Ezer fokon ég

Két gyermeke születése előtt történt, hogy megszakadt a több mint négy hónapos terhessége. Zenekarvezetőként vállán vitte a turnét, a fellépéseket, az előkészületeket, de ezt a fájdalmat nőként kellett megélnie, s az érzéseit senkire sem nyomhatta rá, nem oszthatta meg. Éppen a VOLT Fesztiválon léptek fel, s a sminkes kolléganőtől kapott egy flakon művért, egy másik ismerőstől pedig egy angyalszárny jelmezt, amelyet szándékosan fordítva öltött magára. A színpadra lépés előtt a piros festéket az arcába öntötte, amelytől szinte vakon támolyogva ment fel a színpadra.

Összerogyva, mint egy bukott angyal, énekelt el három számot.

Annyira morbid volt az egész, de annyira a lelkemből jött, hogy a közönséget lesokkolta a látvány

– meséli a Manager Magazinnak Pásztor Anna, az Anna and the Barbies énekesnője, zenekarvezetője. A látvány hatására a bulizós „partiarcok” hátrébb léptek, a hátsó sorokban tartózkodó metálosok viszont előrébb jöttek. A zenekar pedig egy mélyebb tónusú hangvételbe csapott át. „Az életem darabokra hullott, mégis fantasztikus érzés volt, ahogyan a közönség megtámogatott abban a lelkiállapotban: egyszerre éltem meg a színpadon a mélységet és a magasságot” – fogalmazza meg. Mint mondja, művészként csakis így lehet előadni: őszintén, meghalva a színpadon.

Pásztor Anna az Anna and the Barbies együttes koncertjén Kapolcson a 27. Művészetek Völgye kulturális fesztiválon 2017. július 23-án.
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Szövegíró, táncművész, énekesnő, zenekarvezető, művész és édesanya, aki készíti az új albumát, videóklipet rendez, könyvet ír a főzésről, séfiskolába jár, szimfonikus zenekarral készíti a dalaik átiratát, tematikus Barbies színházi darabot rendez szimfonikus zenekarral, egyházi kórussal és tánckarral. Mindezek után elutazik az együttessel turnézni a Kárpát-medencébe, hogy megmutassa, mit épített. Nemsokára pedig költözik a családdal, hogy az új helyen egy kultúrkúriát kezdjenek el felépíteni.

Árnyékból a fénybe

Dédapja és nagyapja által vallásos világnézet vette körül gyermekkorában, ami ellen folyamatosan lázadt, s az extravagáns „pásztorannaság” hamarosan felszínre tört belőle. Világgá ment, táncolt, koreografált, dalokat írt más előadóknak, nemzetközi sztárokkal haverkodott és bulizott. Családja, Bereményi Géza író, dalszöveg- és forgatókönyvíró, filmrendező árnyékából szeretett volna kitörni. Amikor pár éve megtudta, hogy ki is a vér szerinti édesapja, óriási megkönnyebbülést érzett, hogy nem a Kossuth-, József Attila- és Balázs Béla-díjas ikonnal versenyzett életében, hanem saját tehetségével.

Fotó: MTI/Máthé Zoltán

„Mára megértettem, hogy miért voltam bohém, szétszórt és lázadó akkoriban, hiszen pont ebből a lázadásból lettem Pásztor Anna, de ma már megindult bennem az összeszedettség folyamata – mondja. – Most is mindennek ellene megyek, ami nem világtörvény, hanem emberi törvény, amivel nem értek egyet.” Állítja, hogy a gyermeki lázadása soha nem fog megszűnni, most is ezer fokon ég benne, de miután rengeteg emberért felel – a zenekar, a menedzsmentje, a segítő csapata, a közönsége –, mindezek egyben tartásához kiegyensúlyozott vezetőként kell funkcionálnia.

100%

„Száz százalékban művészbeállítottságú, szélsőségesen érzékeny művészlelkem van, ami törékeny, mint az üvegpalota” – fogalmazza meg. Bármennyire is zseniális ötletembernek tartja magát, az üzletemberrész azonban hiányzik belőle, ezért óriási apparátusra van szüksége ahhoz, hogy a zenekar körüli teendőket nyugodtan kiadhassa a kezéből. „Olyan ez, mint egy nagyvállalat, amely zseniális emberekből áll!” – mondja. A kiválasztott stábtagokat óvatosan, lakva ismerte meg, akik végül személyes jó barátaivá is váltak, egy ún. csibészes összekapaszkodás jellemzi a kapcsolatukat.

Az Anna and the Barbies zenekar már 15 éves, de a csapat legalább 25 éve dolgozik együtt. Ez egy igazi egyszemélyes cirkusz, azaz igazi sufnituning, ahol mindent ő talált ki.

Még a műszempilláért is én rohangáltam a tánckarnak, és ájulásig fáradt voltam, mire odakerültem, hogy színpadra álljak

– meséli. Ilyen eset volt például, amikor a Művészetek Palotájában óriás bemutatóra készültek, amit ő rendezett, írt, szerkesztett, castingolt, ő rakta össze a vizuális látványt, ő választotta ki a betűtípust a meghívókra, s reggel fél ötkor ő rakta össze a felszerelést. „Ilyenkor mínuszból indulok, de mire a színpadra állok, mégis pluszba kerülök” – fogalmazza meg. Mindezt az „őrületet” működtetni csak kiegyensúlyozott vezető képes. „Ehhez pedig arra van szükség, hogy az időbeosztásom, a lelkiállapotom, a fizikumom, a lelkem ne random legyen, és ne legyenek bennem szélsőséges ingadozások” – magyarázza.

„Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni”

„Amikor a Márti dala című nótát írtam, mintha »diktálták« volna a fejemben, egyfajta lázas állapotban született meg a szöveg, és olyan érzés volt, mintha fáklyaként kaptam volna a kezembe, hogy az embereknek világosságot adjak, hogy az életet élni és játszani kell” – vélekedik. „Ha az ember olyan dolgot csinál, ami a hitvallása, ami a szerelme, ami a vágya, ami játék, ami az élet, és ha mindez szépen fel van építve és van alapja, emellett egy szuper kis gépezet működik mögötte, akkor bármennyi dolgot fel lehet rá fűzni. Szerintem egy nagyvállalatot is úgy lehet hatékonyan működtetni, ha a vezető jól érzi magát abban, amit csinál. A mi esetünkben közösen építjük a homokvárat a homokozóban a haverokkal, akik nem lerombolni akarják az építményt, hanem egyre szebbé formálni.”

Fotó: MTI/Mónus Márton

„Most abban az áldott helyzetben vagyok, hogy hihetetlen cizellált körülöttem minden, és megvannak az anyagi lehetőségeim és a kapcsolataim is arra, hogy valami igazán csodálatosat hozzunk létre. Adni szeretnék, hogy cserébe szeretet kaphassak, s azt szeretném látni, hogy az emberek boldogok körülöttem!” – teszi hozzá Pásztor Anna.

A cikk a Manager Magazin július-augusztusi számában jelent meg
(Ezer fokon ég)