Szabadság marad, szervezettség jön

Manager Magazin
CBA Magyarosan vágtázik a CBA az élelmiszerpiacon. Immár 18 éve. Bár őrzi a megalakulás romantikus vonásait – az üzletek nagy önállósággal rendelkeznek –, ám a válság a szervezetben és a fejlesztési koncepcióban is elindított egy változást. A franchise-rendszer marad, de a központ a cégszerű működés irányába mozdult. A változás motorja a CBA elnöke, Baldauf László (69), profi kommunikátora Lázár Vilmos (43) hétszeres fogathajtó-világbajnok, mögötte pedig ott áll a testvére, Lázár Zoltán (37), aki hatszoros fogathajtó- világbajnok. Mindhárman jobboldali szimpatizánsok, ezt hirdetik, vállalják.

Aki ránéz a CBA irányítási struktúrájára, meglepődik: három operatív vezető és kilenc ügyvezető van. Nem sok ez egy kicsit?
Baldauf László: Nem. A kilenc ügyvezető valójában az igazgatóságot testesíti meg, a tagok között az alapítók vannak – rajtam kívül még ketten –, s azok a tulajdonostársak, akiknek meghatározó a részesedésük a CBA forgalmából. Lázár Vilmos: Azért fontos, hogy az igazgatóságban ott legyenek a tulajdonosok, hogy a stratégiai feladatokat irányítani tudják – ha kell, nagyon mélyre lemegyünk egy-egy témában.


Ez azt jelenti, hogy beleszólnak a napi ügyekbe is?
Baldauf: Nem feltétlenül. Mivel az egész CBA egy nagyon különleges képződmény, így az irányítási struktúrája is az. Ezt mi alakítottuk ki magunknak. Mindannyian élelmiszer-kereskedők vagyunk, a szakmát gyakorolva az anyacéget is igazgatjuk. Mivel azonban a társaság időközben jelentősen bővült, ezért 2005 óta háromtagú professzionális operatív vezetés irányítja az üzletlánc napi ügyeit.


És megmaradt a kilenctagú igazgatóság is…
Baldauf: Igen, de minden tagnak van leosztott feladata. Lázár Vilmos például a fejlesztésért, a marketingért felel, de a külföldi terjeszkedésben is részt vesz. Nekünk fontos, hogy a tulajdonosok közül minden meghatározó személyiség ott legyen a stratégiai döntéseknél, vidékiek és fővárosiak egyaránt.


Ki a meghatározó személyiség az igazgatósági tagok közül?
Baldauf: Az, aki az elmúlt 18 évben szakmailag és tőkeerőben is jelentős fejlődést tudott elérni. Aki szisztematikusan építkezett, visszaforgatta a pénzét, nem élte fel, hanem befektetett. Van egy tulajdonostársunk, aki 1995-ben öt bolttal lépett be a franchise-hálózatba, most 68 üzlete van.


Baldauf László: „Díszpintyek nem kellenek az igazgatóságBa”

Még húsz évet akar dolgozni Baldauf László (69), ezért arra kérte a kardiológusát, így állítsa be a „ketyegőjét”. S bár a CBA elnökének életkorát látva kissé merésznek tűnik e kívánság, ám dinamizmusát tapasztalva természetes, hogy ő egyhamar nem áll le. Nem sokat pihenhetett az elmúlt 18 évben sem. Ha esetleg most van ideje, akkor ő is fogathajtó, hobbiból.

A CBA-sztori 1992-ben kezdődött, amikor tíz élelmiszer-kereskedő összeállt, hogy a hazai privatizációban esélyesként vegyen részt. A láncformában működő kereskedők ugyanis 20 százalék előnnyel indultak a versenyben. A terv sikerült, 17 közértet, boltot elnyertek, ezeket ugyan az előzetes elképzeléseknek megfelelően szétosztották egymás között, ám mivel rájöttek az összefogás ízére, az önállóságukat is megőrizve együtt maradtak. Közös céget hoztak létre az akkor elterjedt ABC szó megfordításával CBA néven, kidolgoztak egy sajátos együttműködési, franchise-rendszert, amelyhez 1995-ben elkezdtek a vidékiek is csatlakozni. Először a Palóc nagyker, majd szép lassan egyre többen. 1998-ra országos hálózattá váltak, ma kb. 3350 CBA bolt működik az országban.

A cég egyik szervezője s azóta is elnöke, Baldauf László, aki – mint mondja – büszke arra, hogy a kiskereskedelmi egységek mellé/mögé sikerült megszervezni a nagykereskedelmet, melynek gyöngyszeme a XXI. századi követelményeknek mindenben megfelelő, sok ezer négyzetméteres logisztikai raktár Alsónémediben. Az elnök úr – saját boltjait ügyvezetőkkel működtetve – azóta is főállásban vigyázza a cég működését s hogy a csapatszellem egyben tartsa a társaságot. Mint mondja, az igazgatóságban mindannyian sokat dolgoznak, a feladatokat leosztották, ezért „díszpintyek nem kellenek az igazgatóságba”. Bevallja, náluk is megjelentek a léha, haszonleső emberek, de rövid időn belül megváltak tőlük.

A CBA Kereskedelmi Kft. – melynek 35 vállalkozó a tulajdonosa – a franchise-rendszer gazdája. Ez a cég szedi a franchise-díjat,
vagyis ebből tartják fenn a napi működést…
Lázár V.: E modell lényege, hogy alulról szerveződik, belépéskor az üzlettulajdonosok fedezetet tesznek le, amelyet az esetlegesen általuk okozott kár megtérítésére vagy egyéb hiba fedezetére használunk. Ha ilyesmi nem történt, kilépéskor mindenki visszakapja – kamat nélkül – a betett fedezetet. Mindezért rengeteg olyan szolgáltatást nyújtunk – például árubeszerzés, marketing, reklám stb. –, amelynek haszonélvezője lehet minden társult tagunk.
Baldauf: Az a lényeg, hogy a profit a piramis alján, vagyis az egyes üzletekben képződjön. Nem célunk, hogy azt onnan elvonjuk. Miért is tennénk? Érdekeltek vagyunk a piramis minden szintjének megfelelő működésében: irányítjuk a franchise-szervezetet, végezzük a beszerzéseket, s külön-külön mindannyian több üzlet tulajdonosai is vagyunk.



Jó, de akkor miből van az anyacégnek bevétele?
Lázár V.: A piacszervezésből, a szállítói beszerzésekből, valamint abból, hogy működtetünk egy nagykereskedelmi raktárt, s rengeteg helyre szállítunk, külső partnereknek is. Ezeknél a tevékenységeknél van jutalék és árrés, amely bevételt eredményez.


Ki kerülhet bele a franchise-jogokat tulajdonló kft.-be, az anyacégbe?
Baldauf: Most már nehéz bekerülni. Az elmúlt tíz évben komoly fejlődésen mentünk keresztül, az alapítók és a meghatározó vállalkozások vezetői lettek a cég tulajdonosai. Egyébként a piacon már nincs olyan szereplő, aki független kiskereskedő és olyan erős, hogy képes lenne belépni a tulajdonosi körbe. Franchise- vagy társtag viszont lehet.


Baldauf László alapító tag volt 1992-ben, a Lázár testvérek viszont csak 1994-ben váltak taggá. Honnan jött az ötlet a csatlakozáshoz?
Lázár Zoltán (akit a beszélgetés alatt jobbára lekötött az USA-ban zajló fogathajtó-világbajnokság internetes követése, meg mint mondta, CBA-ügyekben amúgy is a bátyja a kompetens üzletember): A nagybátyánk ott volt az alapítók között. S mivel akkor már mi is láttuk, hogy a szüleink textilvállalkozása előtt nincs nagy jövő, váltottunk az élelmiszer-kereskedelemre. Bár nem voltunk szakemberek ezen a területen, s azt sem éreztük, hogy a multik milyen veszélyt jelentenek a hazai kisvállalkozókra, de szerencsénkre hallgattunk a jó tanácsra, így társultunk a magyar üzletlánchoz. Azt mondhatom, mi együtt fejlődtünk a CBA-val, így manapság már értünk ahhoz, amit csinálunk.


Önök ma már meghatározó tulajdonosok a CBA-ban? Ezért is lehet Lázár Vilmos a CBA elnökhelyettese?
Lázár V.: Igen, a tulajdonrészünk ma már elég jelentős.
Baldauf: Azért is vagyok büszke rájuk, mert többszörösen túlszárnyaltak engem.


Mindannyian szerepelnek a leggazdagabb magyarok listáján, tehát jól mehet az üzlet.
Lázár V.: Az a lista saccolt vagyonra épül. Hadd ne minősítsem a komolyságát. Nem is örülünk, hogy szerepelünk benne, de tudomásul vesszük, úgysem tehetünk ellene semmit. A vállalkozásaink attól működnek jól, hogy a tulajdonosok a napi ügyeket is menedzselik. Ha ezekből kivonnánk magunkat, akármilyen tehetséges vezetőkre bíznánk, sokkal kevesebbet érne, mint velünk együtt.
Baldauf: Egy barátom néhány éve bemutatta nekünk egy pénzügyi alap szakemberét, aki még a válság előtt keresett befektetési lehetőséget nálunk. Tanulmányozta a magyar piacot, megnézte az üzleteinket, tetszett neki minden. Ám amikor megértette a franchise-rendszerünk lényegét, azt mondta, csak akkor érdekli az üzlet, ha aláírunk egy kötelezvényt, hogy húsz évig mi működtetjük a céget, s vállalunk egy bizonyos marzsot is. Ilyet nem lehet aláírni! Ha meg is venné valaki a központot, amelynek az értéke a központi vagyonnal úgy 15 milliárd, nem érne vele semmit. Külön-külön meg kellene vásárolnia a boltokat is, hogy a rendszer működjön. Természetesen az üzlet nem jött létre.


Az alapításkor miért ennyire demokratikus modellt választottak? Ez szimpatikus ugyan, mert az egyes üzletek megőrzik a szabadságukat, azt csinálnak, de ezzel nehéz egy korszerű vállalati struktúrát felállítani.
Baldauf: A rendszerváltás után ez volt az egyedüli megoldás, hogy az élelmiszer-kiskereskedő társainkat és magunkat megmentsük a multiktól. Én akkor már 30-40 éve a kereskedelemben dolgoztam, láttam az állami rendszer árnyoldalait, de tudtam, ha a nemzetközi cégek ellepik a piacot, s nekem is ott kellene dolgoznom, én is csak egy multikatona lehetnék. Az elmúlt 18 év alatt sokszor próbáltak a globális üzletláncok átcsábítani, de nem akartam, nem akartunk a saját hazánkban alkalmazottai lenni egy világcégnek. Tudtuk, mi is képesek vagyunk megszervezni egy jól működő kereskedelmi hálózatot, amely hosszú távon életképes lehet. A tudás, a tapasztalat, a képesség és az akarat megvolt, csak a tőke hiányzott. Ezt hidaltuk át azzal a felállással, hogy sok kis üzlet szövetségre lépett, úgy, hogy közben megőrizte az önállóságát, de a beszerzésre, a piacszervezésre, a marketingre összefogtak. Szerénytelenség nélkül állíthatom: ha a világban bárhol nyitni kell egy üzletet, azt mi, magyar kereskedők meg tudjuk csinálni. Ki is próbáljuk nemsokára. Az a tervünk, hogy CBA Gourmet Hungaricum boltokat nyitunk külföldön is. A magyar élelmiszeripar képes minőségi termékek előállítására. Ki kell mennünk és meg kell etetni a világot! Ha sikerül, piacot nyitnánk a kitűnő magyar boroknak, ásványvizeknek is. Tele van olasz, francia, ázsiai éttermekkel a világ, lenne igény a magyar ízekre is. Persze nem két perc alatt kell meggazdagodni, s biztos vagyok benne, hogy az új nemzeti kormány is partner lesz egy ilyen piacnyitásban. Példaként ott van a 20-30 évvel ezelőtti osztrák borhamisítási ügy. Az akkori osztrák kancellár összehívta a 15 legjobb borászt, hogy együtt kitalálják, miként lehet visszanyerni a korábbi jó hírnevet, s aztán állami segítséggel újraépítették az osztrák bor becsületét külföldön. Hosszú időbe telt, sok pénz kellett hozzá, de napjainkban már ismét tele van a világ osztrák borokkal.
Lázár V.: A külföld „meghódításához” persze modernizálni kell a hungaricumokat is. Ne sajnáltassuk magunkat, hogy nem kell a magyar termék, hanem igazodjunk a világhoz, az új trendekhez, a megváltozott ízlésvilághoz. A CBA vezetői szívesen lennének a magyar élelmiszerek nagykövetei. Tudjuk mit és hogyan kell csinálni.
Visszatérve a külföldi befektetőre: nem azért ijedt meg a CBA-tól, mert üzletei oly vegyes képet mutatnak?
Baldauf: Ezért is találtuk ki a CBA Prímát meg a Gourmet-t. Az előbbivel egy olyan hálózatot hoztunk létre, amely a minőség felé nyit, ahol a szakma legjobb tudása testesül meg. A vásárlók egyébként mindezt kedvezően fogadták.


Volt példa arra, hogy valakit kizártak a franchise-rendszerből minőségi kifogások miatt?
Baldauf: Nem, ilyenre még nem akadt példa. Olyanra viszont igen, hogy valaki törvényt sértett, nem tartotta be az erkölcsi normákat, s ezért kénytelenek voltunk kizárni.


Magyarul ez azt jelenti, hogy csalt?
Baldauf: Inkább azt mondanám, kijátszotta a törvényeket, s kifogásolható módon ügyeskedett…
Lázár V.: Nekünk nagyon fontos a szabadság, az önállóság megőrzése. Fontos, hogy bár összefogtunk, de bizonyos keretek között mindenki úgy alakíthassa az üzletét, ahogy az ízlése, fantáziája diktálja. Emellett kiemelten fontos az alapvető, tisztességes kereskedői normák betartása is.
Baldauf: Az üzlettulajdonosoknak alkalmazkodniuk kell a környezetükhöz. Más kínálat, más bolt kell egy kevésbé tehetős és más egy jómódú környéken. Aki ezt nem találta el, az most könnyen a válság áldozata lett. Két év alatt 250 kisboltosunk zárt be. Volt, aki azért, mert a közelében egy multi nyitott üzletet, neki meg nem volt pénze modernizálásra, műszaki fejlesztésre, más meg talán azért, mert túl sok helyen fejlesztett, s a visszaeső forgalom nem fedezte a költségeket, tartaléka pedig nem volt.


A válságra reagálnak azzal is, hogy nemrégiben elindították a CBA Cent diszkonthálózatot is? Ráadásul úgy, hogy míg idáig az egyes üzlettulajdonosok vállalták a fejlesztést, ezt a beruházást a CBA Kereskedelmi Kft., vagyis az anyavállalat végzi. Ezzel mintha elindulnának a hagyományos cégmodell irányába
Baldauf: Igen, ez már egy lépés a hagyományos, szigorúbb cégforma felé. Ezt a folyamatot is a válság gyorsította fel. Én már évekkel ezelőtt tudtam, hogy jó lenne közös boltokat létrehozni, de idáig
hiányzott az akarat meg talán a tőke is. Most már mindkettő megvan.


Miért nem a Príma boltokat, azaz a minőségi termékkínálatot választották egy ilyen közös üzletlánc kialakításához?
Baldauf: A diszkontban látom a jövőt. Biztos vagyok benne, hogy a fizetőképes kereslet csökkenése sajnos folytatódik. Ígérhet bárki bármit, a gazdagok és szegények közötti jövedelmi olló tovább nyílik, ezért a diszkontáru, az olcsóbb termékek iránt nő a kereslet. Ezt bizonyítja az elmúlt 20-25 év is. De a miénk amolyan magyaros diszkont, a szokásosnál nagyobb választékkal. Míg a többi hasonló boltban 1200-féle termék kapható, nálunk már most több mint 4000. Novemberben Mórahalmon nyitjuk az ötödik diszkontboltunkat, utána jön Kaposvár – 150 egységig meg sem állunk. Eldöntöttük, azon kollégáink üzleteit is megveszszük, akiknek pénzügyi gondjaik vannak, és a bezáráson gondolkodnak.
Lázár V.: Egy diszkonthálózatot központilag sokkal könnyebb irányítani, áruval feltölteni, jobban kialakítható az informatikai háttér is, könnyebb rendszerben kezelni a kínálatot. S ami még lényeges: ennél a bolttípusnál a tulajdonos személyes jelenléte nem feltétlenül szükséges a jó üzletmenethez.


Önöknek személy szerint hány boltjuk van?
Lázár Z.: Nekem és a testvéremnek közösen hét.
Baldauf: Nekem meg kilenc, most nyitom a tizediket Ürömön. A darabszámnál talán fontosabb, hogy ezek nagy alapterületűek. Forgalomban mindketten (mindhárman) a CBA-üzlettársak élmezőnyében vagyunk. Pedig kevés időnk van a saját üzletek fejlesztésére, a Lázár testvérek idejét eléggé leköti a sport…
Lázár Z.: Épp ezért határoztuk el a bátyámmal, hogy majd ő foglalkozik többet az üzlettel, én meg a sporttal, a versenyzéssel, mert attól tartottunk, a végén két szék között a pad alá esünk, merthogy mindent csinálunk, de semmit sem teljes erőbedobással.
Baldauf: Én pedig a CBA elnökeként sok időt fordítok a közösség irányítására, amit szívesen teszek, de tény, így a saját üzletfejlesztésemre kevesebb időm jut. De azért már a 11. egységet is tervezem, a helyiség már megvan.


Érdekes, önök továbbra is csak úgy tudják elképzelni az üzleti tevékenységüket, hogy operatívan benne vannak az irányításban, a napi munkában. Pedig a szakértők azt mondják, jobb az a felállás, ahol a tulajdonos nem végez operatív munkát, akkor jobban lemérhető, mennyi a cég valódi értéke.
Baldauf: Amint meglesz a 150 diszkontbolt és a cég átalakul részvénytársasággá, mindez bekövetkezik – az már egy más nagyságrend lesz.


Mikorra várható ez a nagy esemény?
Baldauf: Úgy öt-hat éven belül.
Nem könnyelműség ezt most kijelenteni? 2005-ben határozottan állította, hogy két éven belül tőzsdére megy a CBA. Azóta már kétszer két év is eltelt.
Baldauf: Bevallom, Demján Sándor hatására említettem akkor a tőzsdei bevezetést. Tetszett a gondolat, meggyőzött az érvelése, foglalkoztunk is vele az igazgatóság több ülésén, aztán rájöttünk, mi még nem tartunk ott. Lázár V.: Sokan jósolták nekünk akkoriban – Demján Sándor is –, hogy nekünk pár év múlva már nem lesz helyünk a piacon, mert a multik kiszorítanak, lesöpörnek minket. Tőkében valóban nehéz versenyeznünk, a pénzügyi feltételekben nagy a hátrányunk. Ezért tűnhetett úgy, hogy egyesélyes ez a küzdelem. Aztán most mégis itt vagyunk, a piaci részesedésünkkel második helyen állunk az élelmiszer-kiskereskedelemben. Természetesen ezért iszonyú keményen meg is dolgozunk.
 
A Tescóé az első hely, a CBA 28 százalékos részesedéssel a második.
Baldauf: Sajnos téved. A mi 547 milliárdos forgalmunk kb. 18 százalékos részesedéshez elég. De 2005-ben még elsők voltunk, s ezt vissza is akarjuk szerezni.


A CBA-modellt kifejezetten a multik ellen hozták létre?
Baldauf: Ez nem volt ennyire tudatos, én a világcégeket elismerem…


 …de nem különösebben kedveli őket.
Baldauf: Szó sincs erről. Kell a verseny, anélkül nincs kreativitás, nincs előrelépés. De az az ideális állapot, ha a hazai
piacon a hazai versenyzők vannak az élen. Nekem az is elfogadható lenne, ha a Coop vagy a Real lenne az első – bár az utóbbiról ezt mostanában nehezen tudnám elképzelni. Jó lenne, ha végre nálunk is kialakulna valami egészséges protekcionizmus, amikor mindenki egy kicsit a hazai vállalkozókat segítené. Németországban például 2000 körül teljes gőzzel beindította üzleteit az amerikai Walmart, a világ egyik legerősebb cége, majd ötévi kínlódás után bedobta a törülközőt. A német polgármesterek ott tettek be neki, ahol csak tudtak – szinte hazafias kötelezettségüknek érezték, hogy segítsék a német vállalkozókat –, azaz mindig a helyi cégek nyertek az aktuális tendereken.


Azért ez valószínűleg nem ilyen egyszerű. Az Európai Unió versenyszabályai nem teszik lehetővé a protekcionizmust, csak azonos feltételek esetén juthatnak előnyhöz a hazai vállalkozók.
Lázár V.: Ismerjük ezt az érvelést. Aztán azt látjuk Franciaországban is, hogy érdekes módon mindig a francia cégek nyernek. Mintha a régi EU-tagállamokban nem vennék annyira komolyan a versenyszabályokat, mint itt, Magyarországon.


A válság valóban felerősítette a protekcionizmust, de egyébként tényleg keményen büntetik a versenyszabályok megsértését.
Lázár V.: Amikor mi a hazai vállalkozások támogatása mellett érvelünk, akkor nem is csak magunkra gondolunk. De ha a kereskedelemben a magyar tulajdonú cégek erősek, akkor ezek biztosan előnyben részesítik a magyar termékeket, vagyis piacot biztosítanak a hazai ipar termékeinek is. Mi jobban szót értünk egymással, hiszen van bennünk valami elhivatottság, küldetéstudat. Ha a multik uralnak mindent, akkor diktálnak, letörik a beszállítói árat, s nem számít, mi a magyar.
 
Ehhez képest a CBA-ról is azt mondják, visszaél erőfölényével, nem tartja be a fizetési határidőt…
Baldauf: Nekünk is vannak rosszakaróink, akik valótlan dolgokat állítanak rólunk. De érdemes megvizsgálni például a CBA és az egyes multik saját márkás termékeit. Ég és föld a különbség, és mi ráadásul magyar alapanyagból dolgozunk.
Lázár Z.: És a multik rengeteg adókedvezményt, támogatást is kapnak… Ez is nagy előny számukra.


Persze, mert fejlesztenek, beruháznak, munkahelyeket teremtenek. Ez a magyar vállalkozónak is jár, ha ugyanezt megteszi…
Lázár V.: Ezt is túl egyszerű így kijelenteni, mi is megtesszük ezeket. Miért nem végez valaki már egy komplexebb elemzést az ilyen foglalkoztatásról? A multik ugyanis egyik oldalon valóban új munkahelyeket hoznak létre az új beruházásokkal, ám azzal, hogy hatékonyabbá teszik például a kereskedelmet, másutt emberek válnak fölöslegessé, tehát munkahelyeket tesznek tönkre. És a mérleg a végén az lehet, hogy ugyanazt a forgalmat kevesebb emberrel is le lehet bonyolítani. Ezzel szemben a kis családi vállalkozások órákkal képesek megnyújtani a nyitva tartást csak azért, hogy kicsivel több bevételük legyen.


Ez bizonyára így van, de a hatékony működés az üzletben versenyképességi előnyt is jelent. Ebben a magyar cégeknek is sikeresnek kell lenniük.
Baldauf: Én inkább az összefogást, az egymás támogatását hiányolom. Pár éve Balogh Levente édesapja a Szentkirályi ásványvízzel világdíjat nyert Párizsban. Alig írt róla a sajtó. Én akkor saját zsebből fizetve 600 óriásplakátra föltetettem ezt a hírt. S azt hiszem, a Szentkirályi ásványvíz 23 százalékos piaci részesedésében a CBA hathatós segítsége is benne van.


Milyen összefogást szeretne például a saját üzleti területükön?
Baldauf: Megtaláljuk a módját. Most például kitaláltuk, hogy a magyar termelőket azzal is támogatjuk, hogy az idén 500 hektárnyi termőterületről felvásároltuk a sárgabarackot. Amit lehetett, fogyasztásra, gyümölcsként értékesítettük, a többiből lekvárt főztünk. Három hét alatt 50 ezer üveggel adtunk el, s már készül a szilvalekvár is. Jövőre megyünk tovább, már a termelésbe is beszállunk. Lesz saját konzervgyárunk, pálinkát már az idén is főzetünk a sárgabarackból, decemberben megjelenik a polcokon Öregapánk kedvence néven. Egy szeszgyár megvételén vagy építésén is gondolkodunk. Lesz legelőnk, tehenészetünk, sajtüzemünk is – legalábbis most ezek is a terveink között szerepelnek.


És mindezt már a kft. tervezi, vagyis nem az egyes kiskereskedők beruházása lesz.
Baldauf: Így van. A válság rámutatott arra is, jó a laza együttműködés, sok haszna van, de fontos az erőközpont létrehozása is.
Lázár V.: Ezekkel a bővítésekkel csak a kínálatot szélesítjük, nem látjuk el az egész CBA-hálózatot, de nagy lépés lehet a saját termékskála, saját háttér kialakítása felé.


Valami hasonló termelési láncot hozott létre Csányi Sándor a mezőgazdaság-élelmiszergyártás integrálásával, amely a takarmánytermeléstől egészen a kolbász előállításáig terjed.
Baldauf: Igen, de neki nincs kiskereskedelmi hálózata. Erre itt vagyunk mi.


A manager magazinban nem szoktunk politizálni. Viszont önökről annyira köztudott, hogy jobboldali szimpatizánsok, hogy idekívánkozik egy kérdés: ahhoz, hogy a CBA-vezetésbe valaki bekerüljön, feltétel, hogy jobboldali legyen?
Baldauf: Ugye, most viccel?


Inkább csak provokálni akartam egy kicsit, ha nem sértő e megfogalmazás.
Baldauf: Ugyanúgy megtalálhatók nálunk is a másik oldal szimpatizánsai, mint bármely más szervezetben. 1992-ben azért fogtunk össze, hogy életben maradhassanak a magyar vállalkozások Magyarországon. Talán a családi nevelés miatt, vagy az élettapasztalat alapján, nagyon erős nemzeti érzelem, elkötelezettség volt bennünk akkor is, s ez azóta csak felerősödött. Persze van köztünk baloldali gondolkodású is, de a konzervatív vonal az erősebb. 


A magyar vállalkozók egy részéről lehet tudni a politikai elkötelezettségét, de ők általában vigyáznak arra, hogy e felfogás és az üzleti tevékenység ne keveredjen. Az Ítéletidő plakátot – mely keményen, sőt talán durván az előző kormányt kritizálta – önök viszont megjelentették a CBA-magazinban is, amely a vásárlóknak szól, akciókról, vállalati hírekről számol be. Nem volt disszonáns ez így?
Baldauf: Nem. Az óriásplakát után mindenki azt kutatta, ki áll mögötte. Hát ne kutakodjon senki – gondoltam –, s előálltam. Minden okom megvan arra, hogy erősen bíráljam az előző nyolc évet. Mi Alsónémediben egy nagyon korszerű raktárbázist hoztunk létre ötmilliárdos beruházással. Az első Széchenyi-tervből a beruházás 20 százalékát ítélték meg nekünk vissza nem térítendő támogatásként, amelyből előre 250 milliót meg is kaptunk. Csakhogy jött 2002-ben a kormányváltás, s attól kezdve csak hitegettek bennünket. 2005-ben sikerült átadnunk az új központunkat. S mit ad isten, ekkoriban jött az értesítés a területfejlesztésért felelős politikai államtitkártól, Nagy Sándortól, hogy kapunk 100 millió támogatást. Akkor azonban ezt már nem tudtuk igénybe venni, mert időközben beüzemeltük a bázist. Azt hiszem, jogos a fölháborodásom.
De a CBA mégiscsak egy „népüzletlánc”, ahová mindenfajta politikai hitvallású ember jár. Nem érezte, hogy ezzel veszélyezteti az üzletvitelt is?
Baldauf: Nem. Mi nagyon sokat teszünk az országért, mindig segítünk, ha kell. Az árvízkárosultaknak a CBA két házat épített, de a vörösiszappal sújtott területre is küldtünk vizet, élelmiszert, és ötmillió forintot is felajánlottunk a rendbetételhez. A vevőink nem pártoltak el, sőt, talán még gyarapodott is a számuk.
Lázár V.: Nekünk is azt tanította édesapám, hogy a nézeteinket nyíltan vállalni kell. Büszke volt rám, amikor 2002-ben, majd 2006-ban ott ültem a Kossuth téren, a Fidesz nagygyűlésén a tribünön. De ettől még tiszteljük a más nézeteket valló barátainkat is, nem vagyunk kirekesztők, gyűlölködők. A legfontosabb számunkra az, hogy itt, Magyarországon, a magyar emberek, magyar vállalkozók összefogjanak, s ne kerüljenek hátrányba a multikkal szemben.

Elemzők: erős maradhat a növekedés az idei harmadik negyedévben is

A júliusi kedvező makrogazdasági adatok alapján szinte biztosra vehető, hogy a harmadik negyedévben is négy százalék felett bővülhet a magyar GDP.

Még mindig lemaradnak a tartósan betegek az adó-visszatérítésről

A tartós betegségben szenvedők sok esetben jogosultak adó-visszatérítésre, erről a lehetőségről azonban még mindig kevesen tudnak.
Világgazdaság Piactér