Lagarde úgy távozik, mint Schwarzenegger, és máris folyik a gigászok harca az Európai Központi Bankért – Le Pent nem várnák meg, de kik a jelöltek?
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságKéshegyre menő küzdelem folyik az Európai Központi Bankért az európai politikában, pedig Christine Lagarde elnök széke még meg sem ürült. Legkésőbb a jövő év október végén távozik, amikor lejár a mandátuma, de erőteljes a várakozás, hogy sokkal hamarabb. Már készül, és hamarosan meg is jelenik az életrajza: ugyanaz a német újságíró írja, Marc Hujer, aki Arnold Schwarzennegerét jegyezte, mielőtt a testépítő-színész-politikus a kaliforniai kormányzói székből távozott. Az uniós nagypolitikában ugyanakkor már azért megy a harc, kiknek az életrajzába kerüljön új fontos bejegyzés.
Scvhwarzenegger republikánusai annak idején elbukták az elnöki széket 2011-ben egy évekig a nyilvánosság előtt folyó nyers politikai küzdelem után.
Christine Lagarde várhatóan megteszi a szívességet, és idő előtt távozik
A franciák nem feltétlenül bukják el Lagarde pozícióját, és viszonylag gyorsan le kell zárniuk a pozícióharcot, mert az uniós politika fő vonala attól tart: a tavaszi elnökválasztáson győz a radikális jobboldal, az EKB-ért folyó alkudozásban pedig nem igazán szeretnék, ha Marine Le Penék is beleszólhatnának.
Az uniós nagypolitikai általában is leosztaná a kártyákat és újrarendezné a terepet a francia választás előtt: ennek az átrendezésnek a része az EKB-s lapok "leosztása". Lagarde pedig az általános várakozás szerint megteszi azt a szívességet, hogy legkésőbb a jövő év elejére távozik: a jól értesültek szerint a tavaly óta botrányok terhelte Világgazdasági Fórum vezetését veszi át.
Az eltérés a kaliforniai példáktól nem csak az, hogy az európai küzdelem az EKB képviselte pénzügyi-gazdasági hatalmi pozíciókért nem nyíltan, hanem a színfalak mögött folyik.
A helyzet is bonyolultabb, alkalmat adva az osztozkodásra: nem csak Lagarde ciklusa jár le ugyanis jövőre, hanem Philip Lane főközgazdászé – ő a bank második legfontosabb vezetője –, illetve a piaci működésért, kutatásért és statisztikért felelős igazgatósági tagé, Isabel Schnabelé is.
A cél az, hogy az év végéig sikerüljön megállapodni egy átfogó csomagról
– mondta a Financial Timesnak egy, a tárgyalásokról tájékoztatott uniós diplomata.
„Valóban folynak stratégiai egyeztetések” – mondta egy másik, a tárgyalásokat ismerő diplomata. „Mindenki tisztában van azzal, hogy számos fontos gazdasági pozícióról kell döntenünk.”
"Az év végéig" leosztják az új paklit az Európai Unióban
"Az év végéig" – idén gyakran olvasott szavak az uniós hírekben. Az év végéig akarják tető alá hozni a 2028-tól induló hétéves EU-költségvetést is, soha nem látott hatalomkoncentrációt biztosítva Ursula von der Leyen Európai Bizottságának. Brüsszelnek mindenkihez lesz kívánsága, miközben az új magyar kormánynak az euró bevezetését megcélzó költségvetési tervéhez kell kérnie a jóváhagyást.
A Tisza-kormánynak ez az utóbbi juthat a leosztandó lapok közül, nem a hatalmi pozíciók. (A rosszabb verziót az uniós túlzottdeficiteljárás megkövetelte megszorításokban fuldokló Romániában vehetjük szemre.) Az áprilisban választási vereséget szenvedett Orbán Viktortól, az engedmény-kialkudás nagymesterétől von der Leyenéknek már nem kell tartaniuk, a jövőre esetleg a hatalomba megérkező Marine Le Pentől és az AfD németországi előretörésétől azonban tartanak.
Ez lesz a legfontosabb személyi döntés az EU-ban egészen 2029-ig
Ami a hatalmi pozíciókat illeti, egy a folyamatban résztvevő rálátással rendelkező magas rangú tisztviselő a brit lapnak úgy fogalmazott: „Az EKB elnökéről szóló döntés egy szélesebb pozícióelosztási csomag része." Ez
Európa legfontosabb személyi döntése
2029-ig, amikor lejár Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének mandátuma – tette hozzá.
Kik a fő "versenyzők" az EKB irányítására?
Amikor az EU-ban kulcsposztokat osztanak, elsőre mindig azt érdemes feltérképezni, mit akarnak a németek és a franciák – ez így volt akkor is, amikor még nem léptek ki az unióból a britek.
Ebben az esetben Lagarde pozícióját tekintve a németek egy nyilvánvaló hendikeppel indulnak. Az Európai Bizottság elnöke ugyanis német. Márpedig még sosem fordult elő, hogy a két legfontosabb uniós intézményt két német töltse be – fogalmaz az FT azzal kapcsolatban, hogy a színfalak mögött Joachim Nagel, a Bundesbank feje is bejelentkezett az EKB-elnöki posztért.
A brit lap több forrásból arról értesült, hogy a német kormány támogatása Nagel számára ebben az ügyben langyosnál semmiképp sem erősebb. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az euróövezeti jegybankot "elengedné" Berlin: egyszerűen arról van szó, hogy a második legfontosabb EKB-posztra fáj a foguk.
Egy másik országból érkező EKB-elnök, akit „egy erős német vezető közgazdász ellensúlyoz … Berlinben lehetséges forgatókönyvnek számít” – mondta egy, az egyeztetéseket közvetlenül ismerő személy. Három, az ügyről tájékoztatott forrás szerint – folytatja az FT – Berlinben az EKB vezető közgazdászi posztjára jelöltként felmerült
- Markus Brunnermeier, a Princeton közgazdásza,
- Monika Piazzesi, a Stanford professzora
- és Tobias Adrian, az IMF korábbi vezető közgazdásza is.
Innentől azonban már a bonyodalmak kezdődnek.
Az első bonyodalom: ugyanezt a posztot a franciák is szeretnék, és már egyeztettek is két jelöltről:
- Agnès Bénassy-Quéréről, a Banque de France alelnökéről,
- illetve Laurence Boone-ról, az OECD korábbi vezető közgazdászáról. (Ő jelenleg a Santander franciaországi vállalati és befektetési banki üzletágának vezetője.)
A franciák is lemondtak az EKB-elnöki posztról, mint a németek?
Itt kell visszatérnünk Lagarde utódának személyére. Párizs elengedte volna az EKB-elnöki posztot?
Nem feltétlenül.
"Az íratlan szabályok, a nemzeti presztízsszempontok és a háttérben meghúzódó kölcsönös függőségek" következtében azonban – fogalmaz a brit világlap – a két fő jelölt nem francia:
- Pablo Hernández de Cos, a Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) vezetője,
- és Klaas Knot, a holland jegybank korábbi elnöke között.
Nomármost – említettük, hogy bonyodalmak kezdődtek –, három, a német kormány gondolkodását ismerő forrás is azt állította a lapnak, hogy egy francia vezető közgazdász és egy spanyol EKB-elnök együtt „nehezen elképzelhető” verzió Berlin számára.
Ugyanakkor egy francia vezető közgazdász és egy spanyol EKB-elnök párosítása „nehezen elképzelhető” Berlin számára – mondta három, a német kormány gondolkodását ismerő forrás. Párizs pedig valószínűleg azt akadályozná meg, hogy egy holland EKB-elnök és egy német vezető közgazdász kerüljön együttesen pozícióba.
A részletes okokat most ne firtassuk, azt azonban láthatjuk, hogy ha mindez igaz – és az FT-t hírforrásként meglehetősen megbízhatónak tartják –, akkor ez bizony patthelyzet. Maga a lap arra emlékeztet ugyanakkor, hogy van egy olyan verzió is, ami akár alkuhoz is vezethet: 2019-ben pont az történt, hogy Emmanuel Macron elnök meglepetésre patthelyzetet feloldva Christine Lagarde-ot javasolta EKB-elnöknek. A megrekedt vita ezt megelőzően arról szólt, ki kövesse Mario Draghit: Jens Weidmann német Bundesbank-elnök, François Villeroy de Galhau francia jegybankelnök, illetve más központi bankárok. (Ekkor még a luxemburgi Jean-Claude Juncker volt az Európai Bizottság elnöke.) Az FT David Marshot, az OMFIF agytröszt elnöke egy nemrégiben megjelent blogbejegyzésében azt vetette fel, hogy ezúttal Villeroy de Galhau lehet a meglepetésjelölt.
Tehát megint egy volt jegybankelnök, miután Lagarde személyében volt IMF-elnök érkezett, aki korábban francia gazdasági és pénzügyminiszter volt, még korábban pedig a Baker McKenzie, az egyik legnagyobb globális ügyvédi iroda elnöke. Schwarzeneggeréhez hasonlóan színes pálya, amely hamarosan újabb állomással gazdagodhat. De ki költözik a frankfurti irodába?
