Nemzetközi kitekintés, versenyelőnyszerzés, akkreditáció, fenntarthatóság, felelős működés, etika, filantrópia. Néhány kulcsszó, amely folyton felmerül akadémiai berkekben, ha a téma szóba kerül. Egyetemeink, amióta csak létezik a fogalom, mindig is egy maguknál jóval nagyobb célt szolgáltak – ami viszont változott az évszázadok folyamán, az az elérendő eredmény és a megvalósítás mikéntje.
A cikkemet azzal a szándékkel írtam, hogy izgalmas kis betekintést adhassak, hol állnak most egyetemeink az arisztotelészi elődökhöz mérten, milyen vízió felé veszik az irányt, és hogy ennek milyen hasznát láthatja az üzleti szféra és a magyar társadalom egésze.
Történelmi háttérként...
...néhány információ – amelyet a ma elérhető legtöbb tudományos cikk alátámaszt – fellelhető, főként a kezdetekről, azokról az ókori intézménnyé alakuló csoportosulásokról, amelyek valamilyen társadalmi probléma megoldása, avagy érdekes kérdés megválaszolása érdekében jöttek létre. Nagyrészt a belső motivációjuk és a kíváncsiságuk hajtotta az első kutatókat afelé, hogy halakat rendszerezzenek, halottakat boncoljanak, az előadások aranyfonalát (flumen orationis aureum) alkossák meg, avagy a filozófia, a matematika mai napig használt alapjait tegyék le.
Ezek az önként szerveződő, később a tanítványok családjai által eltartott, fenntartott csoportosulások a mai akadémia elődjei.
Szolgálatra jöttek létre. Megoldások megtalálása volt a céljuk különböző, a társadalmuk egy részét vagy egészét érintő kérdésekben. Az individuumra fókuszáltak, egyesével vagy társadalmi szintjüknek, érdeklődési körüknek, tehetségüknek megfelelően képezték a fiatalokat, majdani vezetőket, elöljárókat. A környezetüket építették, már csak azáltal is, hogy egyre inkább megismerték. A politikusok hozzájuk fordultak, ők voltak a tanácsadóik, az uralkodók rájuk támaszkodtak, és persze őket végeztették ki először, az akadémikusokat, a mostani professzorok, tudományos elit elődjeit, ha nem jöttek be a számításaik. A felelősségük hatalmas volt, pont, mint a tekintélyük.
Mindez így maradt egészen az első ipari forradalomig. Mérföldkő az 1800-as évek első fele abban a tekintetben, hogy mind a vízió, mind a misszió, mind az eszközök megváltoztak. Ennek a levét isszák a business schoolok a mai napig.
Új vízió és aktív misszió...
...szükségeltetik; már évtizedek óta megy a vita globálisan, hogy egy VUCA- (Volatility, Uncertainty, Complexity and Ambiguity) környezetben miért tanítsunk standard anyagokat évtizedekkel korábban valóban nagy sikerű elméletek alapján, amelyeket sokszor maguk az alkotók is felülírtak már. Izgalmas kérdés. Mindazonáltal a business schoolok világszerte sokkal tradicionálisabbak maradtak nagy általánosságban, mint mondjuk egy orvosi egyetem. Az üzleti iskolák kullognak most így az ipar után.
Ezt (is) felismerve több érintett (stakeholder) akadémiai személy, külső intézmény vagy egy adott ország kormányzata változásokat kezdett végrehajtani. Valójában ezek a kezdeményezések is mind a piaci változásokra reagálnak, hiszen a kisebb-nagyobb vállalatok régóta kénytelenek a frissen diplomázottaknak megtanítani a szakmát. Akkor mit tanultak a business schoolban három-öt évig? Jó kérdés. Mindazonáltal nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy nem mindig tudják egy adott vállalatnál sem, hogy hogyan dolgozhatna egy 21-23 éves BA- vagy mesterképzős, hogyan hozhatná be a friss látásmódot, hiszen ha a munkahelyén „idomítják”, máris kiiktatják a frissességet, az újító szándékot a gyakornokokból. Jelentős számú kkv, nagyvállalat vagy startup tud egyetemi összekapcsolódást felmutatni, hiszen az akadémia úgy gondolta/gondolja, ha többet kommunikál a piaci szereplőkkel, akkor jobb képet kap arról, hogy valójában mire is van szükségük a szektoroknak.
Részben igazuk van.
Nézzük a többi stakeholdert.
A diákok részéről, már csak az információ terjedésének gyorsasága és mennyiségének nagysága miatt is, beindult egy elvárásváltozás a business schoolok felé. Ausztráliában például több egyetem felmérése szerint a diákjaik kifejezett elvárása, hogy az iskolájuk mind gyakorlati, mind első munkahelyi lehetőséget biztosítson. Svájcban, ahol a 16–19 évesek 70 százaléka eleve duális képzésben vesz részt, a fiatalok a saját bőrükön tapasztalják meg, miket kívánnak az ügyfelek a bankokban, hogyan tudnak eligazodni a szociális média oldalain, ha hirdetni szeretnék a munkáltatójuk termékeit.
Az ENSZ – mint igen jelentős külsős stakeholder – szintén megfogalmazta a business schoolokra is vonatkozó elvárásait, mind akkor, amikor kifejtette álláspontját a minőségi oktatásról (SDG 4, Sustainable Development Goals, Quality Education), mind pedig amikor létrehozta a PRME-t: Principles of Management Education (www.unprme.org). Ez a globális együttműködési irányvonal hatalmas segítséget nyújt az üzleti iskoláknak abban, hogy megértsék, merre érdemes haladniuk, illetve, hogy jó gyakorlatokat gyűjthessenek más üzleti iskoláktól és azok partnerszervezeteitől.
Az egyes országok vezetése is elkezdte átgondolni, mit is vár a felsőoktatási intézményeitől, főleg azoktól, amelyeknek a vezetése állami kézben van. A szabályozás, mint Magyarországon is, erősen beindít változási folyamatokat.
A finanszírozás egy igen jelentős befolyásoló tényező, főleg egy üzleti iskola esetében, ahol ráadásul az iskola egész miliője vibráló, nem lassan, hanem napi szinten jönnek ki újabb és újabb tanulandók a startup világának vagy a világgazdaság változásainak hatására. Az üzleti iskolák nem jogi egyetemek, ahol egy-egy törvény évtizedekig hatályos lehet. Így amikor egyetemeink nagy része megkezdte a „rendszerváltást”, és alapítványi finanszírozású lett, megkezdődhetett az a folyamat, amely ráállíthatja az egyetemek vezetőségét a rugalmasabb, gyorsabb döntéshozatalra, reagálásra, és így a releváns mivoltukat újra előcsalogathatják ezek az intézmények. A proaktivitás a cél, a reaktív viselkedés még nem valósítja meg a víziót, missziót.
Az akkreditációs ügynökségek is magas, változásokat előidéző elvárásokat támasztanak az egyetemek felé. Például az EQUIS akkreditációs szervezet elvárja, hogy a fenntarthatóság, a felelősségvállalás, az etika áthassa az egyetemek működését. Ennek megfelelően a világ több egyeteme is rendelkezik már olyan intézményi szintű ernyőszervezetekkel, mint például a University of Californián, a Berkeley Egyetemen a Fenntarthatósági Központ, vagy a római LUISS Business Schoolban az ERS HUB (Ethics, Responsibility and Sustainability HUB).
Mind külső, mind belső nyomásra az üzleti iskolák nagy része ráállt a változás útjára:
új kurzusokat, teljes alap- és mesterprogramokat vezettek be, amelyeken a szociális felelősségvállalás a tanultak része, tanuljon a diák akár könyvelést, akár marketinget.
Külsős partnereket – főként a nonprofit szektorból – szerződtettek le, hogy a diákok aktív példákon keresztül tanulhassanak. A forprofit szervezeteket is mindenképpen érdemes bevonniuk, megmutatva ezzel, hogy a szociális problémákat megoldó cégek igenis jól tudnak prosperálni. Ahogyan Michael Porter, a Harvard Business School professzora mondta a 2006-os TED-beszédében: a cégek azért vannak, hogy szociális problémát oldjanak meg, a profittermelés ennek az eredménye, nem a vállalkozás célja.
V4GU, azaz Zöldegyetemek összefogása projekt jött létre a V4-országokkal, amelyhez Magyarországon már 12 egyetem csatlakozott.
Zajlik az eddig külön-külön futó aktivitások összehangolása, mint például a PTE komposztálómissziója vagy a DE lámpagyártási akciója kávézaccból. Kifejezetten összefogást igénylő projektek is a V4GU égisze alatt indulnak be, mint például az egyetemek menzáinak a lehető legkisebb ökológiai lábnyommal történő ellátása.
Haszon az üzleti szféra, az ipar és a társadalmunk egésze számára
Az üzleti iskolák későbbi cégvezetők, cégtulajdonosok alma materei. Míg egy-egy vállalatnak a kutatás-fejlesztési (R&D) osztálya (ha van) nem mindig fér hozzá a legfrissebb kutatásokhoz, nem mindig van idejük, kapacitásuk megfelelő emberi erőforrásuk, addig az akadémiai kutatóknak mindez a rendelkezésükre áll. Ez a rend visszatérőben van, egyre több szerződésalapú kutatás indul itthon is, ezzel az egyetemek és a kutatók maguk hírnévre tehetnek szert Európa-szerte, de főként finanszírozhatják a fejlesztéseiket.
Az egyetemisták olyan aktív környezetben tanulhatnak, ahol a tudásuk használata ad valódi előnyt, megtapasztalhatják, hogy a döntéseik milyen mértékben hatnak a közvetett vagy közvetlen környezetükre, s mire teljes munkaidőben dolgoznak, friss ötletekkel, de nem szárnyaszegetten válhatnak felelős vezetőivé a területüknek. Temérdek kutatás igazolja világszerte, hogy milyen hatalmas az előnyük azon egyetemistáknak és az ő országaiknak, piacaiknak, ahol aktív a tantárgyfejlesztés, a cél az, hogy a business school vezesse a piacot proaktív módon, bevonják a piaci szereplőket, és a hallgatók hallgatás helyett cselekednek és beszélnek, részt vesznek, alkotnak, felelősséget vállalnak, és a fenntartható fejlődés friss alapkőéivé válhatnak.
