A legszigorúbb ESG-elvárásoknak a tőzsdei cégeknek és a pénzintézeteknek kell megfelelniük – mondta el a VG kérdésére Rózsai Rezső, a magyarországi KPMG vezérigazgatója, a cég által a világ legnagyobb vállalatainak vezérigazgatói körében készített KPMG 2021 CEO Outlook című felmérés eredményeinek ismertetésére rendezett sajtóbeszélgetésen. Egy tőzsdén jegyzett légitársaságnak például négyféle ESG-keretrendszerben kell jelentenie.

Fotó: Shutterstock

Pedig a fenntarthatóság szempontjából vizsgált környezeti, társadalmi és cégvezetési keretrendszer (ESG) egyébként is teljesen átformálta mára a cégek működéséről és vezetéséről alkotott fogalmainkat. Ráadásul az előző másfél év egyértelmű szintugrást jelentett ebből a szempontból is.

Míg néhány éve a fenntartható beruházások a befektetők szempontjából elsősorban egyfajta egyéni értékrend mentén meghozott áldozatnak minősültek, a járvány után teljes mértékben elvárt beruházásokká váltak. Ha például egy befektetési alap összeállításakor a fenntarthatósági kritériumok érvényesülnek, nagyságrendekkel nagyobb érdeklődésre számíthatnak.

Az ESG tehát üzleti agendává vált, nem pusztán marketingcélú jótékonysági akciókról van szó. A fenntarthatóság gyakorlatilag a hosszú távú növekedés alapfeltétele lett.

Ugyanakkor azt is látják a csúcsmenedzserek, hogy olyan mértékben nőttek meg a különböző úgynevezett stakeholder csoportok elvárásai, hogy egyre nehezebb a megfelelés vállalati oldalról, hiszen rendkívül nagy beruházás- és finanszírozásszükséglettel jár. A stakeholder kifejezés egyébként a vállalatgazdaságban a cégek működése által érintett személyeket jelenti, azaz ez a kör magában foglalja a tulajdonosokon kívül a munkavállalókat, a hatóságokat, a hitelezőket és a fogyasztókat is.

A KPMG amúgy ebben az értelemben beszél arról, hogy a shareholder (részvényesi) kapitalizmus helyébe a stakeholder kapitalizmus lép. Azaz a cégek ma már jobban teszik, ha nem csupán a tulajdonosok, hanem az összes érintett elismerését kivívják.

További problémát jelent az egységes követelmények hiánya, ami összehasonlíthatóvá tenné egymással a vállalatok teljesítményét. Mondjuk, a zöldkötvények kibocsátói maguk határozzák meg, hogy mitől lesz zöld az az értékpapír, mivel

nem létezik semmiféle közös zsinórmérték.

Ezt a globális problémát szabályozói oldalról kellene megoldani a KPMG szerint.

Az ESG semmiképpen sem múló divat, hanem hosszú ideig velünk élő, buktatókkal teli folyamat lesz – emelte ki Rakó Ágnes, a KPMG kockázatkezeléssel, pénzügyi folyamatokkal foglalkozó, illetve a könyvvizsgáló cég adatelemző részlegének vezetésével megbízott partnere is, aki szerint a kérdés inkább az lesz, miként tudják a cégek a rájuk zúduló elváráscunamit a realitással összeegyeztetni.

Meglehetősen komplex kérdéskörről van ugyanis szó, amit egy zöldkötvény kibocsátásával vagy egy kicsit intenzívebb odafigyeléssel a munkavállalói körre nem lehet majd megoldani. A globális cégek 30 százaléka ezért igen jelentős összeget kíván a fenntarthatóságra költeni, köztük maga a KPMG is, ahol 1,5 milliárd dollár került az erre fordítható büdzsébe.

Visszatérve a tőzsdei cégekhez, rajtuk legalább 4 plusz stakeholder kéri számon az ESG-vállalásokat, hiszen a befektetők, a részvényelemzők, maga a és a tőzsdefelügyelet sem tétlenkedik – hangsúlyozta Rózsai Rezső. Rakó Ágnes pedig úgy véli, olyannyira ki vannak téve e követelményrendszernek a börzén jegyzett társaságok, hogy – a kockázati modellektől az értékesítésig – a működésük minden részébe beépülnek az ESG-szempontok. Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy ezek a vállalatok egyébként is irgalmatlan megfelelési költséggel működnek, akkor egyértelmű, hogy az ESG tovább fogja emelni a belépési korlátokat.