Csicsáky Péter: Egyelőre a válságot inkább a hajszín jelzi, mint a számok

Manager Magazin
Takarékbank Ott fordulnak elő gyakrabban hibák, ahol gépiessé váltak a folyamatok, ahol az ember szerepe kisebb – vallja Csicsáky Péter, a TakarékBank elnök-vezérigazgatója. Tavaly az év bankárának választotta meg a szakma; ezt Csicsáky úgy értékeli, ezzel az idáig kicsit elnézően kezelt vidéki takarékszövetkezeteket ismerték el. Mert ott lassúbb ugyan a fejlődés, ám a fegyelmezett, nem csak a profitra koncentráló, visszafogott gazdálkodásnak megvolt a haszna: a válság eddig alig viselte meg a bankot s tulajdonosait. Csicsáky a közvetlen vezetői stílus híve, ezért nem is vágyik nagybank élére.

Hirtelen az érdeklődés középpontjába került, sokan kíváncsiak „az év bankárára”. Élvezi a figyelmet?
Csicsáky Péter: Birkózom az új helyzettel…


Nehéz megszokni?
Csicsáky: Nem, csak manapság a bankárok nem igazán tartoznak a kedvelt személyiségek közé. Persze a bankok működését mindig sok jogos és jogtalan kritika érte, belföldön és külföldön egyaránt, de ilyen mérvű ellenérzés talán még nem kísérte tevékenységünket. Innen nézve nem is biztos, hogy nagy dicsőség az év bankárának lenni.


Ez egy szakmai díj, a Magyarországon működő bankok vezetői szavazták meg önnek.
Csicsáky: Igen, a szakmában már más az értéke. Ott nyugodtan kihúzhattam magam, s zavartalanul örülhettem a díjnak.


Azt mondta, jogos kritikák is érik a bankszektor működését. Mennyiben?
Csicsáky: Óvatosan kell fogalmaznom, ugyanis a TakarékBank másként működik, mint a többi pénzintézet. Takarékszövetkezeti és vállalati ügyfélköre van, lakossági alig. Így minden bizonnyal nem láthatom megfelelően más intézmények üzletpolitikájának minden mozgatórugóját. Csak feltételezem tehát, hogy a profittermelés követelménye a válság előtti években jelentősen megnövelte a bankrendszer kockázati étvágyát. Ennek az étvágynak a következményeivel kell most szembenéznünk.


A TakarékBanknak is kell a profit, nem?
Csicsáky: Persze, de vannak más szempontjaink is. Alapvetően kétpólusú a tulajdonosi körünk: többségben van a magyar integrált szövetkezeti háttér, kisebbségben a német DZ Bank. Mi alapvetően a tulajdonosi körünket, a takarékszövetkezeteket szolgáljuk. Ez óvatos üzletpolitikát igényel. Kinek lenne az jó, ha – képletesen szólva – egekbe szökne a profit, amelyből persze részesednének a tulajdonosok, de ennek áraként a másik oldalon a kockázatos ügyletek miatt a takarékszövetkezeti közösség egészének biztonsága kerülne veszélybe? A mi tulajdonosaink inkább a lassúbb haladást, a megalapozott, stabil teljesítményt preferálják. Alacsonyabb kártyatranzakciós díjakkal, kisebb pénzforgalmi költségekkel. Tehát kell a profit, de nem mindenáron. Itt komplexebbek a tulajdonosi érdekek.



Azért meglepődhetnek a tulajdonosok, amikor érzékelik, hogy 2009-ben még 1,5 milliárdos nyereségük volt, a múlt évre meg 500-600 milliós lesz. Igaz, mindez azért, mert be kellett fizetniük 1,3 milliárdot bankadóként. Ön például nem lett nagyon ideges, amikor meglátta a különbséget?
Csicsáky: De. És? Mit tehettem volna? A bejelentés után egy ideig homályosak voltak a feltételek, akkor sokat szorongtam, mert éreztem, ebből nagy befizetendő öszszeg is kijöhet. Ez a tulajdonosok zsebét terheli. Miután láttam a reakcióikat, én is lehiggadtam, s elkezdtem nézni a történet másik oldalát: ha ennek az elvonásnak egy megbízható magyar gazdasági háttér, egy kevésbé negatívan megítélt országkockázat, stabilabb árfolyam lesz a következménye, a gazdasági növekedés felgyorsulhat, és ha – nem utolsósorban – 2012-ben valóban megszűnik, akkor megértőbben tudjuk elviselni a következményeket.


Mit gondol…

…a sikerről
Szeretném?

…a bukásról
Nem akarok gondolni rá.

…a pénzről
Sose tanulja meg, hol a helye.

…a munkáról
Az nem a szabadidő?

…az erkölcsről
Kereteket ad. Csak nem mindenkié egyforma.

…az értelemről
Jó, ha van!

…az érzelemről
Fontosabb, mint sokan gondolják.

…a nyilvánosságról
Csak akkor válaszolok, ha tudom, a nyilvánosság mit gondol rólam.

…a szabadidőről
Ugyanazt, mint a munkáról.

…és Magyarországról
A Hazám!

Az egyik interjúban azt mondta, ha egy ufó idejönne s tanulmányozná a TakarékBank meg a takarékszövetkezetek számait, biztosan nem venné észre, hogy gazdasági válság söpört végig a világon, így a magyar cégeken is.
Csicsáky: Ezen én is meglepődtem, pedig nincs benne semmi rendkívüli. Mint már említettem, az ok a profithoz való viszonyban van. A válság persze a mi hitelintézeteinket is érintette, de mégsem zártak be fiókokat egy-egy településen, pedig kevesebb volt az ügylet, több a költség. Ám a tulajdonosok úgy érezték, nekik az ott élőkre is tekintettel kell lenniük, akiknek fontos, hogy a bankjuk működjön, s ha lehet, hitellel segítsen. Ez szimpatikus üzleti magatartás, ugye? A másik oldalon viszont ez a megértés rengeteg pluszköltséggel jár, ami persze a hatékonyság rovására megy. A nagybankok ilyenkor általában a profitszempontot követik, s azt teszik, amit válságban racionálisan tenni kell: bezárnak ott, ahol veszteség van.


Lehet, hogy a szövetkezeti bankoknál nincs tömeges bezárás, de éppen a közelmúltban derült ki, hogy a Jógazda Takarékszövetkezetet felszámolják…
Csicsáky: A Jógazda nem tagja a takarékszövetkezeti integrációnknak.


Ha tagja lenne, nem ment volna tönkre?
Csicsáky: Ezt azért nem állítom, de azt igen, hogy az Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alap (OTIVA) a 113 tagintézményét folyamatosan monitorozza, ezért minden bizonnyal előre látta volna a negatív fejleményeket, s elkezdődött volna a nálunk ilyenkor szokásos megelőző folyamat. Lehet, a szövetkezet akkor is megszűnik, de valószínűleg másként. Talán beolvad egy másik szövetkezetbe, vagy más eszköztárunkba tartozó megoldást választottunk volna, tehát egy menedzselt, tudatos folyamat ment volna végbe. 2003 óta nem kötelező intézményvédelmi alaphoz tartozni. Szerintem éppen a Jógazda példája alapján most jó esély van arra, hogy ez változzon. Szabályozási szempontból azt is átgondolandónak tartanám, törvény alapján definiálják, milyen feltételeknek kell megfelelni egy intézményvédelmi alapnak. Ez most nincs így, ezért a ma létező alapok válságkezelő képessége nem összehasonlítható. Én támogatnék egy ilyen irányú szabályozási munkát. Félreértés ne essék, nem monopolhelyzetet szeretnék az integrációnk számára, csak stabilabb, biztonságosabb jogi hátteret.


Az önök szövetkezeti integrációjához 113 szövetkezet tartozik, amely tagja az Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alapnak. Elég valószínű, hogy „a nagyhal megeszi a kishalat” történet fog lejátszódni, vagyis az integráción kívüli kéttucatnyi szövetkezet lesz kénytelen önökhöz csatlakozni.
Csicsáky: Egy ilyen szabályozás versenyt indukálna, és úgy gondolom, jók lennének az esélyeink ebben a versenyben.
A takarékszövetkezetekről azt mondják, jó, hogy helyben vannak, személyesen ismerik az ügyfeleket, emberibbek a kapcsolatok, ám éppen ez a hátrányuk is: a szoros kapcsolat ún. érzelmi hitelezést is kialakíthat…
Csicsáky: Kialakulhatna ez a jelenség, az igaz, de ezt nem igazolják a számok. A tapasztalatok azt jelzik, hogy ott fordulnak gyakrabban elő hibák, ahol gépiessé váltak a folyamatok, ahol az ember, az emberi viszonyok, az ügyfélismeret szerepe kisebb lett. Szövetkezeti bankok külföldön is ritkán szerepelnek a negatív hírek között. Ennek az az ára, hogy itt lassúbb a haladás, talán kevésbé hatékony a működés, de stabil a háttér, kisebb léptékű, ám folyamatos a fejlődés. S ez a válságban is megmaradt. Az elmúlt két évben egyedül a takarékszövetkezeteknél nőtt a vállalkozói hitelállomány.



Nagy a likviditás, 600 milliárd forintos állományról beszélt nemrégiben. Azért alakult ki ez a készpénzállomány, mert nem tudták jól befektetni, s akkor inkább állampapírba tették, vagy az MNB-ben tartják letétben?
Csicsáky: Nem gondolom, hogy erről lenne szó. A takarékszövetkezetek a jó értelemben vett vidéki Magyarország hitelintézetei. Ott működnek tehát, ahol az emberek mindig is hajlamosabbak voltak a jövőre is gondolni, megtakarítani. A mi ügyfeleink többet takarítanak meg, mint amennyi hitelre szükségük van. Ez tény, és nemcsak nálunk tény, de a világ valamennyi országában, ahol szövetkezeti rendszer működik. A lehetőségeket azonban igyekszünk kihasználni, és ezt mutatják az elmúlt év hitelállományszámai is. Ugyanakkor – különösen válság idején – hiba lenne a likviditást kényszerként kezelni és a lokális pénzintézetek számára nehezen felmérhető kockázatokat vállalni a hitelezés erőltetett növelése érdekében.


Az új kormány megalakulása után nem sokkal Orbán Viktor miniszterelnök és Demján Sándor, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) elnöke megállapodott arról, hogy 100 milliárdos tőkejuttatást kapnak a takarékszövetkezetek. Minek ez a pénz, ha a meglévőt sem tudják elkölteni?
Csicsáky: A takarékszövetkezetek nem egyformák. Van olyan, amelynek a működési területe gazdaságilag fejlettebb, így több lehetőséget kínál. Többet, mint amennyit a tőkehelyzete lehetővé tesz. Ez akadályozza a fejlődést. Szövetkezeti formában tagoktól tőkét bevonni elég bonyolult, hosszadalmas folyamat. Tehát az ő szavatoló tőkéjüket növelhetné ez a pénz, amelynek nyújtása előnyös feltételű ugyan, de visszterhes és semmiképpen nem ingyenes lenne. Amiről tárgyalni szeretnénk, azt én egy olyan tőkeprogramként képzelem el, amelynek a feltételeit egy három-négy éves időszakra dolgoznák ki, és hitelintézeteink ezen időszak alatt önkéntesen, üzleti igényeik, lehetőségeik bővülésével csatlakozhatnának hozzá.


Ez az interjú éppen azon a napon készül, amikor a kormány meghirdette az Új Széchenyi-tervet (ÚSZT). A kis- és középvállalkozások lesznek a középpontban. Az a kör, ahol a TakarékBank és a takarékszövetkezetek is a legaktívabbak. Már csak ezért is preferált helyzetbe kerülhetnek, meg azért is, mert a szövetkezetek magyar tulajdonban vannak. Érzik már, hogy kivételezett helyzetbe kerülnek?
Csicsáky: Én nem kivételezett helyzetről, hanem inkább jó lehetőségről beszélnék. Egyszerűen a takarékszövetkezetek helyi jelenlétéből, ügyfélkörük összetételéből, eddigi finanszírozási gyakorlatából következhet, hogy jók lehetnek a lehetőségeik az ÚSZT pályázati pénzeinek elosztásában. De hogy ez valóban így legyen, ahhoz a mi oldalunkon is van teendő.


A takarékszövetkezetek magyar tulajdonban vannak, a TakarékBank viszont 38 százalékban a német DZ Banké.
Csicsáky: És? Ez most pozitív vagy negatív?


A legújabb politikai klímában nem feltétlenül előny a külföldi tulajdonos… Merthogy állítólag kiviszik a megtermelt profit jó részét…
Csicsáky: A TakarékBanknál 2002 óta fizetünk osztalékot. Jelenleg érvényes osztalékpolitikánk alapján a megtermelt eredmény legfeljebb ötven százalékát fizetjük ki a tulajdonosoknak. A másik ötven százalék a tőkénket gyarapítja. A DZ Bank akkor sem támasztott irreális jövedelemigényt, amikor a kilencvenes évek végén, illetve 2000-t követően többségi tulajdonos volt. Megtehette volna. Mivel azonban Németországban ugyanazt a szerepet tölti be, mint a TakarékBank itthon, azaz szövetkezetek számára szolgáltat, a német és a magyar tulajdonosi körnek soha nem volt konfliktusa az osztalék miatt. Azt hiszem, a DZ Bank számára fontosabb a termék- és tudástranszfer, illetve az a kapcsolatrendszer, amelyet az elmúlt 14 évben épített ki a magyar takarékszövetkezetekkel. Nekünk pedig kifejezetten jó egy stabil, nagy szakmai, technikai hátterű tulajdonostárs.



A válság egyik következménye, hogy a nagybankok között is elindult egy fúziós hullám. Igaz ez a szövetkezetekre is?
Csicsáky: Ez nálunk már régi folyamat: tizenöt éve még 230 volt a tagszövetkezetek száma, most meg 113. Itt másfajta koncentráció folyik: a TakarékBank és a szövetkezetek közötti kapcsolat szorosabbá válik, az ésszerű és hatékony gazdálkodás azt kívánná, hogy a jelenleginél több feladatot vegyünk át a takarékszövetkezetektől. A mi rendszerünkben akkor közelítünk az optimumhoz, ha partnereink önállóan – decentralizáltan – értékesítenek, a bank pedig egyre több szolgáltatással – centralizáltan – segíti a tranzakciók lebonyolítását.


Ön 2001 áprilisa óta vezérigazgató a TakarékBanknál. Elégedett ezzel a tíz évvel?
Csicsáky: A TakarékBanknak is köszönhető – s ebben akkor nekem szintén részem van –, hogy a 113 hitelintézet egy integrációban maradt. Sok mindent megcsináltunk: tíz éve nem volt internetszolgáltatásunk, épp csak elindult a kártyaüzletág, nemigen volt szövetkezeti kirendeltség, ahol befektetési terméket lehetett volna vásárolni, gyerekcipőben jártak devizaalapú szolgáltatásaink. És sorolhatnám. Meggyőződésem, ma nincs olyan lényeges pénzintézeti termék, amely versenyképes feltételek mellett ne lenne elérhető a velünk együttműködő hitelintézetek kirendeltségein. Ez siker. Ugyanakkor tény: négy-öt évvel ezelőtt azt gondoltam, hogy 2010-re szorosabb lesz az együttműködés, a belső mechanizmusaink korszerűbbé válnak. A Takarékpontok megjelenése jelzi, mit szerettem volna, illetve mit szeretnék: egységesebb megjelenést külsőben is, és ésszerűen egységes korszerű szolgáltatást mindenhol. E téren messzebbre kellett volna jutnunk. És végül, bár lehet, ez még csak részeredmény, de eredmény, ahogy eddig a válságot kezelni tudtuk. Ha nem is „átsétáltunk” rajta, kevés lehetőségét jobban ki tudtuk használni, mint amennyire számos veszélye – eddig – ártani tudott. Talán a hajszínem lett némileg fakóbb…


Megünnepli a tízéves évfordulót?
Csicsáky: Nem, nem vagyok ünneplős típus. Látja, hogy ezt az Év Bankára Díjat se tudom hova tenni. Persze jólesik, s úgy érzem, a bankvilág most végre elismerte, hogy az eddig kicsit talán elnézően kezelt vidéki bankfiókok is tudnak valamit. Idáig inkább csak szeretetteljesen, de mosolyogtak rajtunk.



Miért?
Csicsáky: Talán a vidékiségünk miatt. A takarékszövetkezetek a bankvilág kkv-jai, míg a nagybankok a multivilág részei. Más dimenziókban gondolkodnak, más világban élnek. Mindkét típus hasznos lehet. Talán az Év Bankára Díj ennek beismerése is. Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de ma már sok takarékszövetkezet tudja felvenni a versenyt a nagybankokkal, mindenre képesek, amire ügyfeleiknek szükségük van. Persze, ez nem egyformán igaz mind a 113 hitelintézetre, de a nagy többségre igen.


Ön akkor egy mázlista bankár, mert az integráció tagjai pont azt a kört szolgálják ki, amelyet minden bank és a kormány is megcélzott: a kis- és középvállalkozókat.
Csicsáky: Mázlista? Na, ezt még nem mondták nekem. Meg azt se vettem észre, hogy minden bank a kkv-kra hajtana. Ha így lenne, mi nem tudtunk volna ennyire növekedni. Ha ugyanis egy nagy kereskedelmi bank piacot akar növelni, akkor a jelenlegi irányítási modelljükkel lényegesen könnyebben célt érnek, mint mi. Én nem irányíthatok egy takarékszövetkezetet sem, nem adhatok utasítást, legfeljebb kérhetek. Aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem. Ha viszont a nagyoknál azt mondja a központ, hogy jobbra át, akkor azt minden fiók végrehajtja. És ha nem tud gyorsan eredményt elérni, akkor elküldik a felelőst. A takarékszövetkezeteknél megértőbb a légkör. Ennek pedig hatása van az értékesítési tevékenység hatékonyságára is.


Visszatérve a vidékiségükre: a székházukkal is kilógnak a bankvilágból. Egy lepusztult panelben ülnek, míg a pénzintézetek általában elegáns, tágas székházakban vannak, nívós bútorokkal berendezve. Nem akarnak változtatni ezen?
Csicsáky: Tudom, nem ez a város legszebb irodaépülete, de azért egy kicsit fáj ez a minősítés. Ami a lényeget illeti: ebben az évben felújítjuk. Most másodszor kaptuk meg a jogerős építési engedélyt. Először 2008-ban, de akkor a válság miatt úgy döntöttünk, kivárunk. Bizonytalanok voltunk, ezért akkor inkább halasztottunk. De már nem halogathatjuk tovább. A felújított épület persze szebb lesz, de nem ez a lényeg. Olyannak kell lennie, amely megfelel a kor technológiai követelményeinek, és üzembiztonságos hátteret nyújt mindennapi munkánkhoz. Persze ilyenkor mindig eszembe jut az a mondás: egy új, nagyobb irodaház a vég kezdete is lehet.



Mit szólnak az ügyfelek, amikor meglátják ezt az épületet? A bankhoz mindig valami elegancia, luxusérzet társul…
Csicsáky: Csak az első benyomás kellemetlen, a második, azaz a munka része már rendben van. Az ügyfelek érzékelik, hogy ez egy kicsi bank, gyorsan döntünk hitelekről, akár azonnal, ha az kell. Szakmailag jó, fiatal a csapat, pedig a fizetések szintjét illetően nem tartozunk az élmezőnybe. De valamiért mégis itt maradnak a legjobb szakemberek is. Valószínűleg olyan a légkör, amelyben jó dolgozni. Az én ajtóm is mindig nyitva, egy 280 fős banknál jó ez a közvetlen kapcsolat. Persze egy több ezer fős banknál be kellene tartani a hierarchiát, kicsit talán diktatórikusabb az irányítás. Itt nekem az az érdekem, hogy a rossz híreket se féljen senki behozni. Így nagyon gyorsan tudunk intézkedni. Fontos, hogy ne a félelem, a hierarchia betartása uralja a munkát, hanem a tenni akarás, a segítés.


Nem vágyik arra, hogy egyszer egy nagybank vezetője legyen?
Csicsáky: Nem hiszem, hogy arra alkalmas lennék. Jobban szeretek az emberekkel emberként dolgozni, s nem egy gépezet egy elemének tekinteni őket. Meg több érzelmi töltés van a magatartásomban, döntéseimben, mint amit nagybanki mechanizmus elviselne. Nehezen küldök el embereket, ha valaki hibát követ el, először tűrhetetlennek gondolom, aztán a végén az „ejnye-bejnyéig” jutunk el. Ez egy kisbanknál rendben van, közvetlenebbek a kapcsolatok, kétezer főnél más vezetési stílus kell.


Vulgárisan fogalmazva: maga tagja a hazai „bankárbrancsnak”?
Csicsáky: Látja, ezen még nem gondolkoztam, de biztos, hogy így akarta kérdezni?


A bankszövetség elnökségének a tagja. Tehát szakmailag mégiscsak a bankárok közé tartozik.
Csicsáky: Ha ezt érti bankárbrancs alatt, akkor tagja vagyok.
 
Az viszont biztos, hogy ön nem egy tipikus bankár.
Csicsáky: Ebben egyetértek. Sokszor kapok különböző protokolleseményekre meghívásokat. Először mindig igent mondok, mert tudom, talán fontosak lehetnek a cégemnek. Aztán valahogy végül mégsem megyek el. Ezzel talán még hátrányt is okozok a banknak. Viszont szeretek dolgozni, így a mi 280 fős hitelintézetünkön belül is jobban belefolyok minden folyamatba. Itt kisebb a specializálódás, közelebb vagyok minden munkafolyamathoz. Ebben a közösségben érzem jól magam. És a takarékszövetkezetekkel. Bár sok konfliktusom is van, de élvezem ezt a máshoz nem hasonlítható pénzintézeti világot. Persze ehhez a munkához nagy türelem is kell.


Biztos, hogy nem egy ideges típus… Mintha alkalmazkodott volna a bankjához, vagyis ahhoz, hogy vidéki takarékszövetkezetek ügyeit kell intézniük.
Csicsáky: Bele tudom magam élni egy nem túl nagy takarék vezetőjének a bőrébe. Kevés a lehetősége. Csak az tud itt hosszabb ideig megmaradni, aki el tudja fogadni a környezetet, az adottságokat, az embereket. Akkor is tennünk kell a dolgunk, amikor tudjuk, holnap újra elutasítják valamelyik javaslatunkat. Előttem Hernádi Zsolt (ma a Mol Zrt. elnök-vezérigazgatója – a szerk.) ült ebben a székben, ő tanácsként mindig azt mondta nekem: ne várj viszonzást, akkor nem fogsz csalódni. Ezt általában kevesen tudják elviselni. Persze a fejlődéshez kell egyfajta minimális viszonzás, támogatás. Ha nem is minden ügyletnél, ha nem is minden pillanatban, ha nem is mindig ott, ahol várom, de mind gyakrabban érzem, van viszonzás. Csak sok türelem, megértés kell hozzá.


Lehet, hogy hátrány, hogy protokolleseményekre nem jár, a Fehérvár SC felügyelőbizottságának elnökeként megy viszont székesfehérvári meccsekre, ahol összeakadhat Orbán Viktor miniszterelnökkel, s elintézhet néhány ügyet.
Csicsáky: Nem akarok udvariatlan lenni, de én futballmeccsre azért megyek, mert szeretem a focit, és szerintem ezzel mások is így vannak. Ott a sporté kell, hogy legyen a fő szerep. Hétéves fiammal a Barcelona, Real Madrid, Milan vagy a Chelsea minden meccsét megnézzük a tévében, ha csak tehetjük. A Chelsea a család nagy kedvence, feleségemmel még klubtagok is vagyunk, hogy egy-két meccsre biztosan bejuthassunk. De nekem az is élmény, ha a veszprémi kézilabdások meccsét nézhetem. Fantasztikus érzés, hogy tele van a stadion, s ötezer vagy ötvenezer ember együtt szurkol valamiért. Nekem ez az érzés hiányzik. Ezért drukkolok az MLSZ új vezetőségének is, mert az országra ráférne már egy ilyen telt házas együttszurkolás egy remek magyar focicsapatért.

Tizenhárom klubot fizetésképtelenség fenyeget a Bundesligában

Hét klubbal szemben május végén csődeljárás indulhat, amennyiben addig sem indul újra a labdarúgóélet Németországban.

Több mint hat és félmillió amerikai vár segítségre

Soha nem látott szintre nőtt a munkanélküli segélyt kérők száma az Egyesült Államokban a koronavírus-járvány alatt.

Pár nap alatt 110 000 liter MOL Hygit szállított ki MOL Lub

A MOL Hygi termék kiszállítása a terveknek megfelelően halad, a cél a koronavírus járvány terjedésének lelassítása – olvasható a MOL közleményében.

Ingyenes telefonálással segíti az időseket a Vodafone

A Vodafone díjmentes 100 percet biztosít a kiemelten veszélyeztetett korosztály számára.
Világgazdaság Piactér