Azonos jogok az új bizottsági tagoknak

Interjú | Vélemény
Elégedett az Európai Bizottság elnöke a testületbe hamarosan bekapcsolódó leendő tíz új tag személyét illetően, jóllehet a tényleges feladatkör-elosztásról szerinte még korai beszélni. Romano Prodi a Világgazdaság brüsszeli tudósítójának adott nyilatkozatában úgy vélte, van még esély a közös EU-alkotmány ez évi tető alá hozására. A brüsszeli testület elnöke egyúttal megértően értékelte a nemzeti kisebbségek védelmét célzó magyar diplomáciai törekvéseket.

Elnök úr, a napokban megkapta a jelölést a leendő bizottsági tagságokra a csatlakozó országokból. Hogyan lehet érdemi munkát adni hat hónapra anélkül, hogy felfordulást okoznának egy négy és fél éve bejáratott testület munkájában?

Valóban, immár megvan az összes leendő új biztos neve: tíz új bizottsági tag, aki hamarosan bekapcsolódhat a testület munkájába. A következő lépés a helyzet és az adottságok felmérése. A jelölteké is, meg a jelenlegi testületé is. Így kerül majd a tíz új biztos egy-egy régebbi kollégája mellé. Aztán ha netán valami nehézség adódna, és ez szükségesnek tűnik, még mindig megtehetem, hogy “rotálom” őket.

Csak akkor, ha szükséges, vagy egyébként is szóba jöhet, hogy az új biztosok időről időre új területre kerülhetnek?

Nem, ha nem muszáj, inkább nem. Túl rövid az idő. Ne feledje, hogy ez a hat hónap a legjobb esetben is inkább csak négy: végül is augusztus kiesik a nyári szünet miatt, szeptemberben pedig a leendő biztosokat nagyon lekötik majd a parlamenti meghallgatások.

Ki dönti el, hogy végül – ebben az első fél évben – hova kerülnek az új tagok? Ön javasol, vagy ők kérhetnek?

Ez kizárólag az én hatásköröm, más kérdés, hogy ismerem az adottságaikat, érdeklődésüket, és persze igyekszem a lehető legjobb módon elosztani közöttük a munkát.

Van már végleges lista a leendő felállásról?

Nincs, ehhez, immár valamennyi jelölt ismeretében, magával a jelenlegi bizottsággal, annak tagjaival kell végső egyeztetést folytatni. De már most megmondhatom: tíz kiemelkedő képességű új tagunk lesz.

Az Európai Néppárt kongresszusa határozatban arra kért mindenkit, aki esetleg korábbi politikai rendszerek “elnyomó ügynökségeiben” vett részt, hogy ne vállaljon funkciót uniós intézményekben. Nem tartott attól, amikor kezdtek befutni a jelöltek a csatlakozó országokból, hogy ilyen múlttal bíró személy is kerülhet önök közé?

Nézze, engem sem érdekel, hogy ön mit csinált gyerekkorában. Nem kérdeztem, hogy mit csinált, mielőtt újságíró lett. Ha ön most jó újságíró, akkor minden rendben van. Persze, ha valaki bűnt követett el, akkor ez bűn. És aszerint kell kezelni. De az már egy másik kérdés.

Az összetétel szempontjából is elégedett? Két aktív külügyminiszter, két aktív pénzügyminiszter is bekerül majd. Kell ennyi?

Olyan emberekre, akiknek szakismeretük van a külpolitikában, vagy pénzügyekben, ebben a házban mindig szükség van. A külpolitika például sok mindent jelent, nemcsak szűken vett külpolitikát, hanem külkereskedelmet, fejlődő világhoz fűződő kapcsolatokat, bővítést is. Jut nekik majd munka, nem kell aggódni. Az összetétel kérdése volt az is, hogy legalább három női új tagunk legyen. Nos, ez is teljesült. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy amikor majd hat hónappal később az új bizottság átveszi a stafétát, nagy többségükben éppen a most belépő tíz új tag lehet a legtapasztaltabb. A lelépő testületből ugyanis, tudomásom szerint, csak nagyon kevesen készülnek arra, hogy az újabb terminus idejére itt maradjanak, és ehhez adott kormányuk támogatása is. Azaz novembertől a mostani tízek jelenthetik bizonyos szempontból a folyamatosság zálogát is.

Az újak között is lehet változás?

Elvben nem lehet kizárni. De nagy valószínűséggel az ellentéte lesz a jellemzőbb. Főként, mert azt is látni kell, hogy a nyáron hivatalba lépő új Európai Parlament nem fogja átvenni elődeinek véleményét, hanem az őszi meghallgatásokon a nulláról indulva vizsgálják majd meg az összes akkori biztosjelöltet. És akkor a tapasztalat hirtelen rengeteget számít majd. Igazából szem előtt tartottuk ezt már akkor is, amikor úgy döntöttünk, hogy a most belépő tízek az első pillanattól kezdve teljes jogú tagjai legyenek a testületnek. Igaz, nincs saját portfóliójuk, de van szavazati joguk. Minden kérdésben ugyanúgy véleményeznek, ugyanúgy döntenek, mint bárki más.

Hány kiemelkedő jelentőségű ügyet lát abban az időszakban, amikor még az ön által vezetett bizottság van hivatalban?

Az itt folyó munka voltaképpen egy folyamat. Mindig rengeteg ügy van napirenden. A nagy témák közül pedig elég utalni talán a 2007 után esedékes új közös költségvetés előkészítésére, vagy Törökországgal a csatlakozási tárgyalások megkezdésének kérdésére.

És miként látja a majdani utódbizottság működőképességét huszonöt taggal? Van ennyi érdemi munkaterület? Tavaly önök az asztalra tettek egy véleményt, ami egyebek között felvetette a leendő bizottság kisebb csoportokra osztását, témákra szakosodott klaszterek létrehozását. Most is ezt látja a legjobbnak?

Nem áll szándékomban beavatkozni a következő bizottság majdani döntéseibe, mi csak kereteket akartunk ajánlani ahhoz, hogy szabadon választhassanak különböző opciók közül. Nyilván sok megoldás lehetséges. Személyes véleményem, hogy a tavalyi bizottsági papírban példaként említett klaszter módszer lehet az egyik út. De az sem lehetetlen, hogy mind a huszonöt biztosnak saját portfóliója legyen, persze a jelenlegi struktúrák és kompetenciák átszervezésével. Tudom, vannak vélemények a bizottság “kezelhetetlen” létszámának veszélyéről. Kérem, dolgoztam én már 25-30 fős kormánnyal is! Bízzák csak ránk, mindenre van ésszerű megoldás.

Az Európai Unió jövője azonban nemcsak a nagyobb bizottság kérdését veti fel, hanem általában az uniós intézmények jövőjét is. Elképzelhetőnek tartja, hogy még a jelen bizottság mandátumának idején megszülessen a leendő közös alkotmány végső szövege?

Igen. Növekvő bűntudatot, lelkifurdalást érzek a levegőben. A konvent mégiscsak jó munkát végzett. És növekszik annak felismerése, hogy még mindig jobb, ha van egy jó alkotmány, mint ha híján maradunk egy tökéletesnek. A soros ír EU-elnökség pedig láthatóan jól teszi a dolgát. Tárgyal, tárgyal, tárgyal, keresi a kompromisszumot. Ebből még sok minden kijöhet.

Dublinban, az ír EU-elnökség kezdetén tartott sajtóértekezleten ön kifejezett egyfajta megértést aziránt, hogy ha az alkotmány belátható időn belül mégsem válna valósággá, akkor az integrációban továbblépni akarók megteszik ezt a maguk kezdeményezése alapján. Hogyan kerülhetne erre sor a gyakorlatban?

Dublinban egyes újságírók egy kicsit átértelmezték a mondandómat. Én nem valamiféle kétsebességes Európáról akartam ott beszélni. Sokkal inkább olyasmiről van szó, mint amit például az euró is kínál. Ha van valami új, integrációs fejlemény, amiben az adott esetben nem minden tagország akar azonnal osztozni, de még mindig jelentős számot tesz ki, amelyek viszont igen – hadd tegyék. De – és ezt nagyon szeretném aláhúzni – Dublinban is hangsúlyoztam, hogy csakis akkor válhat mindez legitimmé, ha egyértelmű és végleges lesz, hogy nincs esély a közös alkotmány ésszerű időn belül történő kihordására.

De egyáltalán milyen területen lehet erről szó? Az euró már adottság, a schengeni együttműködés szintén. Megállapodás született az esetleges szorosabb védelmi együttműködés lehetséges módozatairól is. Mi maradt még?

Éppenséggel akad még bőven. Igazságügyi együttműködésben például, vagy adózásban, hogy csak kettőt említsek.

Akadnak olyan vélemények is, amelyek szerint az EU már eddig is egyfajta szuperállam felé haladt, és az új alkotmánnyal még inkább ezt tenné.

A GNP 1,24 százalékát kitevő költségvetéssel?! Szuperállam?! Tudja, amikor ez a vád felmerül, akkor derül mindig ki, hogy sokan mennyire nem ismerik, miről is van szó. Valahányszor előadást tartok például korábbi egyetememen, és felteszem a kérdést a hallgatóknak, ugyan mekkorára becsülik az EU-büdzsé nagyságát, soha senki nem gondol 5 százaléknál kevesebbet. 20-25 százalékot már inkább. De 1,24 százalékot – soha! Sok mindent lehet persze csinálni ebből is. De szuperállamot!?

A konventen is, az alkotmányozó vitákban is Magyarország volt szinte az egyetlen, amelyik következetesen kitartott amellett, hogy különböző fórumokon újra és újra felvetette a nemzeti kisebbségek kérdését. Akadnak vélemények, hogy a probléma napirenden tartásával a magyarok voltaképpen az unión belülre hoznak egy történelmileg megörökölt kérdést, és ez még terhére lehet az EU-nak is. Hogyan látja ezt? Az ismert formulával élve: vajon Magyarország mindezzel a probléma, vagy a megoldás részét alkotja?

A megoldásét. Ha összevetjük azzal, ahogyan ezt a kérdést oly hosszú időn át nem létezőnek tekintették, s ahogy most áll – nagyon léptünk előre. Beleértve az önök praktikus intézkedéseit bizonyos alapok létrehozásáról és hasonlóról. Majd kiderül, hogy miként működnek ezek a gyakorlatban. A lényeg, hogy kezelik a problémát. Mert ugye ehhez képest az alternatívát az jelentheti, amit a kommunista időkben csináltak. A problémát nem létezőnek nyilvánították. És ezzel a napi politikában sikerült elérni, hogy mivel a kérdés hivatalosan nem létezett, ezért a probléma sem. Pedig közben ott volt.

Nem lát tehát mindebben egyfajta bajkeverést?

Egyáltalán nem. Mert civilizált módon nyúl a problémához! Tudja, nálunk Olaszországban csak egy helyen merült fel tényleges kisebbségi probléma: az észak-tiroli németajkúak esetében. Volt idő, amikor nagyon sok gond járt az ottani helyzettel. Sokkal súlyosabbak, mint amit esetleg önök megéltek. Robbantások voltak, incidensek és hasonlók. Azzal, hogy Ausztria az unió tagja lett, az élet magától feloldotta a feszültségeket. Fiatalok elkezdtek Innsbruckba, meg Bolognába járni egyetemre. És többé senki sem gondolt igazán azzal, hogy kihez képest ki a kisebbség és ki nem. Nem számít többé. És még valami: ez az egész nemzetiségi ügy nem csupán a magyarok miatt érdekes. Hanem a Balkán miatt is. Valamikor az ottani országok is az unió részévé válhatnak. És igazából ez hozza majd meg nekik az egyetlen tényleges megoldást a történelmi-etnikai konfliktusok feloldására.

Visszatérve a soron következő fejleményekhez: alig negyedév múlva a tízek tagokká válnak. Láthatóan kicsi a valószínűsége bármilyen védzáradék-intézkedésnek ellenük, de mi lesz a netán mégiscsak bekövetkező elmaradásokkal?

A magunk részéről ugyanúgy végezzük majd a munkánkat, mint most. És anynyival még kedvezőbb helyzetben is leszünk, hogy immár a bizottsági tagok között lesznek azon országok biztosai is, amelyek esetleg érintettek lehetnek egyes ügyekben. Egy biztos: az új tagok, mihelyt tagokká váltak, már nem újak, hanem tagok. És ez fog számítani.

Nem olcsó mulatság az Oktoberfest

Éppen Münchenbe készül, de nem tudja, mennyi pénzt vigyen magával? Eláruljuk, mennyibe kerül egy korsó sör, vagy egy pár bajor kolbász, és azt is, hogy mire számítson.

Kuba ökröket vet be az üzemanyaghiány miatt

Nyolcezer ökröt vetnek be mezőgazdasági munkákhoz. A súlyos üzemanyaghiány miatt sok traktor kihasználatlanul vesztegel.
Világgazdaság Piactér