A közgazdászok

Soros: Hogyan lehet teljes egésszé tenni az eurót?

Az euró tervezői már a munkájuk kezdetén tudták, hogy az egységes fizetőeszköz hiányos lesz. A valutának lett egy központi bankja, de nincs mögötte közös kincstár. Ez a megoldási mód elkerülhetetlen volt, mert a maastrichti szerződés célja egy monetáris unió, nem pedig politikai unió létrehozatala volt.

Mi vár ránk 2011-ben: a politikusokon múlik

A globális gazdaság megosztottabb 2010 végén, mint az év elején. India, Kína és a délkelet-ázsiai térség országai robusztus növekedést mutatnak, a másik oldalon viszont Európa és az Egyesült Államok amolyan igazi „japán betegséggel” – stagnálással és nagyarányú munkanélküliséggel – kényszerülnek szembenézni. A fejlett ipari államokban a problémát nem az állásteremtés nélküli fellendülés, hanem a vérszegény fellendülés jelenti. Vagy talán még ennél is rosszabb, egy kettős viszszaeséssel járó, W alakú recesszió.

Új gazdaságpolitikai paradigma egy új világ számára

A globális gazdaság negyedszázadon át stabil növekedést és lassú inflációt mutatott. A figyelemreméltóan hosszú időszak mindazonáltal sok politikust ringatott abba a hamis biztonságérzetbe, hogy képesek jól menedzselni a gazdaságot. Amint azonban a „nagy kiegyensúlyozottság” időszaka átment a „nagy recesszióéba”, nyomban kiütköztek a hagyományos gondolkodásban meglévő, hibák. Ezek közül az egyik legsúlyosabb az volt, hogy milyen gyengén értjük a pénzügyi rendszer és a gazdaság egésze közötti kapcsolatot, illetve az országok közötti viszonyrendszert.

"Az eurózónát nem a gyors meggazdagodásra találták ki"

A Nemzetközi Valutaalap becslése szerint a G20 csoporthoz tartozó országok a GDP-jük 1,7 százalékának megfelelő összeget, azaz 905 milliárd dollárt fordítottak a válság által megrendített pénzügyi szektoraik támogatására. Ezen felül pedig a GDP-jük 2 százalékának megfelelő összeget költöttek a gazdaságuk fiskális ösztönzésére, 2009-ben és 2010-ben egyaránt. Ez óriási adósságot okozott.

Roubini az elképzelhető világok legrosszabbikáról

A 2008–09-es globális recesszió idején erőteljes fiskális ösztönzést alkalmaztak a fejlett ipari államokban és a feljövő térségekben egyaránt, ez – a monetáris könnyítéssel és a pénzügyi rendszer megtámogatásával együtt – elejét vette, hogy a visszaesés 2010-ben egy újabb mély gazdasági depresszióba taszítsa a világot. A nagyobb állami kiadások és az alacsonyabb adók olyan időpontban állították meg a gazdaság szabadesését – és teremtették meg a kilábalás alapjait –, amikor egyébként a magánfogyasztás és -kereslet minden összetevője meredeken hanyatlott.

Kína útja a jövőbe és a szerkezeti reformok

Az egy főre jutó 3800 dolláros jövedelemmel Kína átlépett egy küszöbértéket, amely felett a közepesen fejlett államok csoportjába sorolható. Közgazdászok és stratégák buzgón extrapolálják a növekedési trendeket, keresve azt a pontot, amikor az ország utoléri az Egyesült Államokat. Eközben azonban Kínában komor, sőt nyomott lett a hangulat 2010 során. Maga a miniszterelnök, Ven Csia-pao is úgy látja, hogy „a gazdasági növekedés instabil, kiegyensúlyozatlan, koordinálatlan, végső soron pedig fenntarthatatlan”.

Újra szalonképes lett az iparpolitika a világban

Az egyik legjobban őrzött gazdasági titok kitudódott 2010-ben: a legtöbb ország – szándékosan vagy nem – valamilyen formában követett iparpolitikai célokat. Ez nemcsak azokra az államokra érvényes, amelyekben ennek nagy hagyományai vannak (Kína, Szingapúr, Franciaország, Brazília), hanem olyanokra is – például Nagy-Britannia, Németország, Chile, Egyesült Államok –, ahol az iparpolitika hagyományosan nem nyilvánult meg annyira explicit módon.

A hit a globalizált világban: merre tovább?

Évekig élt a feltételezés – Nyugaton legalábbis –, hogy a társadalom fejlődésével a vallás fokozatosan elsorvad. De nem így lett, és most, egy új évtized kezdetén itt az ideje, hogy a politikusok komolyan vegyék a jelenséget.

Eltérő gazdasági receptek

Komoly kihívások előtt áll a világgazdaság – ez az, amelyben minden közgazdász egyetért, aki a Project Syndicate jóvoltából kifejtette véleményét lapunk Kitekintő című, év végi mellékletében. A megoldásokban ugyanakkor már akadnak nézeteltérések.

A csődtörvényről – pontosabban és megfontoltabban

A Világgazdaság 2010. december 9-i számának Vélemény rovatában Juhász Gábor és Raskó György közgazdászok „A pénz forgási sebessége válság idején” című írásukban több pontot is elemzik a csődtörvénnyel, illetve a felszámolók kapcsolatos problémákat. Írásuk helyes megfogalmazások mellett több pontatlanságot, illetve helytelen megközelítést tartalmaz, amelyek helyesbítése a kérdés komolysága miatt elengedhetetlen.
Világgazdaság Piactér