Babos Tímea a Világgazdaságnak: most még inkább megnézem, mire költök

Melyek az idei céljai egyesben és párosban?

Babos Tímea: az év elején a páros élvezett előnyt, így egyeztünk meg a francia Kristina Mladenoviccsal. Mindketten beáldoztunk kisebb versenyeket, viszont az elmúlt hetekben már ITF-eken szerepeltünk, ő Kazahsztánban, én Dél-Afrikában. A következő napokban Miamiban ismét egymás oldalán állunk rajthoz. Sajnos a rangsor miatt nehéz összeegyeztetni a két műfajt, nagy fejtörést okoz a versenynaptár összeállítása, hiszen egyesben 319., párosban 73. helyen állok. A célokat tekintve egyéniben szeretnék még Grand Slam-főtáblán játszani, párosban pedig eljutni a végjátékig.

Megfordult a fejében a visszavonulás gondolata az elmúlt időszakban?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy zökkenőmentes hónapokon vagyok túl. Sokszor voltam teljesen elkeseredett, sírtam, akadtak álmatlan éjszakáim, de mindig arra jutottam, hogy ha most feladnám, életem végéig bánnám. Szeretek teniszezni, így amíg ez a motiváció kitart, játszani fogok.

„Van még bennem néhány év, utána…”

Korábban azt mondta, nem tudja elképzelni, hogy negyvenévesen járja a világot. Májusban lesz harminc: van a fejében egy dátum, hogy meddig folytatná a pályafutását?

Ez egy nehéz kérdés, éppen az előbb említett motiváció miatt.

Igen, nem tudom elképzelni magam, ahogyan férjjel és gyerekkel járom a világot a páros miatt, de egyre inkább ez a trend. „Végleg” visszavonult, harmincöt feletti játékosok térnek vissza és utaznak versenyről versenyre. Soha ne mondd, hogy soha, ám engem ez nem vonz. Szerintem van még bennem néhány év, utána a családé lesz a főszerep.

Már a stábjában is a családjáé a főszerep

Igen, a szakmai munkát édesapám, Babos Csaba irányítja több mint egy éve, és boldog vagyok, hogy karrierem utolsó időszakában ő lesz velem, tulajdonképpen ezt már éreztem, tudtam tiniként is. Megtiszteltetés vele dolgozni. Az erőnléti edzőm a párom, Németh Zoltán, a marketinggel kapcsolatos dolgokat pedig a nővérem, Zsuzsi fogja össze.

Még mindig tízmilliókat költ éves szinten

Az idén mindössze 35 ezer dollárnyi pénzdíjat keresett, ami nyilván eltörpül az összesített 8,35 millió dollár mellett. Mennyire mínuszos jelenleg a pályafutása – tekintve, hogy nem adják olcsóbban a repülőjegyet egyik teniszezőnek sem csak azért, mert már nem világelső párosban?

Sőt, a repülőjegyek ára brutálisan felment, és én továbbra sem tudok fix járatokra foglalni, ami természetesen tovább drágítja az utakat. Kevesebb csomaggal nem tudok utazni, és a szállást sem oldhatom meg olcsóbban. Az elmúlt egy évem összességében valóban nem úgy sikerült szakmailag és pénzügyileg sem, ahogyan szerettem volna, vagy amihez hozzászokhattam. Nyilván a kisebb versenyeken olcsóbbak a hotelek, de gyakran messze vannak a pályától, vagy nem szívesen laknék ott. Ha utazik velem edzőpartner vagy edző, az ő szobája, repülőjegye, étkezése és természetesen a fizetése is pluszköltség – mivel a kisebb versenyeken a pénzdíj alacsonyabb, nehéz pozitívba hozni a mérleget. A tavalyi wimbledoni szereplésem, amellyel 32 ezer fontot kerestem, majdnem megmentette az évet… Ami a felkészülést illeti, a stáb bérét ki kell fizetnem, ha esik, ha fúj, az utazás, a megfelelő étkezés, a testem „karbantartása” ugyanannyiba kerül, mint korábban, sőt. A büdzsém az alacsonyabb rangsorral nem csökkent egyenes arányban, így továbbra is sok tízmillió forintos kiadásokról beszélünk éves szinten. A különbség az, hogy a bevétel rovatban kisebb szám áll – a nagy versenyeken ott lenni, mérkőzéseket nyerni egyesben és párosban nagyot dob ezen, így nincs mese, vissza kell térnem a Grand Slam-mezőnybe.

Mennyivel másabb a kisebb versenyek hangulata?

Teljesen. A körülmények, a pályák, a szervezettség, a nézőszám, a stáb, a hotel – minden. Az viszont meglepett, hogy az elmúlt két évben mennyit fejlődött a színvonal ezeken a tornákon, már a világranglista-300. is jól teniszezik, a mezőny kiegyenlített. A marketing szempontjából korábban egyszerűbb dolguk volt a menedzsereknek Serena Williamsszel, Li Nával, Marija Sarapovával, vagy éppen Anna Kurnyikovával. A mai játékosokat szerintem nehezebb „eladni”, és a piac is rengeteget változott. Az a tapasztalat, hogy nem osztogatnak olyan őrületes szerződéseket, mint korábban. Kivételek persze akadnak, például Oszaka Naomi, Emma Raducanu vagy az erős menedzseri háttérrel rendelkező Coco Gauff esetében, de alapvetően minden szponzori szerződésért hatalmas küzdelem folyik, sportágon belül és sportágak között is.

Bármennyire drágák, bizonyos termékeken nem tud spórolni

Az mennyiben nehezíti meg a helyzetét?

Minőségben és árban nagy különbség van bizonyos élelmiszerek között, ám nekem sportolóként különösen fontos, hogy mit viszek be a szervezetembe, ezen nem tudok spórolni. Az autó tankolása horribilis összeg, a rezsit és az általam igénybe vett szolgáltatások árát én is kifizetem, és nyilván megérzem a drágulást – soha nem szórtam a pénzem, de most még inkább megnézem, mire költök.

A szponzorok kitartottak ön mellett?

A koronavírus, majd a háború erősen átformálta a szponzorálási szokásokat, de hiszem, hogy az influenszerek kora le fog járni, különösen a megélhetési influenszereké. Sokszor hallom, hogy a fiatalabb generáció álma a közösségi médiás tartalomgyártás, ami egy ideig fenntartható, de nem életbiztosítás, ráadásul rengetegszer köze sincs a valósághoz. Szeretem kiemelni bármelyik partneri kapcsolatnál, hogy én nem influenszer vagyok, hanem sportoló, aki a social media felületein is igyekszik autentikusságra törekedni.

és soha nem is törekedtem erre. Lehet, hogy ezzel kiesnek bevételek, de sokkal fontosabb, hogy hosszú távú, kölcsönös bizalmon alapuló, mindkét fél hasznára váló brandépítési stratégiát dolgozzunk ki. A gazdasági helyzet, valamint a nagyobb eredmények elmaradása miatt a szponzori bevételeim csökkentek, de szerencsére azt nem mondhatom, hogy elpártoltak volna a cégek, hiszen ahogyan említettem, hosszú távú kapcsolatra törekszünk, és nem csak a teniszben elért sikerek miatt álltak mellém.