Az elemzői konszenzus szerint 8,7 százalékra szelídült júliusban az amerikai az egy hónappal korábbi 9,1 százalékról. Ez önmagában kedvező lenne, hiszen a fél világ azt találgatja, hogy az amerikai jegybank, a Federal Reserve mit lép szeptemberi kamatdöntő ülésén. (Augusztusban elvileg nincs ilyen ülés, szabadságon vannak a pénzügyi világ urai.) A várakozások szerint az üzemanyagárak csökkenése lassítja a fogyasztói árak növekedési ütemét. Ugyanakkor rossz előjel, hogy a várakozások szerint a maginfláció éves alapon 6,1 százalékra gyorsult júliusban az egy hónappal korábbi 5,9-ről. Az adatot magyar idő szerint délután fél 3-kor publikálják.
Az inflációt jelenleg négy dolog hajtja: az árupiac, az ellátási láncok szűk keresztmetszetei, továbbá az ingatlan-, valamint a munkaerőpiacon tapasztalható hiány. Az első kettőre nincs befolyása a Fednek, a második kettőre viszont igen, s ezek tartósan meg is maradnak a fogyasztói árak emelkedésében, míg a jegybank le nem töri a keresletet
– mondta a Jeffries elemzője.
A Moody’s Analytics elemzése szerint mindenki jó hírekre számít, ami azt jelenti, hogy ha nem lesz olyan jó az adat, mint amilyenre a piac számít, akkor nagyon rossz hírként fogják értelmezni. A Moody’s közgazdászai szerint júliusban tetőzött az amerikai infláció.
A New York Federal Reserve felmérése szerint a lakosság inflációs várakozásai csökkennek, 2023 átlagában a háztartások 6,2 százalékra, hároméves átlagban 3,2 százalékra számítanak. A júniusi felmérés még 6,8, illetve 3,6 százalékot várt.
Ez jó hír abból a szempontból, hogy a jelek szerint a Fed sikeresen befolyásolja a várakozásokat, nem alakulnak ki ragadós inflációs várakozások. Elemzők szerint a folyamat hátterében az üzemanyagárak csökkenése áll, a lakossági várakozásokat sokkal jobban befolyásolja néhány ilyen vezértermék áralakulása, mint valós súlyuk a fogyasztói kosárban.
A kötvénypiac hasonlóan optimista, a tízéves amerikai államkötvény esetében a breakeven rate, vagyis az a piac által beárazott hozamszint, amelynél már nincs inflációs veszteség, 2,5 százalékra csökkent a korábbi 3,07 százalékról. (Tízéves távon átlagosan évi 2,5 százalékos inflációt áraz a piac.)
A kicsit pesszimistább elemzők azonban óva intenek a korai örömtől. Szerintük számos olyan geopolitikai tényező van, amely kiszámíthatatlanná teszi az árak alakulását. Elsősorban ilyen az olaj. Az amerikai WTI olajfajta hordónkénti ára a keddi kereskedelemben 90 dollár körül mozgott – márciusban még 130 volt. Júniusban a fogyasztói árakban megjelenő energia 7,5 százalékkal drágult, ezen belül az üzemanyagok 11,2 százalékkal. Júliusban azonban a június 14-én mért gallononkénti 5,01 dollárhoz képest jó 20 százalékkal csökkentek az árak a benzinkutaknál. Kedden az átlagos benzinár 4,03 dollár volt gallononként.
A Raiffeisen elemzői szerint az amerikai inflációra már egy sokkal általánosabb, szélesebb bázison nyugvó tendencia jellemző, ami leginkább a szolgáltatások inflációjában érhető tetten. A júniusi 9,1 százalékos értékben az energia inflációja 3 százalékpontot tett ki, a szolgáltatói még ennél is többet, miközben folyamatosan emelkedik.
Így ha csökken is az energiaárak felől érkező inflációs nyomás, a szolgáltatások általános drágulása, az újabb és újabb átárazások már önmagukban fenntarthatnak egy minimum stagnáló, de akár tovább emelkedő inflációs trendet.
Továbbra is gond viszont a lakhatási költségek emelkedése, júniusban 0,8 százalékos havi drágulást mértek, ami 1986 áprilisa óta a leggyorsabb ütem. Elemzők szerint ennek lassulására még jó darabig nem lehet számítani. Előbb-utóbb ugyan kénytelen lesz lehűlni az is, lesz egy pont, amelynél az emberek egyszerűen már nem tudják megfizetni a drágább lakásokat és lakbéreket. Erre azonban a jövő év közepe előtt nem nagyon lehet számítani.
A Moody’s szerint a belátható jövőben ez fél százalékpontot tesz hozzá az inflációhoz. 2024 tavaszára 2,5 százalékos inflációt várnak, ebből fél százalékpont lesz a lakáspiac.
Az inflációt felhajtó tételek közé tartozhat hosszabb távon a használt és az új autók áremelkedése is.
A Fed szeptemberi kamatdöntése szempontjából azonban valószínűleg a munkaerőpiaci adatok lesznek a meghatározók – túl a júliusi és augusztus inflációs folyamatokon. A múlt pénteken közzétett jelentés szerint júliusban a nem mezőgazdasági foglalkoztatottak száma 528 ezerrel (a várt majdnem duplájával) emelkedett az USA-ban, így a munkanélküliségi ráta 3,5 százalékra süllyedt. Az elemzői konszenzus 258 ezret, illetve 3,6 százalékot várt. Ennek nyomán a piac szeptemberben 75 bázispontos kamatemelésre számít, de az addig megjelenő adatok ezt lehúzhatják 50-re.
Az amerikai háztartások egyelőre nem érzik a kereslet szűkítését, ami abból a szempontból fontos, hogy ők adják a nagyjából kétharmadát. A Federal Reserve Bank of New York kutatása szerint a lakosság hitelállománya rekordszinten, 16 ezermilliárd dollár közelében van. A pandémia óta az állomány 2 ezer illiárddal nőtt.
A nemteljesítések aránya történelmi mélyponton, 2,7 százalékon áll, az amerikaiak továbbra is élvezik a pandémia alatt számukra juttatott támogatások előnyeit. A Fed azonban arra figyelmeztet, hogy az alacsonyabb jövedelműek körében már romlottak a pénzintézetek hitelportfóliói, főleg a hitelkártya- és a gépjárműhitel-tartozásoknál. A várakozások szerint ahogy a Fed emeli kamatait, ez átterjed a magasabb jövedelmű rétegekre is.
Hosszabb távon inflációs szempontból kedvező, hogy Kínában, a világ feldolgozóipari központjában, 17 havi mélypontra csökkentek a termelői árak júliusban. A termelői árindex 4,2 százalékra mérséklődött a júniusi 6,1 százalékról. Az árak tavaly októberben még 26 éves csúcson álltak.