Merre tovább... Nagy Zoltán?

Manager Magazin

Két utat lát maga előtt. Az egyik az üzleti szférába, a másik a tudományos kutatói munkához vezet. November elseje, vagyis mandátuma lejárta után, bármelyiken is indul el, az elmúlt tizenkét esztendőben felhalmozott speciális versenypolitikai tapasztalatát kívánja a legjobb tudása szerint kamatoztatni. Nagy Zoltán, a Gazdasági Versenyhivatal október végén leköszönt elnöke továbbra is a „versenypályán” marad. Az üzleti vonal – tanácsadói szereppel – vonzaná. Másrészt nem alaptalanul kacérkodik kutatói és oktatói feladatokkal. Mielőtt az államigazgatásba került volna, olyan háttérintézményekben dolgozott, amelyek a szélesebb értelemben vett gazdaságpolitikai gondolkodást szolgálták. Zsúfoltak voltak az utolsó hivatali hónapok: külföldi tárgyalások, a GVH tavalyi tevékenységéről szóló beszámoló parlamenti megvitatása és a húszesztendős hivatal munkáját összegző kiadványok… Mindez inkább a múlttal való szembenézésre, mintsem a jövő átgondolására késztette.


AKTÍV SZEREP. Nézzük csak az elmúlt éveket. A GVH mindig odatette a kormányprogramok mellé a maga versenypolitikai szempontú elképzeléseit. Néha eredményesen, gyakran sikertelenül. Szembesültek azzal, hogy a nem lobbierős szakértők között a helyük. A legnagyobb érdeklődést a kartellügyek és az elrettentő bírságok keltették. Külföldi tapasztalatokra támaszkodva fogott a kartellcsoport kiépítéséhez. A hatékonyabb fellépés megkívánta a kibővített törvényi hátteret, amellyel aztán jelentős eredményeket értek el a kartellek kapcsán létrejött tiltott összejátszások feltárásában.
Fogyasztóvédelem? A „megtűrt” kategóriába tartozott. Azóta – a tisztességes fogyasztói tájékoztatás gondolatrendszerére épülve – felnőtt a kartelles, erőfölényes, fúziós kérdésekhez, és egyre fontosabbá válik. Mindezeken túl a Versenykultúra Központ kiépítését és munkáját tekintve Nagy Zoltán szeretné hinni: a hivatal most „topon” van. Nem mintha elégedett lenne, ám úgy látja, különösen az elmúlt öt-hat év eredményeként a GVH legalábbis kitöltötte azt a teret, amelyre a jó törvényi környezet lehetőséget nyújt. Más kérdés, hogy szükség volna például az ügyek gyorsítására. Maga is szorgalmazta, kapjanak elegendő időt a vizsgálatokra, hogy a határozatokban valóban kidolgozott üzeneteket juttassanak el a piac számára. Tapasztalja azonban, mire a határozat megszületik, a piac esetenként már „elmegy mellettük”, nem díjazza a szakértői finomságokat. A gazdasági élet és a fogyasztó is több hasznát látná talán a kevésbé cizellált, de időszerűbb versenyjogi üzeneteknek.


Nagy Zoltán (52)

Közgazdászként végzett 1983-ban, majd egyetemi doktori címet szerzett. 1990-ben az Amszterdami Egyetemen tanult. 1983 és 1990 között az Ipargazdasági Intézetben, majd az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézetében dolgozott. 1991-ben a Pénzügyminisztérium kabinetfőnöke, a kormány gazdasági kabinetjének a titkára volt. Majd a pénzügyi tárca államtitkára, 1994–96-ban az OTP Garancia Biztosító elnök-vezérigazgatója volt. 1997-ben az ÁSZ igazgatója lett, 1998-ban a Gazdasági Versenyhivatal elnökévé nevezte ki a köztársasági elnök, mandátuma november elsején járt le.

Nos, ezt a „hegyet” meghagyja utódjának. Meg néhány stratégiai döntést is, amelyet előkészítettek és „jegelnek”, hogy az új vezetés jó állapotban vehesse elő. A „merre tovább” kérdésére az év végéig halogatja a döntő választ. Közben megpróbálja bepótolni, például az olvasásban, amit elmulasztott. És ugyan a dolgok normális menete, hogy távozik a hivatal éléről, tizenkét év nagy idő – ezt azért még el kell rendeznie magában.

Nem könnyű átverni a vásárlókat a Black Friday-en

Az idei Black Friday slágertémája a túlárazás és a készlethiány. Már most látható, hogy komoly jogsértésekkel próbálnak vásárlókat csábítani a cégek.

Tovább nő az arany iránti kereslet

Historikusan drágának számít az arany a többi nemesfémhez képest.
Világgazdaság Piactér