Egy ország gazdasági fejlettségét releváns módon jellemzi az úgynevezett beruházásfejlődési útvonal (IDP) modellben elfoglalt helye. Az IDP-elmélet lényege, hogy közvetlen kapcsolatot teremt egy ország gazdasági fejlettségi szintje és nettó befektető pozíciója, az országba és az onnan kifelé áramló működő tőke (FDI) állománya között. Minél fejlettebb egy gazdaság, annál inkább megváltozik a vállalatok működési környezete, csökken a tőke határterméke, a beruházások jövedelmezősége, fokozódik a specializáció, előtérbe helyezve a külföldre irányuló tőkebefektetéseket.
A magyar gazdaságpolitikai diskurzusokban rendszeresen visszatérő elem az osztrák színvonalhoz való felzárkózás kérdése. A ma Ausztriát alkotó területekkel hosszú időn keresztül ugyanannak a birodalomnak voltunk részei, szomszédok vagyunk. Ez elegendő ahhoz, hogy Ausztriára viszonyítási pontként, az életszínvonalához való felzárkózásra elérendő célként tekintsünk.
A magyar gazdaságpolitikai diskurzusokban rendszeresen visszatérő elem az osztrák színvonalhoz való felzárkózás kérdése
Fotó: AFP
A múlt századra vonatkozó történelmi adatsorokat vizsgálva azt láthatjuk, hogy a 30-as évek közepére az egy főre eső GDP tekintetében egyszer már sikerült felzárkózni az osztrák szint 70-80 százalékára (Maddison Project Database, version 2018). A visszaesés 1950 után következett be, 1990-et követően tovább fokozódott, de 2012 után egyértelmű felzárkózás tapasztalható.
Az OECD 2016. évre vonatkozó adatai szerint Ausztria nettó befektetői pozíciója mínusz 43,5 milliárd dollár, míg Magyarországé 55,7 milliárd dollár. Az osztrák OFDI ennyivel több, mint a bejövő működő tőke (IFDI), és ez a tulajdonosi jövedelemsoron keresztül pozitívan hat a GNP-re. Magyarország esetében éppen fordítva, ennyivel több az IFDI, mint az OFDI. Ez azzal jár, hogy tőlünk a tulajdonosok a profitot kivonják, hacsak újra be nem fektetik.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az IFDI rossz dolog lenne, éppen ellenkezőleg. Egyértelműek a pozitív hatásai: a munkahelyteremtés, az adóbevételek emelkedése, az exportteljesítmény, a technológiai spillover. A szakemberek között egyetértés mutatkozik abban, hogy mostani tőkehiányos helyzetünkben az FDI-bevonás a gazdasági fejlődés legelőnyösebb finanszírozási módja.
Ausztria esetében az IDP-modell jól érvényesül, mivel a tizenkét legfontosabb befektetési célország közül öt – Németország, Csehország, Svájc, Magyarország és Szlovákia – szomszédos ország, Románia és Lengyelország pedig közeli külföldnek minősül. A kelet-közép-európai és délkelet-európai térség olyannyira fontos Ausztria számára, hogy statisztikai rendszerében az OeNB külön soron tartja nyilván az oda tartozó országokkal kapcsolatos összesített FDI-t érintő adatokat.
Az IDP-elméletből következik, hogy mivel gazdasági fejlettségünk elmarad az osztráktól, esetünkben még inkább érvényesülnie kell a földrajzi közelségnek az FDI-kifektetéseknél. Ezért, ha bővíteni akarjuk OFDI-állományunkat, koncentráljunk a Kárpát-medencére, a V4 és a Nyugat-Balkán országaira, igyekezzünk jobban megismerni, megérteni őket, és igyekezzünk a bizalom légkörét építeni! Használjuk ki a diplomáciai eszközöket, és azt is, hogy szinte mindenhol élnek magyarok, akik segíteni tudnak, miközben mi is segítünk nekik!
