Erős hónapot zárt decemberben a szovátai idegenforgalom. A Marosvásárhelytől 60 kilométerre keletre fekvő fürdővárosban előbb a tavaly ötnaposra bővített román nemzeti ünnep – történelmi gyorstalpaló: 1918. december elsején tartották Gyulafehérváron azt a népgyűlést, amelyen a románság képviselői kikiáltották Erdély Romániával való egyesülésének szándékát, ezt kodifikálta aztán a trianoni békediktátum – alkalmával tették ki első ízben a „megtelt” táblát.

Szűk hónapnyi pihenőt követően a vendéglátósok már készülhettek is a szilveszterrel kapcsolatos kihívásokra, holott akkor még senki sem tudta, hogy az évbúcsúztatóra érvényben marad-e az éjszakai kijárási tilalom. Nem maradt, last minute üzemmódban pedig az utolsó helyek is elkeltek. Az év elejére érvényes foglalások is szép folytatást ígértek.

Visszakapaszkodás előtt

A két minivakáció gazdasági nyertesei mindenekelőtt a helyi idegenforgalmi szolgáltatók, amelyek jelentős része közvetlenül-közvetve magyar identitású vállalkozás. Közülük a Szovátán Danubius-csoportként megjelenő, a cégcsaládon belüli portfóliótisztítást követően 2019 óta Ensanaként újrafogalmazott vállalat viszi a prímet, amely az elmúlt 15 esztendőben mintegy 30 millió eurónyi beruházást valósított meg a városban.

Az Ensana két négy-, illetve egy háromcsillagos szállodájának 338 szobájában mintegy 800 turistát láttak vendégül, normál üzemmódban évi 70-85 ezer éjszakát töltenek náluk a látogatók. A vendégkör 80-85 százalékát a belföldiek „szállítják”, külföldről többnyire magyarországi, moldovai, ukrán, olasz, spanyol és izraeli turisták érkeztek. Bár a korlátozások egyértelműen kedvezőtlenül befolyásolták a látogatottságot,

2021-ben ennek ismeretében 9,3 millió eurós árbevétellel kalkulált a társaság. Igaz, olyan körülmények között, hogy a legnagyobb kapacitású hotel, a Szováta szálló teljes felújítás alatt van, de a 2019-es 44 millióhoz, illetve a 2020-as 21 millióhoz képest így is jelentős a visszaesés.

Ezzel együtt a következő három-öt évben újabb beruházásokat is tervez a cég Szováta-fürdőtelepen, ezerfősre kívánva bővíteni a kapacitását. A 20-25 millió eurós befektetés a Szováta szálló felújítását, egy három szárnyból álló villa építését célozza, valamint a Medve-tó partján lévő egykori kezelőbázis prémiumkategóriájú szálláshellyé alakítását. A meglévő hotelek melletti ingatlanon a szállóvendégeknek szánt parkolóház is épül, valamint a főút alatt átvezető, a parkolóházat a tóparttal összekötő alagút.

A mi tavunk

A cég kezelésében van a Szováta legnagyobb vonzerejét jelentő Medve-tó is. A 25 évre szóló, 2023-ban lejáró koncesszió értelmében csak az Ensana, illetve elődje, a Danubius használhatja a tó vizét és gyógyhatású iszapját. A „gombócot” azonban soha nem tudta lenyelni a szovátai társadalom, mondván „a mi tavunk”. A méltatlankodás érzelmi töltete talán érthető, az ellenőrzések ugyanakkor azt bizonyítják, hogy az Ensana-szállókat működtető Balneoclimaterica Kft. a tó jó gazdájának bizonyult. Így aztán látszólag semmi sem gátolja az Altalajkincsek Országos Ügynökségével (ANMR) kötendő újabb megállapodást. Értesüléseink szerint azonban erős lobbizás zajlik annak érdekében, hogy a szovátai önkormányzatot is magában foglaló szakmai egyesület is részt vegyen a licitáláson.

Fotó: Molnár-Bernáth László

Az immár a nyilvánosság előtt szereplő vita egyik központi témája a Medve-tó, illetve a Mogyorós-tó vizének és iszapjának felhasználási joga, annak exkluzivitása ugyanis az Ensana által a látogatók irányába megfogalmazott egyik legfontosabb hívószó.

Új, magyar szálló

A Danubius-csoport megjelenését azonban a vetélytársak is jótékony hatásúnak tartják, a magas minőségű szolgáltatások és az igényes vendégkör ugyanis a többieket is felzárkózásra késztette. Sőt, újabb beruházásra is, amelynek finanszírozásában a magyar állam külhoni gazdaságélénkítő programja, illetve az annak lebonyolítására létrehozott Pro Economica Alapítvány is tevékeny szerepet vállal. Ennek keretében a Maros Hotel Health Spát működtető Quintus Kft. a fürdőtelepi régi autóbusz-állomás helyén négycsillagos fürdőszállót épít. De más vállalkozók is terveznek hasonló beruházásokat, a Hell energiaitalt gyártó cég például ugyancsak négycsillagos fürdőszálló építésére váltott ki tavaly építkezési engedélyt az önkormányzattól.

A hajdanán a görögkatolikus egyház által épített villát a mába átmentő háromcsillagos Maros szálló „nagytestvérét” a tervek szerint 2022 végére át is adják. A Quintus Kft. tulajdonosa, Káli Zoltán Szovátán egyedülálló, nemcsak gyógykezelőbázissal, hanem valamennyi korosztály igényeire szabott élményfürdővel ellátott négycsillagos hotelt álmodott meg.

A 15-16 millió eurós költségvetésű létesítmény finanszírozására a cég 6,2 millió eurós pályázatot nyújtott be a Pro Economica Alapítványhoz,

és 2,095 milliárd forintot (mintegy 5,835 millió eurót) meg is ítéltek, ami az eredeti fázisban a költségek felét fedezte volna.

Az üzemanyagárak robbanása után azonban jelentősen átalakult a képlet, a különbözetet a befektető teremti elő.

Káli Zoltán szerint a turisták érdeklődése, a komfort iránti növekvő igénye egyértelműen indokol akár egy hasonló léptékű beruházást is. A pályázat egyik fontos kitételének számít a környékbeli munkaerő elsődleges alkalmazása, illetve a környező településeken előállított, a vendéglátásban alkalmazható termékek hasznosítása. Ezzel nyitott kapukat döngetnek a kiírók, mivel ez eddig is bevett gyakorlatnak számított.

Rendszerszintű gondok

A húszezer lelket számoló város munkaképes lakosságának több mint a fele dolgozik a „fürdőbizniszben” – ez is magyarázza a tóhoz való különleges érzelmi kötődést. A Szovátán működő vendéglátóipari középiskola diákjai a fürdőtelep szállodáiban végzik szakmai gyakorlatukat, de igény esetén – főleg a szezon teljében – máskor is szívesen látják őket. Hosszú távú odakötésüket azonban akadályozza a fiatalok körében tapasztalható munkavállalói mobilitás meg az ágazatban alkalmazott alacsony bérszint.

Godra Árpád, az Ensana korábbi értékesítési igazgatója szerint a jelenség „gyógykezelésére” önmagában egy Ensana léptékű nagyvállalat is kevés.

A hivatalos statisztika szerint ugyanis az iparág a román GDP mindössze 2,5 százalékát szállítja – miközben a szektorban a munkavállalók 15 százaléka regisztrált.

A fennálló több mint 10 százalékos különbség az ágazat kifehérítése után kiált, ez azonban rendszerszintű átalakításokat feltételez. A közalkalmazottak vakációs utalványainak kártyára való terelése nemcsak a vakációzós kedv fellendítését, de a feketegazdaság visszaszorítását, így az ágazatban regisztrált bérviszonyok korrigálását is segítheti.

A mércét azonban változatlanul magasra helyezik Szovátán. A Digi24 hírtelevízióban Fülöp László Zsolt polgármester – maga is a szállodaműködtetési iparból érkezett – úgy fogalmazott, hogy az általa vezetett település nem a hazai fürdőhelyekkel kíván versenyezni, hanem a nyugatiakkal. Ennek érdekében a városvezetés 20 millió eurónyi uniós pénzt készül fordítani a fürdőtelep hajdani fényének visszaadására, és a beruházások között szerepel egy 500 fő befogadóképességű nyári színház építése is. Káli Zoltán szerint az egyetlen visszahúzó erőt a csak nagyon lassú ritmusban javuló romániai közlekedési viszonyok jelentik, amelyek sokak – főleg a Kárpátokon délre lakók – kedvét elveszik az Európában egyedülálló tó áldásainak megtapasztalásától.

A teljes cikk elolvasható a Figyelő oldalán.