A pompázatos borostyánterem

Vállalatok

Néhány napja már eredeti fényében, méz-, karamell-, narancsszínekben ragyog a mostanában “a világ nyolcadik csodájának” is nevezett borostyánterem. A 100 négyzetméteres, különleges műgonddal elkészített terem Szentpétervártól 30 kilométerre, Carszkoje Szelo Katarina-palotájában található. A mestermű május 31-e után látogatható annak köszönhetően, hogy ékszerészek, belsőépítészek, gravírozók, restaurátorok, kőfaragók 50 fős csapata igyekezett évek óta ismét összerakni az 500 ezer részes “puzzle”-t.

A végső határidő május 31-e, Szentpétervár alapításának 300. évfordulója. Bár a terem a napokban már elkészült, hivatalosan ekkor nyílik meg a minden részletében pontosan rekonstruált terem, a tervek szerint Putyin elnök és Gerhard Schröder német kancellár jelenlétében. Ez az esemény az egyik csúcspontja a 2003-ban és 2004-ben zajló, Német-orosz kulturális találkozások elnevezésű rendezvénysorozatnak. Nem véletlenül: a borostyánterem pompázatos, hatalmas falborításait ugyanis I. Frigyes Vilmos (1713-1740) porosz király ajándékozta 1716-ban, nagyrabecsülése jeleként, Nagy Péter cárnak. Később, 1755-ben a teljes termet “átköltöztették” (és kiegészítették tükrökkel, kőmozaikokkal) a Szentpétervártól 30 kilométerre fekvő Katarina-palotába, ahol bő másfél évszázadon át az orosz cárok parádés fogadószobája volt.

1941-ben a porosz király ajándékára szemet vetettek a Szentpétervárba bevonuló német Wehrmacht-katonák, akik lebontották a több méter magas, borostyánnal mesterien díszített falborítást. A kincset 27 ládába csomagolták, s a königsbergi kastélyba szállították – azaz vissza Poroszországba. De nem hosszú időre. 1944-ben – attól tartva, hogy a rendkívüli érték megsérül – ismét becsomagolták a “rakományt”, amelynek ekkor hosszú időre nyoma veszett.

Amint a Deutschland című folyóirat szerkesztőnője, Janet Schayan a lapban beszámolt róla: végül Tete Böttger göttingeni kiadó és kiállításrendező – aki sok éve kutatta a borostyánterem titkát, mozaikjait – értékes dokumentumokra bukkant. Ezek szerint Königsbergből a göttingeni egyetemre küldték a becsomagolt kincseket, mert féltek attól, hogy a bombatámadások közben megsérülhetnek. Csakhogy 1945-ben robbanás történt ott, ahol a göttingeni könyvtár értékeit is őrizték, s a borostyánkincsek jórészt megsemmisültek. Ráadásul Böttger szerint időközben orosz archívumokban meg arra találtak bizonyítékokat, hogy a borostyánterem maradéka valóban elégett a königsbergi bombatámadáskor.

Aztán, 1997-ben hirtelen fölbukkant Brémában egy eredeti mozaikkép a borostyánteremből, s szinte ezzel egy időben Berlinben is előkerült egy komód, amely bizonyíthatóan a pompázatos cári szoba berendezéséhez tartozott. Miután a két kincsről megállapították, hogy eredeti, 2000-ben mindkettőt átadta az akkori német kulturális miniszter, Michael Naumann az orosz elnöknek. Ez óriási előrelépést jelentett az 50 fős orosz rekonstrukciós csapat számára, hiszen csaknem 20 éven át végzett munkájukat, a saját “művüket” összehasonlíthatták az eredeti komóddal és mozaikképpel.

Szakértők szerint a borostyánszoba mai létrehozói elégedettek lehetnek. A munkájukat archív anyagok, 70 éves fotók és 80, az eredeti teremből fennmaradt részlet alapján végezték, rendkívül precízen. Így a mai terem a legkisebb részletekig hasonlít az eredetire. Izgalmas volt a színek eltalálása, a régi technikák elsajátítása is, hiszen a borostyánt rotyogó mézben színezték, majd a mozaikokat gondosan ragasztották, illesztették (szép részletek találhatók a www.tzar.ru honlapon).

Hamarosan bárki, aki ellátogat a 300. évfordulóját ünneplő Szentpétervárra és környékére, láthatja Carszkoje Szelo megújult legendáját. Ráadásul ez a német-orosz kultúrtörténet új szakaszát is jelképezi, hiszen a rekonstrukció befejezése az esseni Ruhrgas Rt.-nek is köszönhető, amely egyedüli szponzorként 3,5 millió dollárt fordított a káprázatos terem helyreállítására. Mert bár a szovjet kormány már 1979-ben határozott arról, hogy újból felépítik a borostyánszobát, a pénzhiány miatt folyton leállt a munka, s hol a restaurátorcsapat fizetésére nem jutott, hol a szükséges borostyánt nem tudták hozzá megvásárolni. Ez utóbbi nem is olyan nagy csoda, hiszen a terem újbóli létrehozásához 8 tonna (nem tévedés, nyolc tonna!) borostyánra volt szükség. Így 2000-ben a Ruhrgas sietett a kivitelezők segítségére.

A terem ünnepélyes, május 31-i átadása az egyik csúcspontja a Német-orosz kulturális találkozások körülbelül 350 programjának, ennek keretében, 2003-ban és 2004-ben 30 német és orosz városban vetítik egymás filmjeit, mutatják be érdekes színházi előadásait, kortárs képzőművészetét, irodalmát. Az idei év csúcspontjai közé tartozik például az őszi Frankfurti Könyvvásár, amelyen október 8-a és 13-a között Oroszország lesz a díszvendég. A 350 rendezvény (www.deutsch-russische-kulturbegegnungen. de) rengeteg érdekességet kínál a művészetek iránt érdeklődőknek. A sorozat középpontjában elsősorban a kortárs művészet áll, s ebből a szempontból Carszkoje Szelo új látványossága érdekesen kapcsolódik a kétéves sorozathoz, hiszen a mai restaurátorcsapat művészi munkája tulajdonképpen nem más, mint a borostyánterem “made in 2003”. (EE)

A Fitch is felminősítette Magyarországot

Kettőből kettő: az S&P után a Fitch is felminősítette a magyar adósbesorolást.

Rengetegen dolgoznak a problémáink megoldásán

A munkavállalók 3,5 százalékának, csaknem 160 ezer alkalmazottnak az a fő tevékenysége, hogy problémákat old meg.
Világgazdaság Piactér