi szenvedést enyhíteni kötelesség! Ugyanakkor felelősen felkészülni, akár csak sokkal kevésbé tragikus eseményekre, a hagyma minden rétegének a feladata!


Zsoldos Miklós,
az Union Biztosító elnök-vezérigazgatója

Mindig legyen tíz fillér a zsebedben

Török Zoltán nagypapája gazdasági alapvetése mentén tartja csúcson a soproni kosárlabdacsaptot. A cél a régi, ám most kénytelen meghúzni a nadrágszíjat.

Elemzők: erős maradhat a növekedés az idei harmadik negyedévben is

A júliusi kedvező makrogazdasági adatok alapján szinte biztosra vehető, hogy a harmadik negyedévben is négy százalék felett bővülhet a magyar GDP.
Világgazdaság Piactér