Benne vagyunk az ördögi körben: minél jobban hűtünk az extrém forróságban, annál inkább növeljük a felmelegedést – ijesztő számokat közöltek
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságMegháromszorozódhatnak a hűtésből származó kibocsátások 2050-re, ahogy egyre gyakoribbakká válnak a hőhullámok. Miközben a klímaberendezések rövid távon létfontosságú védelmet nyújtanak, jelentős mértékben növelik az üvegházhatású gázok kibocsátását is. Jelenleg a hűtési és légkondicionáló rendszerek a globális kibocsátás mintegy 7 százalékáért felelnek, hozzájárulva a felmelegedéshez, a szakértői előrejelzések szerint ez az érték 2030-ra megduplázódhat, 2050-re pedig akár a háromszorosára is emelkedhet. Vagyis rendkívüli mértékben növeljük a kibocsátást és a felmelegedést azért, hogy elviselhetők legyen az egyre extrémebb hőhullámok.
Fotó: Matthew Figg / Shutterstock
A hűtés már klímavédelmi kihívás, a légkondicionálók életeket mentenek
Nem tévedünk nagyot azzal a kijelentéssel, hogy a hűtési megoldások alkalmazása most már nem csupán a komfortérzetről szól, hanem szó szerint életek múlhatnak rajta. „A szélsőséges időjárási jelenségek közül messze a magas hőmérséklet okozza a legtöbb halálesetet” – írta nemrégiben az Economist.
A Lancet tudományos folyóirat egyik kutatása szerint
2000 és 2019 között évente csaknem félmillió ember vesztette életét a hőség következtében világszerte, többségük idős, így különösen sérülékeny volt a szélsőséges hőmérsékletekkel szemben.
Ebben a helyzetben a légkondicionálás logikus és életmentő megoldásnak számít: becslések szerint évente mintegy 190 ezer halálesetet előz meg.
„A légkondicionálás életeket ment, és a szélsőséges hőség idején továbbra is nélkülözhetetlen lesz. Ugyanakkor nem tudjuk egyszerűen klímaberendezésekkel megoldani a klímaváltozás problémáját” – idézi az Oilprice összeállítása Mat Santamouris-t, a Sydney-i Új-Dél-Walesi Egyetem építész professzorát.
A szakember szerint ugyanakkor
ha minden épület kizárólag gépi hűtésre támaszkodik, az óriási terhelést ró az elektromos hálózatokra, miközben tovább növeli a városok hőterhelését is.
Ez viszont ellentmondásos helyzetet teremthet különösen az olyan, részben épp a hőség miatt kialakult energiaválságos helyzetben, melyet most él meg Magyarország: miközben a hőség miatt muszáj műszaki, elektronikus légkondicionáló eszközökhöz folyamodni, szükség lenne a fogyasztás visszafogására is.
A legszegényebb országok kerülnek a legnehezebb helyzetbe
A légkondicionáláshoz való hozzáférés rendkívül egyenlőtlen. A világ legszegényebb országainak többsége forró éghajlatú térségekben található, ugyanakkor ezek az államok komoly akadályokkal szembesülnek a klímaberendezések széles körű elterjesztésében. Éppen ezek a régiók szenvedik el leginkább a hőmérséklet-emelkedés következményeit, ami különösen súlyos társadalmi és egészségügyi problémát jelent.
Sok fejlődő ország
- nem rendelkezik elegendő tőkével villamosenergia-hálózatának korszerűsítésére és a termelési kapacitások bővítésére, amelyek elengedhetetlenek lennének a tömeges légkondicionáló-használathoz;
- emellett a háztartások jelentős része egyszerűen nem engedheti meg magának a berendezések megvásárlását sem.
Az Economist szerint bár
a világ népességének több mint 80 százaléka rendszeresen olyan hőségnek van kitéve, amely indokolttá tenné a mesterséges hűtést, közülük mindössze 40 százalék rendelkezik légkondicionálóval.
A legnagyobb hiány a legszegényebb és egyben legmelegebb országokban tapasztalható.
További problémát jelent, hogy a legszegényebb háztartások jellemzően a legolcsóbb, egyben legkevésbé energiahatékony készülékeket vásárolják meg. Ezek jelentősen nagyobb terhelést rónak az amúgy is túlterhelt villamosenergia-hálózatokra, miközben az üzemeltetésük is aránytalanul magas költséget jelent.
Az adatok szerint a legszegényebb háztartások jövedelmük akár 8 százalékát is hűtésre fordítják, míg a tehetősebb országokban ez az arány általában 0,2–2,5 százalék között mozog.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a legolcsóbb készülékek sokkal több áramot fogyasztanak, miközben gyakran rosszul szigetelt, jelentős hőveszteségű lakásokban működnek, így még kevésbé hatékonyak.
Mennyibe kerül a világnak a légkondicionálás és mekkora piac a légkondicionálóké?
Érdemes rögzíteni, hogy az esetleges kisebb léptékű statisztikák ellenére (gazdasági ágazatok vagy háztartások szintjei) a légkondicionálás globális energiaigénye és költsége nem adódik össze egyetlen fix, pénzbeli összegé. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) július elején kiadott jelentése szerint a világ épületeinek hűtése évente körülbelül 2900 terawattóra villamos energiát emészt fel. Ez a mennyiség meghaladja az egész Európai Unió összesített éves villamosenergia-igényét, és a globális villamosenergia-fogyasztás mintegy 10 százalékát teszi ki.
Az IEA ugyanezen jelentésben azt írja, hogy a légkondicionálók globális piaca az elmúlt években gyorsan bővült. Az éves légkondicionáló-szállítások 25 százalékkal magasabbak, mint öt évvel ezelőtt, ami elsősorban a feltörekvő és fejlődő gazdaságokban tapasztalható növekedésnek köszönhető. 2024-ben, a rendkívüli hőhullámok közepette, a globális légkondicionáló-szállítások mértéke elérte a 200 millió darabot.
Nem hagyható el a légkondicionális, de másképp lenne érdemes csinálni
Mindezek miatt a légkondicionálás nemcsak a globális felmelegedést gyorsítja, hanem a klímaváltozás okozta társadalmi egyenlőtlenségeket is elmélyíti. A technológia ugyanakkor nem hagyható el teljesen, hiszen a változó éghajlat mellett egyre inkább alapvető feltétele az emberi egészség és élet védelmének.
Egyes szakértők szerint azonban a légkondicionálásnak inkább végső megoldásnak kellene lennie, és elsődlegesen más, energiahatékony technológiákat kellene alkalmazni.
A Nature Reviews Clean Energy folyóiratban megjelent új kutatás szerint
az úgynevezett passzív hűtési technológiák akár 80 százalékkal is csökkenthetik a légkondicionálás iránti igényt, miközben a környezeti hőmérsékletet több mint 4 Celsius fokkal mérsékelhetik.
A kutatók szerint számos ilyen megoldás – például a természetes szellőztetésre épülő hűtés vagy a napsugárzás elleni árnyékolási technológiák – már ma is kiforrott technológiának számít, ezért gyorsan és viszonylag alacsony költséggel széles körben alkalmazható lenne. E tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy a döntéshozóknak mielőbb olyan szabályozásokat kellene bevezetniük, amelyek ösztönzik a passzív hűtési megoldások fejlesztését és elterjedését, csökkentve ezzel a légkondicionálóktól való függőséget, miközben emberéleteket is megmenthetnek.
Fontos ugyanakkor az is megemlíteni, hogy a kibocsátás kapcsán a cikk elején említett aránynövekedés a kibocsátásban nem azt jelenti, hogy 2050-ben a világ kibocsátásának biztosan 21 százalékát a hűtés adja majd.
A tanulmány a hűtési ágazat kibocsátásának abszolút növekedésére utal. Ha közben a teljes globális kibocsátás csökken a klímavédelmi intézkedések miatt, akkor a tényleges részarány ennél eltérhet. Ezért szakmailag pontosabb úgy fogalmazni, hogy a hűtésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás a jelenlegi szint háromszorosára nőhet 2050-re, hozzájárulva a felmelegedéshez.
