Forró nyarak, száraz hónapok: így alkalmazkodnak Törökországban


2025 nyarán elsőként fordult elő Törökország történetében, hogy a hőmérők higanyszála az 50 °C-ot is átlépte. A délkelet-anatóliai Silopi-ban mért 50,5 °C azonban nem csupán egy rendkívüli hőhullám eredménye, hanem egy hosszú távú tendencia része: Törökországban az átlaghőmérséklet az 1970-es évek óta közel 2 °C-kal emelkedett, miközben a csapadékeloszlás egyre szélsőségesebbé vált. Magyar szempontból különösen figyelemre méltó Belső-Anatólia helyzete, amely – hazánkhoz hasonlóan – a tengerektől távoli, hegyláncok által bezárt, medence jelleggel rendelkezik. Ezen a területen forró és aszályos nyarak jellemzőek, míg a telek kifejezetten hidegek és havasak. A csapadék kevés (300–400 mm), és főként tavasszal hullik. A kutatók szerint hasonló viszonyok várnak idővel a Kárpát-medencére is, így érdemes alaposan is tanulmányozni az ottani emberek alkalmazkodását, már csak amiatt is, mert a régiót komoly mezőgazdasági fejlődés jellemzi – az aszály ellenére is.

Törökország a világ egyik legnagyobb agrártermelője
Több mint 83 milliárd dolláros kibocsátásával Törökország a világ 7. legnagyobb agrártermelőjének számít, megelőzve ezzel minden más európai országot is. A robbanásszerű fejlődést mutatja, hogy bő húsz évvel ezelőtt még csak a 12. helyen állt a globális rangsorban, azóta pedig olyan országokat előzött meg, mint Franciaország és Németország. A törökországi fejlődés nem csak a mezőgazdaságot érintette, hiszen az egy főre eső GDP megháromszorozódott a 2000-es évek óta. Az agrárium azonban továbbra is komoly jelentőséggel bír nemzetgazdasági szinten, részesedésében a GDP 6 százalékát is meghaladva (az EU-ban ez az arány átlagosan 2 százalék alatt marad). A mezőgazdasági terület nagysága körülbelül az EU teljes agrárterületének negyedét teszi ki (38 millió hektár). A területek döntő többségén szántóföldi növénytermesztéssel foglalkoznak (hasonlóan Magyarországhoz), de Törökország globálisan a top10 termelő közé tartozik zöldség-gyümölcsből, marha-és baromfihúsból, illetve tojásból is. Mindezt annak dacára, hogy az ország súlyos szárazsággal küzd évről-évre.
Csökken a kukorica területe, amit az aszály mellett állami források is ösztönöznek
Az elmúlt évtizedben jelentősen, közel 20 százalékkal nőtt meg a megtermelt gabona mennyisége. A folyamatosan növekvő tendencia mellett idén – a csapadékosabb tavasznak is köszönhetően – immáron rekordot döntött a betakarított gabona mennyisége az országban. Az azonban már jól látszik, hogy egyre inkább visszaszorul a kifejezetten vízigényes kukorica kultúra, nagyságrendileg a magyarországival megegyező területre (~550 ezer hektár), ami egy ekkora országban (is) komoly visszaesésének számít. A változásban az is szerepet játszik, hogy a török kormány néhány évvel ezelőtt meghirdette a Mezőgazdasági Aszálymérséklési Stratégiát, amely a kevésbé vízigényes növényfajok termesztéséhez nagyobb támogatást biztosít. A stratégia egyik sajátossága, hogy egyszerre alkalmaz nagy léptékű állami beruházásokat és ösztönzi a lokális gazdálkodói innovációkat, ami különösen fontos a félszáraz régiók jövőbeni alkalmazkodása szempontjából. Másrészről pedig forrásokat biztosítanak a termelők számára az átálláshoz, akik például a kukorica mellett most már a gyapotról is a búza és árpa termesztésére állnak át.
Több mint 20 gátat építenek a víz megtartása érdekében
Az éghajlatváltozás miatt az anatóliai félszáraz régiókban a termelés mostanra gyakorlatilag öntözésfüggővé vált. A kritikussá váló helyzet kezelésére egy grandiózus projektbe fogtak a törökök, amely az ország délkeleti, hagyományosan elmaradott és félszáraz térségeinek termékennyé tételét célozza (a projekt neve: GAP – Güneydoğu Anadolu Projesi). A fejlesztések hatására az öntözhető területek aránya 2-3 százalékról 20 százalék fölé nőhet, így jelentősen csökkenhet az időjárási kitettség. Ezt 22 gáttal és 19 vízerőművel érik el a Tigris és az Eufrátesz folyókon, az így öntözhetővé váló terület pedig akár a kétmillió hektárt is elérheti majd – összehasonlításképp hazánkban alig 150 ezer hektárt öntözünk. Az viszont jól látszik, hogy a víz kérdése növekvő társadalmi vitákhoz is vezethet Törökországban, hiszen az édesvízfelhasználás közel 85 százaléka a mezőgazdasághoz köthető, a beruházásokból viszont jól látható, hogy kormányzati oldalról kiemelt szerepet biztosítanak az élelmiszertermelésnek.
Egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a szárazságtűrő technológiák is
Néhány példa az alkalmazkodásról:
- Víztakarékos megoldások: a csepegtető öntözés kialakításához akár 50 százalékos támogatást is biztosítanak fejlesztési forrásokból.
- Vízmegtartó talajművelési technológiák ösztönzése
- „Hőstressz-kezelő” üvegházak: árnyékoló hálók, párologtatásos hűtés, automatizált klímaszabályozás alkalmazása.
- Geotermikus üvegházak: Törökország a világ élvonalában van a geotermikus üvegházi termesztésben.
- Árnyékolt gyümölcsültetvények: hálós árnyékolást és talajtakarást alkalmaznak a levélhőmérséklet és a párolgási veszteség mérséklése érdekében.











