Forrongó árupiacok

Manager Magazin
Drágulás Az élelmiszerárak robbanása okozta a közel-keleti konfliktusokat, amelyek a kőolaj árának emelkedéséhez vezettek. A tőzsdéknek nem tesz jót a folyamat, de a befektetők nyerhetnek rajta.

Az egyszerű utcai árusként élő Mohamed Búazízi valószínűleg sohasem sejtette, hogy egyszer az egész világ megismeri a nevét. Tavaly december 17-én történt, hogy a tunéziai fiatalember portékáit elkobozták, majd egy női tisztviselő még meg is szégyenítette. A 27 éves fiatalember panaszt szeretett volna tenni az önkormányzatnál, de nem hallgatták meg, így elkeseredésében felgyújtotta magát, és január 4-én belehalt sérüléseibe. A történetnek eddig a bulvárhírekben lenne a helye, csakhogy az a gyufaszál, amely a fiatalember életét kioltotta, az egész arab világban forradalmakat lobbantott lángra. Azok az országok pedig, amelyekben emiatt az elmúlt hónapokban politikailag instabillá vált a helyzet, a glóbusz ásványiolaj-készletének a háromnegyedét birtokolják.
Bár a tüntetések Tunéziából gyorsan átterjedtek szinte minden arab országra, a kőolajárak február közepéig nem reagáltak túl hevesen a megmozdulásokra. Még az egyiptomi események sem rázták meg a kőolajpiacot. A befektetők ugyanis tudták, hogy az ország kőolajtermelése kicsi – legfeljebb a Szuezi-csatorna vagy az országon keresztülmenő kőolajvezeték elzárása okozhatott volna némi problémát, ez viszont sem az azóta lemondott Hoszni Mubaraknak, sem a távozását követelőknek nem állt érdekében. Így egy hordó WTI típusú, a New York-i árutőzsdén forgó fekete aranyért február közepén még nagyjából 85 dollárt kértek.


Líbiai krízis Amikor viszont Líbiában is elszabadultak az indulatok, kilőtt a kőolaj ára, és néhány nap leforgása alatt 105 dollár környékére ugrott. Az aggodalom ugyanis ekkorra már valóssá vált. Ha Líbiában és Algériában egyszerre állna le az olajtermelés, a nyersolaj ára 220 dollár fölé emelkedhetne hordónként, az OPEC tartalékkapacitása pedig napi 2,1 millió hordóra csökkenne – közölte a japán Nomura befektetési bank tanulmányában. Ez a tartalék gyakorlatilag ugyanakkora, mint amelyet az öbölháború idején vagy 2008 nyarán tartottak az olajkartell tagjai. 2008 júliusában egyebek között ennek és az iráni válságnak köszönhetően emelkedett történelmi csúcsra, 147 dollárra a kőolaj hordónkénti ára.
A kőolajpiacok leginkább a líbiai eseményekre érzékenyek, hiszen ez az ország a fekete kontinens harmadik legnagyobb kitermelője, naponta 1,6 millió hordónyi fekete aranyat termel, s ennek nagy részét Európába exportálja. Az ország kőolajkészletei pedig a becslések szerint 44 milliárd hordót tesznek ki, ez a legnagyobbnak számít Afrikában. Az összecsapások miatt számos ottani kőolajcég állította le részben vagy teljesen a kitermelést, így tett egyebek között a német Wintershall, a spanyol Repsol, az olasz Eni, a francia Total és a norvég Statoil is.
Az OPEC is tehetetlen A túlságosan magas kőolajárnak viszont az olajhatalmak sem örülhetnek maradéktalanul. „A drága olaj mindenképpen veszélyt jelent a gazdasági növekedésre” – mondja Ronald Stöferle, az Erste Group részvényelemzője. A szakember szerint amint tartósan 100 dollár fölé emelkedik a hordónkénti ár, számítani lehet arra, hogy az OPEC drasztikusan növeli a kitermelt mennyiséget, nehogy lefojtsa a gazdasági bővülést. Az ökölszabály szerint minden 10 százaléknyi olajár-emelkedés 25 bázisponttal veti vissza az Egyesült Államok gazdasági növekedését. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint pedig a világ GDP-jének 4,1 százalékát jelentették az olajkiadások 2010-ben, és ha a kőolaj tartósan 100 dollár fölé drágul 2011-ben, akkor ez az arány közel 5 százalékra nő, ami már kritikus szintet jelentene a világgazdaság számára. Hordónként 120 dolláros brentolaj-árnál ez az arány 6 százalékra, 150 dollárnál pedig 7,5 százalékra nőne.
Mivel világos, hogy az OPEC mindenképpen fenn akarja tartani a gazdasági fejlődést, egy ilyen szcenárió előállása esetén minden bizonnyal növelné a kitermelést. Ez sem biztos, hogy elegendő lesz viszont. A piacon megjelenő kínálat csökkenésén túl a forradalmi hangulat tüze tovább is terjedhet, ennek következtében új magasságokba szökhet az olajár, kiváltképp az év első felében. Így az Erste Group elemzői is azzal számolnak, hogy a brent átlagára 124 dollár lesz hordónként 2011-ben.


Élelmiszerválság A közel-keleti konfliktusoknak csak következménye a magas kőolajár. A kirobbanásukban sokkal fontosabb szerepet játszott a drága élelmiszer, a lakosság ugyanis emiatt elégedetlenkedik. Az élelmiszerek ára a múlt év második felében kezdett gyorsan emelkedni, és a Világbank szerint a helyzet egyre veszélyesebb. A drágulás 2010 júniusa óta már 44 millió embert taszított mélyszegénységbe a fejlődő országokban.
Az árakat több tényező is hajtja. Az egyik az időjárás: az idén a La Nina („a kislány”, vagyis a Csendes-óceán trópusi vizeinek lehűlése) szokatlanul erős, utoljára az 1970-es évek közepén tapasztaltak hasonlót. Akkor hatalmas aszályt hozott ez a jelenség, és élelmiszerválsághoz vezetett. A „kislány” nyomában járó szárazság Dél-Amerikában most is veszélyezteti a szója- és a kukoricatermést, de máshol is gondok vannak. Az USA-ban és Mexikóban az átlagosnál hidegebb tél, Ausztráliában a Yasi ciklon, Indiában áradások, Kínában szárazság fenyegeti a termést. Ráadásul ha a La Nina elhúzódik, továbbterjedhet az északi féltekére, és az Egyesült Államokban is szárazságot okozhat.
Az emelkedő áraknak és az éhezésnek mindenhol próbálnak gátat szabni. Oroszország megtiltotta a búzaexportot, Indiából a lencse és az étolaj kivitele tilos, Kínában támogatásokkal ösztönöznék a gabonák vetését, az Európai Unió pedig az importvámok felfüggesztését javasolta egyes gabonáknál. Hiába azonban az erőfeszítések, az élelmiszerhiánytól tartó országok felvásárlásai tovább emelik az árakat.


Aranycsúcs A nemesfémek is profitálnak a Közel-Keleten kialakult helyzetből. Az arany hagyományosan „biztonságos kikötőnek” számít a befektetési palettán, így a konfliktusok hatására vásárolni kezdték. A sárga fém már eddig is rendkívül drága volt, tavaly decemberben 1400 dollár fölé emelkedett az unciánkénti ára, és az év elején is alig mérséklődött. A legutóbbi történelmi csúcsot viszont ez év márciusában állította fel, amikor 1440 dollár fölé drágult, és az elemzők nem tartják kizártnak, hogy az idén 1450 dollárnál is több lesz a nemesfém unciánkénti átlagára. Az aranynál is gyorsabban drágul az ezüst.
Ebből egy uncia ára tavaly még 17 dollár körül volt, ez év márciusában viszont már 36 dollárba került, ami több mint három évtizedes rekord. A felvásárlás a piacon olyan erős, hogy az amerikai és a kanadai pénzverdékben alapanyag-ellátással küzdenek. Az ezüstpiacon mutatkozó relatív hiány kialakulásáért minden piaci elemző egyhangúlag Kínát teszi felelőssé, amely évtizedeken keresztül ezüstexportőr volt, de a belföldi ipari és befektetői kereslet növekedése miatt mostanra már behozatalra szorul – állítja az Aranypiac.hu elemzésében. A legfrissebb statisztikák szerint Kína importja a fehér nemesfémből 2009-ről 2010-re mintegy megnégyszereződött. A föld legnépesebb országa 2005-ben még exportálta az ezüstöt, több mint 100 millió uncia volt a kivitele, 2010-ben viszont már a kereslet kielégítéséhez több mint 120 millió uncia behozatalára szorult.


Alternatív nyertesek Az árupiaci árrobbanáson persze keresni is lehet, a legegyszerűbben úgy, ha az ember határidős kőolajat, avagy abba fektető certifikátot vagy befektetési alapot vásárol. Előbbiből a Budapesti Értéktőzsdén is találni, az Erstének és a Raiffeisennek szintén vannak olajcertifikátjai, kimondottan kőolajpiaci befektetési alapot viszont a hazai alapkezelők nem kínálnak. Ám több helyen is léteznek a nyersanyagpiacon befektető konstrukciók, így az OTP-nél, a K&H-nál és a CIB-nél is.
Ezeknél is érdekesebbek lehetnek az alternatív energiapiaci alapok, amelyek olyan cégek részvényeit vásárolják, amelyek megújuló energiával vagy az energiahatékonyság javításával foglalkoznak. Szintén viszonylag népszerű befektetési kategóriáról van szó, amelyben több alapkezelő, így az OTP, a Generali, az Aegon és a K&H is hisz. Az ilyen cégek részvényárfolyamai ugyanis, ha nő a hagyományos energiahordozó ára, emelkedhetnek. A hazai parketten egyébként két „zöld” részvény is forog. Az egyik az E-Star (korábban RFV), amely több hazai és romániai nagyvárosban végezte el a fűtési rendszerek korszerűsítését. A társaság részvényének árfolyama tavaly 9800 forinton tetőzött, és ezt a csúcsot ez év márciusában ismét megközelítette, főleg azok után, hogy bejelentette: együttműködési szándéknyilatkozatot írt alá a Mollal. A másik hazai zöldpapír a Pannergy, benne viszont több kockázatot látnak a szakemberek, mint az E-Starban. Ennél a társaságnál ugyanis a nyereség nagyban függ attól, milyen támogatásokat, pályázatokat sikerül majd elnyernie.


Oroszok előnyben A részvények többségére egyébként nincs jó hatással a kőolaj árának emelkedése, hiszen az ezzel járó lassuló gazdasági növekedés a legtöbb cég nyereségességét csökkenti. A nyersanyagot kitermelő társaságokét viszont éppen nem, különösen azokét nem, amelyek békés térségben termelik ki a kőolajat – például Oroszországban. Az arab világban kitört, majd februárban elfajult zavargások után szinte minden részvénypiac ingadozni kezdett, több tőzsde esett is, az orosz papírok viszont emelkedni kezdtek, a moszkvai tőzsdeindex pedig 2008 nyara óta nem látott szintre ugrott. Ebben persze fontos szerepe van annak is, hogy az orosz részvénypiacot az energetikai cégek – mint például a Lukoil vagy a Gazprom – dominálják. 

Jó színben van a fővárosi taxipiac

Néhány év alatt negyedével ugrott meg a taxisok száma Budapesten.

Gördülékenyebbek lehetnek az őszi bértárgyalások

Legkésőbb november végéig, december elejéig egyezségre jutnának az áruházláncokkal a jövő évi béremelés mértékéről a szakszervezeti vezetők.
Világgazdaság Piactér