Egy népszavazás, amely nem old meg semmit

Vélemény

Végre egy kezdeményezés, amely jogilag is, tartalmilag is kiállta a próbát: valószínűleg lehet népszavazást kezdeményezni arról, hogy az állami cégeknél álljon vissza a havi kétmilliós bérplafon. Az, amit 2010-ben a második Orbán-kormány vezetett be, majd a harmadik Orbán-kormány tavaly szeptemberben eltörölt. Előbbi esetben az volt a magyarázat, hogy amikor nagy gazdasági kihívások előtt áll az ország, indokolatlanok a „pofátlan jövedelmek”. Most meg az, hogy az állami cégeknél is jó szakemberek kellenek főnöknek, akiket meg kell fizetni, ahogy a magánszektorban is teszik.


A Nemzeti Választási Bizottság tehát hitelesítette a népszavazásra szánt kérdést, megjelenése után indulhat is a gyűjtés, ha nem lesz fellebbezés. Kétszázezer aláírást kell 120 nap alatt összegyűjteni. Ha ez megvan, már csak jó négymillió embernek (a szavazásra jogosultak 50 százaléka plusz egy fő) kell elmennie voksolni. Ennyi az egész.


Most akkor örüljünk? Vagy sírjunk? 2010 óta ez lehet az első kezdeményezés, amelyből népszavazás lehet. Persze, nyugtával dicsérjük a napot. Idáig már a boltok vasárnapi nyitva tartásáról szóló kezdeményezés is eljutott, aztán mégsem lett belőle semmi. Valami vagy valaki mindig közbejött, felülbírált, beelőzött. A 444.hu csak ebben az egy témában 18 próbálkozást számolt össze. Egyik sem ért célba. Pedig ha valami, hát a vasárnapi nyitva tartás olyan ügy, amelyben érthető lenne a köz véleménynyilvánítása. Ugyancsak közügy lehet az a kérdés, hogy ha a nők elmehetnek 40 évnyi munkaviszony után nyugdíjba, a férfiak miért nem. A férfiak „egyenlősítésére” irányuló kezdeményezés elbukott, mert költségvetést érintő kérdésnek minősült. Abban meg nem lehet szavazni. Érthető volt az a budapesti kezdeményezés is, amely a városligeti átrendezést és építkezéseket akarta népszavazással megakadályozni. Sikertelenül.


És akkor most itt van egy bérügy. Az állami cégek főnökeinek pénzéről dönthetünk. Remek lehetőség, nem?! Felháborodhatunk, kiakadhatunk, tiltakozhatunk. A tavaly szeptemberi módosítás ugyanis a kétmilliós plafont eltörölte, az állami pénzügyi cégek vezéreinek idén már 5 millió dukál, az energiásoknak 4, a többi cégnél meg 3 millió. Ezt kiegészítheti még 20 százalékos prémium is, ha nem veszteséges a vállalat. Mellékkeresetként még becsúszhat egy-egy igazgatósági, felügyeleti bizottsági tagság. Ha mindezt összeadjuk, az annyi… Sokan összeadják. Kiderül, az ötmillió már régen nem annyi… S akkor még nagyobb lesz a felháborodás.
Nem kellene így történnie. Jogos igény ugyanis, hogy a magán- és állami szektorban sikeres főnökök jövedelme között ne legyen markáns különbség. Régen a közszféra a biztonságot, a kiszámíthatóságot jelentette, ezért az alacsonyabb jövedelem elfogadható volt.


Ez azonban már a múlté. Az állami cégek főnökei gyakran cserélődnek. Teljesítményüktől függetlenül is. Ahány kormány, annyi váltás. Vagy még több. A politika jelen volt, jelen van ezen cégek életében. Így a kinevezésekben is. Ami azt is jelentheti, hogy nem érdem, tudás, teljesítmény alapján cserélődnek néha túl gyakran az ottani vezetők. Más szempontok számítanak. Ezért nehéz azt mondani, hogy bérekben viszont a piac, a teljesítmény döntsön. Pedig ezt kell megcélozni. Azzal kiegészítve, hogy mivel itt a közvagyon egy részét bízzák egy-egy vezetőre, minden lépése, döntése a köz előtt történjen. Csak így lehet kikényszeríteni a piaci jövedelemhez kapcsolódó piaci teljesítményt. A kétmilliós plafon visszahozható – bár kérdéses, hogy négymillió ember megmozdul-e néhány tucat cégvezető miatt –, ám újabb kiskapuk nyílnak. Nem fizetésben áramlik ki a pénz, hanem más címszó alatt. Idáig is így volt.


Vagyis a népszavazás nem oldja meg az alapkérdést. Azt, hogy az állami cégek is üzleti logika szerint működjenek, hatékonyan, költségtakarékosan. Azt, hogy a főnökök kinevezése, anyagi elismerése teljesítménytől, a vezetett cég eredményeitől is függjön. Még akkor is, ha egyes közszolgáltatások árát szociális szempontok is alakítják. Ez ugyanis kalkulálható, nem lehet indok az alacsonyabb hatékonyságra, a nem transzparens működésre. Sőt!

18:27
Gazdaság

Csúszik az önkormányzati számlák államosítása

Változatlanul tesztelik az önkormányzati számlavezetési rendszert a Magyar Államkincstárnál, az indulás időpontja pedig nem ismert.
10:12
Gazdaság

Ha most nincs munkája, akkor már nagyon nehezen lesz

Többen dolgoznak Magyarországon, mint egy éve, és csökken a munkanélküliségi ráta. Elemzők szerint akiknek most nincs munkájuk, azok már nagyon nehezen fognak találni.
Világgazdaság Piactér