Nem ördögtől való a magas ház, de az elmúlt öt-nyolc év kiválóan alátámasztotta, hogy bármilyen erős is az ingatlanos lobbi, nem lesz egyszerű átpasszírozni a hatóságokon az engedélyeket, a civil szféra egy része kapva kap az alkalmon, hogy ellenkezzen, egyes rétegek meg önkifejezési platformnak is használhatják a tüntetéseket. Látszik viszont, hogy az ügy benne van a levegőben, s szerves része a „milyenlegyenbudapest” gondolkodásnak (lásd táblázatunkat a blogokról).
A csettintés élménye Szóval milyen legyen Budapest? Mi jó az üzletembereknek, mi jó a lakóknak és mi a turistáknak? Biztos van még más dimenzió és többféle értelmezés is. Számtalan koncepciót gyártottak már az elmúlt években – ezek zöme fiókban maradt, s nem több, mint felelősség nélküli álmodozás. Bennünket az foglalkoztatott, hogy mi érdekli a húszéves diákot, az étterem-tulajdonost, a bankárt, a buszsofőrt és a városgazdát. Az a közhelyszerűen közös bennük, hogy mindegyik látványos fejlődést, élhető, zöld környezetet, kevesebb rosszul működő jogszabályt és egy-két olyan kiemelkedő épületet-találkozási pontot akar, amely új módon azonosítja be fővárosunkat.
Szóval még egyszer: milyen legyen? Formájában is modern, merész, kulturálisan sokszínű, üzletileg barátságos, tudásában világhírű, hagyományaiban megújuló. Budapest úgy legyen a budapestieké, hogy megadja a csettintés élményét az ideérkező más magyaroknak, turistáknak, üzletembereknek. Na de hogyan legyen ilyen? Engedjen az üzleti lobbiknak? Építse be az urbanisták véleményét? Nyomja el a kerületi önkormányzatokat? Nincs határozott igen vagy nem. Bezavar még az az erősödő trend is, hogy a főváros egyre inkább az agglomerációval együtt lélegzik, az üzleti döntések oda-vissza hatnak: ha új városok nőnek ki a közvetlen vonzáskörzetben, akkor megnő a környezeti terhelés, visszaáramlás indul – annak minden következményével.
Magánprojektek Tágabban értelmezi Budapestet a tavaly alakult és most több mint két tucat céget, szervezetet tömörítő Budapest Business Region (BBR). A klaszter tagjai hisznek abban, hogy a főváros térségének sajátos földrajzi, kulturális és gazdasági pozíciójában jelentős üzleti lehetőségek rejlenek. A nyugati szemléletű üzleti régió meghatározása ennek a víziónak az alapja, hiszen a bevett mentális üzleti térképpel szemben nem egy 1,9 millió fős városban, hanem egy több mint hárommilliós gazdasági térségben mozgunk, amely Magyarország bruttó hazai termékének hatvan százalékát adja.
A budapesti tágabb térségünk legnagyobb metropol régiója, amely joggal pályázhat a Kelet- és Közép-Európa üzleti csomópontja címre. Jól jött ennek alátámasztására, hogy az Európai Innovációs és Technológiai Intézet székhelyéért való versengésben az EU-nak fővárosunkra esett a választása. Emellett a régió a magáénak tudhatja a Duna egy tekintélyes szakaszát is, amely közvetlen kapcsolatot teremt Béccsel és Pozsonnyal, valamint a felzárkózó Balkánnal, köztük több, EU-tagságra esélyes országgal – emlékeztetett Gulyás Kovács Gergely, a BBR elnöke, a DunaCity óriásprojekt vezetője.
Kifejtette: a BBR tagjai egységes szakmai gondolkodást képviselnek, felkarolják a legfontosabb programokat, itthon és külföldön összehangoltan mutatják be azokat. Ezáltal növelhető a Budapest régió vonzereje. A magánprojektek komoly szűrőn mennek át, átlátható struktúrát jelentenek a potenciális befektetőknek és partnereknek.
Gulyás Kovács Gergely – sok, nem csupán az ingatlanszektorban működő cégvezetőhöz hasonlóan – az infrastrukturális fejlesztések felgyorsítását sürgeti. Különösen a közlekedés európaivá tételét. „Össze kellene kötni a szentendrei és a ráckevei–csepeli HÉV-et, megalkotva az ötös metrót, kétsávossá kellene bővíteni a két alsó rakpartot, miközben azok megközelítését javítani szükséges. Itt folyik előttünk a Duna, öt év múlva már jó lenne egy Esztergomtól Százhalombattáig húzódó, valóban kihasznált vízi útról tudósítani. Óriásit lendítene a közlekedésen a körvasútsori gyűrű. Meg fog lepődni: csak három (!) kilométernyi vasutat kellene megépíteni, ez persze a MÁV, a BKV és a Nemzeti Közlekedési Hatóság együttműködése nélkül nem fog menni” – sorolta az üzleti szférában már évek óta hangoztatott felvetéseket. Felhívta a figyelmet egy kevéssé „közkeletű” útvonalra is: ez pedig az európai 4-es közlekedési folyosó, amely a Vác–Herceghalom–Bicske–Érd vonalon vezethet már a közeljövőben, s az északi szomszédunkból jövő nemzetközi forgalom így nem haladna át a fővároson.
A cikk teljes terjedelmében a Manager Magazin októberi száméban jelent meg
