Sokkoló tanulmány jelent meg: a covid még öt évvel a fertőzés után is kimutatható az agyban
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságTöbb mint négy és fél évvel a koronavírus-fertőzés után is mérhető eltéréseket találtak a hosszú covid neurológiai tüneteivel élő betegek agyának dopaminrendszerében kanadai kutatók. Fontos pontosítás, hogy nem magát a SARS-CoV-2 vírust mutatták ki az agyban, hanem olyan, PET-vizsgálattal látható biológiai változásokat, amelyek a dopamint felszabadító idegvégződések károsodására utalhatnak.
Az eBioMedicine folyóiratban megjelent tanulmány szerint az érintetteknél 16-20 százalékkal alacsonyabb volt egy, a dopaminerg idegvégződések épségét jelző marker szintje, mint az azonos életkorú egészséges kontrollcsoportban. A torontói Függőség- és Mentális Egészségügyi Központ kutatói 24, hosszú coviddal élő felnőtt és 24 hasonló korú egészséges ember agyát hasonlították össze.
A vizsgálatba bevont hosszú covidos betegek tartós neuropszichiátriai panaszokkal küzdöttek, köztük motivációvesztéssel, lelassult mozgással és memóriazavarokkal.
A kutatók pozitronemissziós tomográfiával, vagyis PET-tel vizsgálták az agyat. A mérés középpontjában a VMAT2 nevű fehérje állt. Ez a dopamint felszabadító idegvégződések egyik jól ismert jelzője, ezért mennyisége információt adhat a dopaminrendszer állapotáról. A kutatók a striatumot vizsgálták, amely többek között a mozgás, a motiváció és bizonyos gondolkodási folyamatok szabályozásában játszik szerepet. A hosszú covidos csoportban mindhárom vizsgált területen szignifikánsan alacsonyabb VMAT2-kötődést mértek.
A tünetek helye is kirajzolódott az agyban
A különböző agyterületeken mért eltérések összefüggtek a betegek panaszaival. A ventrális striatumban talált alacsonyabb értékek erősebb motivációvesztéssel jártak együtt, míg a putamen eltérései a lassabb mozgással mutattak kapcsolatot. A nucleus caudatus területén mért csökkenéshez memóriazavarok társultak.
A tanulmány jelentőségét növeli, hogy egyes résztvevők már több mint négy és fél éve éltek a hosszú covid tüneteivel.
A mostani eredmény ezért arra ad bizonyítékot, hogy a fertőzést követő neurológiai eltérések évekkel később is mérhetők lehetnek.
A kutatók ugyanakkor nem állítják, hogy minden hosszú covidos betegnél azonos mértékű agyi károsodás alakul ki. A vizsgálat mindössze 24 beteget érintett, ezért nagyobb mintán is meg kell erősíteni az eredményeket. Az alacsonyabb VMAT2-jel ráadásul önmagában nem bizonyítja, hogy az idegsejtek véglegesen elpusztultak: jelezhet tartós károsodást, de akár a dopaminrendszer működésének másfajta változását is.
Ez különösen fontos különbség. Jeffrey Meyer, a kutatás vezető szerzője szerint az eredmények erős bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a hosszú covid a dopaminrendszert is érintheti, de további vizsgálatokra van szükség annak megállapításához, mennyire visszafordíthatók az eltérések.
A felfedezés nemcsak a hosszú covid diagnosztikájában lehet érdekes, hanem új kezelési irányt is nyithat.
Meyer és munkatársai azt feltételezik, hogy egyes betegek állapotán javíthatnak azok a gyógyszerek, amelyek fokozzák a dopamint felszabadító idegsejtek működését vagy növelik az elérhető dopamin mennyiségét. Ez egyelőre kutatási hipotézis, nem igazolt terápia.
A mostani eredmény elsősorban abban jelent előrelépést, hogy egy régóta nehezen mérhető tünetegyüttes mögött konkrét, képalkotással kimutatható biológiai eltérést találtak. A következő kérdés már az, hogy ugyanez a dopaminrendszeri változás nagyobb betegcsoportban is igazolható-e, és kezeléssel visszafordítható-e.
