Korábban egymilliárd euróról volt szó, amit most az EU megtoldott még egymilliárddal. Ennyit szánnak az Ukrajnát tüzérségi lőszerrel ellátó, a minap kidolgozott programra. A finanszírozást az Európai Békekeret (EPF) biztosítja. Három fázisból áll, az első, legsürgősebb szakaszban ez év márciusától számított 12 hónapon belül egymillió nehéztüzérségi lőszert adnak Ukrajnának, ami havonta mintegy 83 ezret jelent. Az EU 27 tagjából 18-an támogatják a javaslatot. A tartózkodók egyik fő szempontja: félelem a lopakodó EU-dominanciától a védelmi iparban, a nemzetvédelemben – amely eddig egészében véve nemzeti felügyelet alá tartozott.
Nem tudjuk a tervben a pontos megoszlást, hiszen többféle tüzérségi NATO-kaliber létezik, és a hüvelykujjszabály szerint minél nagyobb a kaliber (esetünkben a gránát átmérője), annál drágább a gránát. A Spiegel, amelynek betekintést adtak a megállapodástervezet teljes szövegébe, azt írja, hogy az évi egymillió gránátból álló mennyiségbe a megállapodás kidolgozói, az EU külügyi és biztonsági apparátusa igyekeznek minél több 155 milliméteres lőszert biztosítani. Más források szerint az egymillió gránát kizárólag 155 mm-es, a leginkább keresett kaliberű lesz. De a Politico szerint a 11 lőszergyártó EU-tag 15 gyárában legfeljebb 300 ezer ilyen gránát állítható elő – az is valamikor a jövőben.
Az első egymilliárd euró fedezi a tagállamok még nélkülözhető készleteiből Ukrajnába átküldött tüzérségi gránátok árát és járulékos költségeit (szállítás). Az első lépcső fő vonzereje a tagállamok számára, hogy az eddig ingyen, adományként juttatott ukrajnai fegyver (lőszer)-szállítmányaikért ezen túl pénzt kapnának az EPF (EU)-keretből, és elvben bizonyos feltételekkel ez visszamenőleg is érvényes lenne.
Ugyanakkor fennmarad az alapgond: az érintett EU/NATO tagok saját készletei a kimerülés határán vannak.
Az új, kétmilliárd eurós konstrukció is lényegesen kevesebb gránátot biztosít a havi minimum 25 ezer, maximum 250 ezer darabhoz képest, mint amennyit az ukránok felhasználnak. A legnagyobb szükség a 155 milliméteres nehéztüzérségi gránátokra van. A leggyakrabban használt nyugati kaliberek/rendszerek: a nehéztüzérség 155 milliméteres NATO-szabvány szerint készülő, a legtöbb nyugati rendszerhez adaptált gránátja, amelyet vontatott vagy önjáró nehézlövegekhez (PzH 2000, Krab, Zuzana, M777, Archer stb) alkalmaznak, a 105 milliméteres közepes tarackok, a 120 milliméteres nyugati harckocsiágyú-lőszerek.
A „keleti”, főleg a szovjet időkben kidolgozott tüzérségi eszközökhöz való lőszerekről – 122 mm, 125 mm/harckocsiágyú, 152 mm – ebben a tervezetben nincs szó.
Ugyanakkor az ukrán hadsereg eredeti felszerelésének 97-98 százalékát ezek a lövegek, tarackok, aknavetők alkották. Hogy melyikből mennyit használnak fel az ukránok, az katonai titok.
Határidő nélkül
A közös beszerzés második szakaszában közös hadiipari megrendeléseket adnak le. Ettől azt várják, hogy meggyorsítja a teljesítést. Az EPF kétmilliárd eurós ügylete azonban nem tér ki a határidőkre – kivéve az egyéves, egymilliós keretmennyiséget. Nem véletlenül, hiszen a projekt gyenge pontja nem a pénz, hanem a szükséges gyártási kapacitások hiánya. Ami például a 155 milliméteres, nehéztüzérségi, NATO-szabvány lőszert illeti, az ukránok által igényelt, Európától várt mennyiség harmadát-negyedét sem képes az EU-államok hadiipara előállítani. Az elképzelést, hogy a kétmilliárdos program eme részébe bevonnak Európán kívüli szállítókat (elsősorban Dél-Koreát, esetleg Indiát és Dél-Afrikát), döntően a nagy hadipart működtető és a saját európai piacait féltő Franciaország fúrta meg.
További problémát jelent, hogy az EU két, tüzérségi lőszert gyártó állama, az e tekintetben nagyhatalomnak számító Spanyolország (két jelentős lőszer-, illetve robbanóanyaggyárral) és a középhatalom Olaszország nem csatlakozott a 18 EU-állam által elfogadott, de még alá nem írt háromlépcsős megállapodáshoz. Örvendetes viszont, hogy
a gránátgyártásban ugyancsak európai nagyhatalom Lengyelország belépett a tervet elfogadók közé.
A második szakasz kétéves intervallumot céloz meg.
Európa fegyverkezik
Az EU–EDA (European Defence Agency – Európai Védelmi Ügynökség) terv harmadik szakaszában, amely hét évre tervezett, az európai hadiipart, a lőszer- és a robbanóanyag-gyártást turbóznák fel. Erre fordítanák tulajdonképpen a második eurómilliárdot. Magyarország nem csatlakozott a programhoz, ennek ellenére brüsszeli források szerint Budapestnek elvben lenne lehetősége pénzhez jutni a fent említett forrásból. A Várpalotán a készülő lőszergyár 155 milliméteres, ma igen keresett nehéztüzérségi gránátokat is gyárt majd. A tengerentúlon sem jobb a helyzet. A The Economist A Nyugat küzd a demokrácia új fegyverarzenálja megteremtéséért című írásában megemlíti, hogy
az USA hadiipara egy év alatt képes annyi gránátot előállítani, mint amennyit az ukrán tüzérség egy hónap alatt elhasznál.
Védelmi kiadások Tavalyelőtt az EU védelmi kiadásai meghaladták a 200 milliárd eurót – jelezte az EDA a néhány hete kiadott helyzetjelentésében. Az összeg hozzávetőlegesen a negyede a hasonló gazdasági erőt képviselő Egyesült Államokénak és nagyjából a kínai hadi büdzsé szintjén állhat. A 2021-es védelmi kiadások egynegyede, 52 milliárd euró (ez az arány évek óta változatlan) beruházásokra ment, ebből 43 milliárdot fordítottak fegyver-, lőszer- és berendezésvásárlásra. |
