Rekordok nélkül is van élet

Manager Magazin
FESTMÉNYPIAC Mostanában csak álmodhatnak a műkereskedők a 2008 előtti évek aukciós szenzációit biztosító százmilliós rekordokról. Az árszint azonban korántsem omlott össze, inkább csak normalizálódott. A hosszú távon gondolkodó gyűjtők és befektetők számára most is legalább olyan vonzó a műkincspiac, mint amilyen a recesszió előtt volt.

Nem volt jelentkező a BÁV novemberi festményaukcióján a huszadik század eleji magyar művészet egyik legjelentősebb alakjának, a műkereskedelemben évtizedek óta sztárolt Vaszary Jánosnak Hátakt című festményére. A nem fő műnek számító, de jó minőségű és viszonylag nagy méretű alkotás 2007 decemberében 3,6 millió forintért (plusz jutalék) cserélt gazdát Virág Juditnál, most viszont a 2,8 millió forintos kikiáltási ár is túl magasnak bizonyult. Viszont pár perccel később a Vaszarynál kevésbé elismert Jándi Dávid Ego Sum című kompozíciójának ára a 4,8 millió forintos kikiáltási összegről 5,5 millióig kúszott fel. Akadtak más kellemes meglepetések is: Corini Margit Esti utca eső után című munkájáért például 100 ezertől 800 ezer forintig tartott a küzdelem.


VEGYES EREDMÉNYEK A BÁV-árveréshez hasonlóan a többi idei festményaukción is vegyes eredmények születtek. Az eladási arányok általában elmaradtak a 2008 előttitől, és csak nagyon kevés képért alakult ki ádáz, többszörös áremelkedést eredményező licitharc. Úgy tűnik, hogy tartósan be kell rendezkedni a 2008 előtt kialakultnál alacsonyabb árszintre. A legjelentősebb magyar festők aukciós rekordjai között csak elvétve találunk olyat, amelyik 2009-ben vagy 2010-ben született, és százmillió forint feletti leütési árat utoljára 2008 őszén jegyeztek fel (lásd táblázatunkat). Egy-egy művész árainak alakulása is jól szemlélteti az elmúlt időszak műkincspiaci történéseit. Például a mind szakmai körökben, mind a piacon régóta nagyra értékelt Aba-Novák Vilmos árai 2008-ig gyakorlatilag folyamatosan emelkedtek. Így az 1933 körül készült Tiszai bárkákat 2005-ben 22 milliós áron ütötték le az Abigail Galériánál, majd három évvel később már 26 millióig tartott érte a küzdelem. Azóta viszont előfordultak jelentős árcsökkenések is. A Tiszai bárkáknál néhány évvel fiatalabb Zsögödi udvar 2008 tavaszán 24 millió forintért kelt el a Kieselbach Galériánál, 2009 decemberében viszont már csak 9,5 milliót adtak érte a 20’21 Galéria online licitjén. Összességében azonban szó sincs az árak összeomlásáról. Egy nemrég napvilágot látott kézikönyv, a Milliós festők és szobrászok adatai szerint 2005–10 tavasza között 18 Aba-Novák-képet adtak el húszmillió forint feletti áron a magyarországi árveréseken. Közülük 13 született 2008 végéig, azóta pedig öt (beleértve a legmagasabb, 85 milliós eredményt) – ez időarányosan egyáltalán nem rossz adat.
VÁLSÁGÁLLÓ MŰKINCSPIAC? A 2008-ban indult gazdasági válság természetesen a műkereskedelemre is hatott, de szerencsére messze nem olyan drasztikusan, mint az ingatlanpiacra, a bankszektorra vagy az autógyártásra – fogalmazott a manager magazinnak Hajdú Katalin, az Abigail Galéria és Aukciósház vezetője. A műkereskedelem különleges helyet foglal el a pénzpiacon. Több évszázados tény, hogy válság idején is az egyik legbiztosabb közép-, illetve hosszú távú befektetés a műtárgy, ami persze esztétikai élményt is nyújt a befektetőknek – mutat rá Hajdú Katalin. Az általános válság megtorpanni látszik, és mindenki keresi a kiutat. A műtárgypiacon a klasszikusokat gyűjtők is újra érdeklődéssel fordulnak az aukciók felé, és megjelentek az új gyűjtők, akik most kezdik megalapozni kollekcióikat. Magyarországon most, a válság enyhülésének időszakában újra komoly műtárgyak cserélnek gazdát. Az Abigail vezetője szerint a megszokott gyűjteményformálódások (cserék, bővítések) mellett új tendencia, hogy egyes gyűjtők a klasszikus anyagtól a hazai kortárs és – bár nagy óvatossággal – a külföldi nevek felé fordulnak. Egy-egy kortárs alkotás vagy gyűjtemény értéke hosszú távon sokszorosára nőhet. A 2010-es magyarországi festményaukciós piac kínálati oldalán a válság „vesztesei” jelentős gyűjtemények értékesítésére kényszerültek, miközben a keresleti oldalon nőtt a befektetési szándékkal gyűjtők száma. Ugyanakkor szinte érintetlen maradt a piacnak az a szegmense, amely a szenvedélyből, kedvtelésből, a művészet szeretetéből gyűjtőket foglalja magában – ők változatlanul aktív szereplői az aukcióknak. Az árverések árszintje Hajdú Katalin megfogalmazása szerint rendkívül összetett, néha hektikus. Míg a közepes árfekvésű, néhány százezer forintos képek kevésbé jól szerepelnek, az alattuk és felettük lévők a legtöbb árverezőháznál sikeresen cserélnek gazdát.


VÁLTOZÓ ERŐVISZONYOK Az Abigail viszonylag jó teljesítménye az elmúlt két év talán legizgalmasabb jelenségére, a piaci szereplők erőviszonyainak fokozatos átrendeződésére is rámutat. Korábban megkérdőjelezhetetlennek tűnt a Kieselbach és a Virág Judit Galéria vezető szerepe a magyarországi festményaukciós porondon. Szinte minden első vonalbeli kép náluk került kalapács alá, egy-egy aukció leütési összege nemegyszer fél–egy milliárd forint között mozgott, és a százmilliós rekordárakat is rendre ők szállították. Kieselbach Tamás azonban 2009 elejétől a recesszió közepette túlságosan kockázatosnak ítélt aukciózás helyett a galériás kereskedelemre összpontosított, majd ez év nyara óta húzódó átalakítási munkák miatt a galériás projekteket is takaréklángra kapcsolta. Virág Judit hősiesen kitart, továbbra is évente három aukción kínál nagy értékű festményeket és Zsolnay kerámiákat. Eredményei azonban jócskán elmaradnak a korábbiaktól, nemcsak abszolút, hanem relatív értelemben is. A közepes méretű aukciósházak – elsősorban az Abigail és a Belvedere Szalon – érezhetően rákapcsoltak, és egyre több olyan festmény árverezését tudják megszerezni, amely korábban biztosan a „két nagy” egyikénél kötött volna ki. A Forró Tamás vezette Belvedere az idei tavaszi szezonban például majdnem feleakkora (178 millió forintos) összleütést ért el, mint Virág Judit, és nála kelt el a szezon második legdrágább alkotása. Ősszel már holtversenyben övé volt a legmagasabb leütési ár, és – az Abigailhez hasonlóan és Virág Judittal ellentétben – javítani tudta eladási mutatóit. A két „trónkövetelő” azzal is erősíteni igyekszik pozícióját, hogy a klasszikus modern művek mellett műtárgyakkal (Belvedere), illetve magyar és külföldi kortárs alkotásokkal (Abigail) is kitartóan foglalkozik. Virág Judit kortársakat inkább csak galériás szinten forgalmaz, aukcióin legfeljebb az 1945 utáni klasszikusok szerepelnek rendszeresen. A festménypiac élmezőnyében mutatkozó rést a BÁV is igyekszik kihasználni. A cég nemrég kinevezett új vezérigazgatójának, a bankszektorból átigazolt Kulcsár Krisztiánnak a tervei között az ékszer-kereskedelemben élvezett elsőség megőrzése mellett a festménykereskedelemben elfoglalt pozíciók erősítése is szerepel.


VÁSÁROK FUTÓSZALAGON Miközben látványos élénkülésről nem lehet beszélni a magyar műkereskedelemben, több jel is azt mutatja, hogy mozog, pezseg az ágazat. Újabb kortárs művészeti galériák alakulnak, és november közepe óta nem kevesebb mint három művészeti vásárt rendeztek Budapesten. Az elmúlt évek egyetlen ilyen jellegű kezdeményezése, a Budapest Art Fair november 18–21. között mutatta be a klasszikus modern művészettel foglalkozó galériák krémjét, a kortárs
galériák közül pedig a régebb óta működő neveket (Várfok, Knoll stb.). A kortárs szcéna tucatnyi más szereplője (Faur Zsófi, Next Art és mások) egy héttel korábban, a budai Krisztina Palace-ben rendezett Art Market Budapesten mutatta meg kínálatát. Az új kezdeményezést a Műgyűjtők Klubja révén a művészeti életben is jól ismert Edge Communications hívta életre azzal a céllal, hogy alternatívát biztosítson a kortárs galériák számára. December első napjaiban a Néprajzi Múzeum falai között az Antik Enteriőr várja azokat, akik régebbi műalkotások, lakberendezési tárgyak iránt érdeklődnek. Egyelőre nem lehet tudni, vajon hosszabb távon életképes lehet-e Magyarországon három művészeti vásár. Erre alighanem csak akkor volna esély, ha az időpontokat jobban szétterítenék, és markánsabban megvalósulna a profilok elkülönítése (tehát például a kortárs szcéna egésze az Art Market mellett tenné le a voksát). Egyelőre ugyanis inkább a kezdeti lelkesedés és a szponzori pénzek hajtják az új kezdeményezéseket, semmint a kereskedők és a vásárlók valós teherbíró képessége.


KIJÓZANODÁS Vásárlóként – akár gyűjtői, akár befektetői megfontolások mozgatnak – nagyon izgalmas, lehetőségekkel teli időszak tehát a mostani. Igaz, hogy aki most kénytelen megválni egyes a boom tetőpontján vásárolt képeitől, annak esetenként jelentős veszteséggel kell számolnia. Aki viszont megteheti, hogy nem ad el, hanem „mazsolázik” a piacra kerülő klasszikus művek közül, vagy kortárs festményekbe invesztál, az hosszú távon mind kulturálisan, mind anyagilag jelentős értékekre tehet szert. Az ezredforduló óta egyre professzionálisabb eszközökkel épített hazai művészeti piacnak fontos húzóerőt jelentettek a látványos leütési rekordok, hiszen egy-egy százmillió forintos nagyságrendű Gulácsy- vagy Munkácsy-rekorddal a mainstream média figyelmét is fel lehetett kelteni. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy az elit és a felső középosztályok egyre szélesebb köreiben vált kedvelt „hobbivá” és befektetési eszközzé a műgyűjtés. Ahhoz azonban, hogy tartósan biztonságos és éppen ezért vonzó befektetés legyen a képek vásárlása, túlfűtött áremelkedés helyett stabilitásra és talán szerényebb, de megalapozott árszintre van szükség. A derűlátók szerint ez a „kijózanodás” lehet a válság legfontosabb, pozitív hozadéka.        

Minden feltétel adott a magyar és kirgiz vállalatok együttműködéséhez

Szijjártó Péter kedden beszélt a kirgiz-magyar üzleti fórumon a két ország együttműködési lehetőségeiről.

Küzd az igazáért a válogatott csatár

A munkaügyi bíróságon folytatódik Szalai Ádám és a Mainz ügye.

Európa zölddirigizmusa

Célszerű lenne egy átfogó emissziókereskedelmi rendszert létrehozni minden szektor számára, hogy egységes szén-dioxid-ár jöhessen létre.

A kanapéról indulnánk a boldog nyugdíjaskor felé

Az OTP Nyugdíjpénztár friss kutatása szerint a lakosság mintegy ötödét eddig csak a személyes ügyintézés tartotta vissza a nyugdíjcélú megtakarításoktól.
Világgazdaság Piactér