A 4,5 százalék bűvöletében

Vélemény
A formálódó 2003. évi gazdaságpolitikáról, költségvetésről megjelenő, véglegesnek nem tekinthető információk alapján feltűnő (bár bizonyára csak a véletlenek játékáról lehet szó), hogy a gazdaságpolitika sarokköveit jelentő makrogazdasági mutatók mindegyike 4,5 százalék. Jövőre a gazdaságpolitika 4,5 százalékos gazdasági növekedésre, 4,5 százalék GDP-hez viszonyított államháztartási hiányra és végül 4,5 százalékos inflációra számít.

Hangsúlyozni szeretném, hogy a sok és súlyos politikai és gazdasági bizonytalansággal terhes világunkban persze minden megeshet, a célkitűzések egyike-másika akár még teljesülhet is, de a három makrogazdasági mutató együttes teljesülésének a valószínűsége a nullához közelít. Nézzük kissé közelebbről, mit is jelent köznapi értelemben a három, 4,5 százalékos makrogazdasági mutató: egyidejűleg kellene a mostani 3 százalék körüli gazdasági növekedést 50 százalékkal gyorsítani, miközben a GDP-ben mért 6,5 százalékos államháztartási hiányt közel kétharmadára csökkenteni, mindezeket pedig az infláció eddigi kedvező trendjének megtörése nélkül elérni.

Ami a gazdasági növekedés lehetséges ütemét illeti, ma már eléggé megbízhatóan prognosztizálható, hogy a 2002. évi növekedési ütem, tehát a kiindulási bázis közel lesz a 3 százalékhoz. Ami ennél fontosabb, az USA Irak elleni háborújának árnyékában a bizonytalanság minden fronton növekszik. Márpedig markáns világgazdasági, különösen pedig EU-s fellendülés nélkül a növekedésünkben meghatározó szerepet játszó exportbővülés csak szerény mértékű lehet, a belső növekedési tényezők – beruházások, lakossági fogyasztás – pedig bővülnek ugyan, de az együttes ütem a 2002. évinél remélhetőleg kisebb lesz, mert ellenkező esetben az államháztartás hiánya aligha javulhat. Nagy és minőségi fordulatra lenne szükség a világgazdaságban ahhoz, hogy a magyar gazdaság növekedési üteme a 4,5 százalékot elérje. Reálisan inkább az várható, hogy az USA és Irak közötti konfliktus gyors és békés rendeződése esetén a hazai növekedési ütem 4 százalék közelébe kerülhet, de nem zárható ki az a pesszimista forgatókönyv sem, amely 2003-ra az ez évi növekedési ütem megismétlődését ígéri.

Az államháztartás hiánya 2000 óta növekszik, 2002-ben a GDP-hez mérten 6,5 százalékra ugrott. Az igazi probléma a kialakult mértéken túl az, hogy a választások előtti és utáni – indokoltsága, jogossága nem vitatható – osztogatás sok vonatkozásban determinálja a 2003-ban várható költségvetési helyzetet is. Csak egy vonatkozásra utalok. A számítások szerint a GDP-vel egyező, 3-4 százalékos, az üzleti szférában megvalósuló reálbér-növekedés esetén is a teljes foglalkoztatottra számított reálkereset 2003-ban 8 százalékkal emelkedik. Visszafogottabb állami fejlesztéseket feltételezve is a költségvetési szféra kiadásai tehát a GDP-nél gyorsabban nőnek. A számok azt mutatják, hogy politikailag aligha vállalható és kivitelezhető olyan jövedelempolitika, amelyet az államháztartás hiányának jelentős, a kormányzat által remélt 4,5 százalékra szorítása feltételez. Az államháztartásban kialakult mostani és az év végére várható helyzet, továbbá a 2003-ra áthúzódó determinációk, valamint a bizonytalan növekedési kilátások ugyan az államháztartás hiányának drasztikus mérséklését kívánnák meg, de reálisan 1 százalékpontnál nagyobb csökkentés nem igazán vihető keresztül.

A növekedés, az államháztartás és az infláció közötti meghatározottság alapján az infláció területén a 2002. évihez hasonló kedvező folyamatok folytatódására 2003-ban nem számíthatunk. Egyrészt mert az elmúlt években politikai akarattal kikényszerített ármérséklés remélhetőleg nem folytatódik, másrészt a hatósági körbe tartozó területek – energiahordozók, közlekedés, gyógyszer – elmaradt árrendezése már nem igazán halasztható, s végül a kőolajfronton és az élelmiszereknél is erősödő inflációs nyomás jelentkezik majd. A helyzettel nem reálisan számoló 4,5 százalékos inflációs mutató kikényszerítése ugyan nem elképzelhetetlen, de ennek ára minden bizonnyal az egyébként sem túl rózsás növekedési kilátások további szűkülése és az államháztartási hiány mérséklésére irányuló erőfeszítések gyengítése.

Kétségtelen, a külső és belső feltételek alapján 2003-ban a magyar gazdaság determináltsága erősödik, a gazdaságpolitika mozgástere szűkül. Éppen ezért a jövő évi makrogazdasági mutatók célkitűzéseit nem a politikailag, társadalmilag kívánatos, az összes kedvező tényező érvényesülése esetén elképzelhető, hanem a várható feltételekkel és kényszerekkel reálisan számoló, a megvalósíthatóságot ígérő változatra kellene építeni. A kicsi és szegény országok legfőbb stratégiája az “ahogy lehet”.

Négy fradista koronavírustesztje pozitív lett, ezért halasztják a Magyar Kupa mérkőzéseit

A szövetség közleménye szerint a FTC tájékoztatta őket, hogy a BENU Magyar Kupában érintett csapatuknál a reggeli koronavírus-tesztelés során négy játékos pozitív mintát produkált.

Óriási összegért kelt el Jordan első szerződésének másolata

A legendás játékos 1984. szeptember 14-én írta alá első megállapodását a Chicago Bullsszal.

A magyar háztartások fele nem sokáig húzná, ha beütne a krach

A háztartások mindössze felének van 2 hónapra tartaléka egy felmérés szerint.

Maradandó hatást gyakorol a járvány a nemzetközi kereskedelemre

A koronavírus-járvány az egyik legnagyobb csapás a nemzetközi kereskedelemre a nagy gazdasági világválság óta.
Világgazdaság Piactér