Az orosz–ukrán háború kirobbanása előtt Moszkva és Peking nyilatkozatot tett közzé, amelyben kijelentették, hogy barátságuknak nincsenek határai; a két ország közötti ezt követően fellendült, és számos közös infrastrukturális projektet fejeztek be az elmúlt hónapokban.

Fotó: Handout

Az elemzők szerint a kínai beruházások célja, hogy megkönnyítsék az orosz olaj, a földgáz és a mezőgazdasági termékek importját.

Az orosz Távol-Keletet és a Kína északkeleti részét elválasztó Amur folyón számos projekt könnyíti meg a két ország közötti kereskedelem bővülését – derül ki az SCMP cikkéből. Júniusban adták át az első, a két országot összekötő közútihidat, ami a több mint 200 ezres Blagovescsenszk és a közel 1,3 milliós Hejho városát kapcsolja össze. Szeptember közepén indult el az első hajó a Quanzhou–Vlagyivosztok közötti tengeri kereskedelmi vonalon.

A következő hónapokban várhatóan átadják a 2200 méter hosszú Nyizsnyelenyinszkoje–Tongcsiang vasúti hidat is. A létesítmény üzembe helyezése 700 kilométerrel csökkenti az Oroszországból Kína északkeleti részébe tartó teherforgalom távolságát és forgalmi kapacitása évi 24 millió tonna rakomány lesz.

Az orosz Távol-Kelet gazdag természeti erőforrásokban, például földgázban, olajban, aranyban, szénben, gyémántban és fában.

Kína kereskedelme a régióval tavaly 28 százalékkal, mintegy 14 milliárd dollárra nőtt éves szinten, ami a teljes kétoldalú kereskedelem közel 10 százalékát teszi ki – jelentette ki Li Zhanshu, kínai házelnök és Hszi Csin-ping tanácsadója a múlt havi oroszországi látogatása során. Liu szerint Peking 54 beruházást hajt végre az orosz különleges gazdasági övezetekben és a Vlagyivosztokban, mintegy 14,7 milliárd dollár értékben. 

Ez a 2019-es 2,4 milliárd dollárhoz képest jelentős emelkedés.

Jurij Trutnyev, orosz miniszterelnök-helyettes, egyben a távol-keleti szövetségi körzet elnöki megbízottja azt mondta szeptemberben, hogy a régióban a külföldi befektetések több mint 90 százaléka Kínából származik. 2020-ban a kínai média szerint Peking a beruházások 85 százalékát adta, míg orosz tisztviselők szerint ez az arány 2016–2019-ben 71 százalék volt, vagyis folyamatos bővülés látható.

A távol-keleti óriás nemcsak az energiahordozók iránt érdeklődik, hanem a mezőgazdasági termékek iránt is. Moszkva és Peking 2018-ban a mezőgazdaságot jelölte meg az egyik kulcsfontosságú beruházási ágazatként.

CHINA-HEILONGJIANG-CROSS BORDER BRIDGE-CONSTRUCTION (CN)
Fotó: Zhang Tao / Xinhua / Xinhua via AFP

A portál röviden bemutatja a Jiabei Agricultural nevű céget, amely 3100 hektárt területet birtokol, és nagy befektetési tervei vannak. A vállalat közölte, hogy 2022–2025 között 400 millió jüant (56,2 millió dollárt) költ az infrastruktúra korszerűsítésére, további ingatlanok megszerzésére és raktárak építésére.

Egy másik oroszországi jelenléttel rendelkező kínai mezőgazdasági vállalat vezetője szerint az orosz–ukrán háború és a koronavírus-járvány hatása a növénytermesztési ágazatra viszonylag csekély, így a cég működése a tervek szerint fog haladni, a legnagyobb kockázatot a geopolitikai feszültségek jelentik.

Vannak kétkedő hangok is. Anton Kirejev, a Távol-keleti Szövetségi Egyetem docense szerint a kínai befektetések szerkezete a természeti erőforrások kitermelésén és exportján alapuló gazdasági modellt támogatja. Szerinte a felhalmozott kínai tőke mennyisége nem elegendő ahhoz, hogy pótolja a térségben a csökkentett költségvetési beruházásokat.

Szergej Ivanov, az Orosz Tudományos Akadémia távol-keleti részlegének Történelmi, Régészeti és Etnológiai Intézetének vezető munkatársa szerint a közelmúltban befejezett közlekedési projektek ellenére a nagy kínai vállalatok általában elkerülik az oroszországi beruházásokat. 

Nem látok semmilyen strukturális változást a kínai beruházásokban, és a szankciók mellett még valószínűtlenebb, hogy ez megtörténjen

– mondta Ivanov. Érdekes adalék, hogy nemcsak Kína, hanem India is élénken érdeklődik az orosz Távol-Kelet iránt, bár jóval kisebb mértékben, mint Peking.

Sanghajig viszik vezetéken az orosz gázt

Kína és Oroszország a tervek szerint 2025-re befejezi annak a vezetéknek az építését, amely Szibériából Sanghajig szállítja majd a gázt, Peking pedig a helyzetet kihasználva nagy mennyiségben vásárolja az olcsó orosz olajat és szenet is.