Valóban visszatér a stakeholder kapitalizmus?
Ezért az amerikai Business Roundtable tagjai által jegyzett, a stakeholder kapitalizmust pártoló augusztusi közlemény igen nagy visszhangot váltott ki. Elvégre is, ez a szövetség a legnagyobb amerikai vállalatok vezérigazgatóit képviseli, és most azt mondja az amerikaiaknak és a világnak, hogy az üzleti élet többről szól, mint a puszta profitteremtés. Ez elég jelentős pálfordulásnak tekinthető. Vagy mégsem?
A szabadpiaci ideológus és Nobel-díjas közgazdász Milton Friedman nemcsak a részvényesi primátus doktrínájának elterjedésére volt befolyással, hanem arra is, hogy ez a doktrína bekerüljön az amerikai törvények közé. Odáig elment, hogy azt mondta:
Egyetlenegy társadalmi felelősségük van a cégeknek. Ez pedig abban áll, hogy arra használják az erőforrásaikat és olyan tevékenységeket végezzenek, hogy a profitjukat növeljék.
A dolog pikantériája, hogy röviddel azután, hogy Friedman nyilvánosságra hozta ezeket a gondolatokat, majd szinte azzal egy időben, hogy elkezdték őket népszerűsíteni, és belefoglalták a vállalatokat szabályozó törvényekbe – mintha ez egy átgondolt gazdasági elmélet lett volna –, Sandy Grossmannal közösen az 1970-es évek végén egy tanulmánysorozatban bemutattuk, hogy a részvényesi kapitalizmus nem maximalizálja a társadalmi jólétet.
Ez egyértelműen igaz, amikor olyan fontos externáliák állnak fenn, mint a klímaváltozás, vagy amikor a cégek szennyezik a levegőt és az ivóvizet. Továbbá egyértelműen igaz akkor is, amikor a cégek egészségtelen termékeket – például a gyerekkori elhízáshoz hozzájáruló cukros italokat – forgalmaznak, vagy olyan fájdalomcsillapítókat dobnak piacra, amelyek opiátválságot váltanak ki, vagy amikor kihasználják a nem elég körültekintő vagy sebezhető embereket, mint ahogy azt a Trump Egyetem vagy sok más amerikai forprofit felsőoktatási intézmény teszi. Valamint ez igaz akkor is, amikor a különböző cégek piaci erőfölényüket kihasználva tesznek szert profitra, ahogy az sok bankról és technológiai vállalatról elmondható.
Az, hogy a részvényesi kapitalizmus nem maximalizálja a társadalmi jólétet, általánosabb kitekintésben is igaz:
a piac rövid távú gondolkodást késztethet a cégekre, illetve azt válthatja ki, hogy a vállalatok olyan beruházásokat hajtsanak végre, amelyek nem hatékonyak a munkavállalóik és a helyi közösségek vonatkozásában.
Ezért üdvözlendő, hogy a cégvezetők – akik állítólag jól ismerik a gazdaság működését – végre megváltoztatták a gondolkodásukat, és lépést tartanak a modern közgazdaságtannal, még ha ez mintegy negyven évet igényelt is.
De valóban azt is gondolják ezek a cégvezetők, amit mondanak, vagy a közleményük csak egy retorikai gesztus a helytelen hozzáállásukkal szembeni széles körű ellenreakciók miatt? Van pár tényező, amely arra utal, hogy a lépésük egyáltalán nem őszinte.
Fotó: AFP
A vállalatok első felelősségi köre arra vonatkozik, hogy megfizessék az adókat, mégis az új vállalati vízió aláírói között az ország fő adóelkerülőit – köztük az Apple-t – is megtalálni, amelyek továbbra is igénybe veszik az adóparadicsomok szolgáltatásait. A közlemény más aláírói támogatták Donald Trump amerikai elnök 2017-es adócsomagját, amely csökkentette a nagyvállalatok és a milliárdosok adóterheit, és egyben – ha teljesen hatályba lép – növelni fogja a legtöbb középosztálybeli háztartás adóterhét, valamint ahhoz vezet, hogy további milliók veszítik el egészségbiztosításukat. (A fejlett gazdaságok között az USA-ban a legnagyobb az egyenlőtlenség mértéke, a legrosszabbak az egészségügyi ellátási mutatók és a legalacsonyabb a várható élettartam.)
Továbbá, miközben ezek a cégvezetők megerősítették azt az állítást, hogy az adócsökkentés a beruházások növeléséhez és magasabb bérekhez vezet, a munkavállalók alig kaptak valamit. Az adócsökkentésből elnyert pénz nagy részét nem beruházásokra, hanem részvény-visszavásárlásokra költötték, ami a részvényesek, illetve a vezérigazgatók zsebeinek megtömését szolgálta.
Valódi felelősségvállalás esetén a cégvezetők üdvözölnék a környezet védelmét erőteljesebben szolgáló és a munkavállalók egészségét és biztonságát erősítő szabályozásokat. Néhány autógyártó (a Honda, a Ford, a BMW és a Volkswagen) így tett, támogatva a Trump-adminisztráció által kívántnál erősebb szabályozásokat, miközben Trump azon dolgozik, hogy felülírja az elődje, Barack Obama elnöksége alatt meghozott környezetvédelmi jogszabályokat. Az üdítőital-gyártó cégek vezetői között is vannak olyanok, akik rosszul érzik magukat attól, hogy a termékeiknek milyen szerepük van a gyerekkori elhízásban, ami gyakran cukorbetegséghez vezet.
Talán sok vezérigazgató szeretne helyesen cselekedni (vagy a családjuk, a barátaik szeretnék ezt), azt is tudják azonban, hogy a versenytársaik nem így gondolkodnak. Egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni, amivel biztosítani lehet, hogy a tudatos cégek működését ne ássák alá a nem tudatos vállalatok. Emiatt van az, hogy sok vállalat szabályozásokat akar bevezetni a korrupció ellen, a környezet védelméért, valamint a munkavállalók egészségének és biztonságának biztosítása érdekében.
Sajnos sok megabank – amelyeknek a felelőtlen politikája idézte elő a 2008-as globális pénzügyi válságot – nincs közöttük. Alighogy hatályba lépett a 2010-es Dodd–Frank pénzügyi reform, amely a szabályozások szigorításával a válság ismételt bekövetkeztének esélyét kívánta csökkenteni, a bankok elkezdtek dolgozni az előírások visszavonásán. Köztük volt a JPMorgan Chase is, amelynek vezérigazgatója, Jamie Dimon a Business Roundtable mostani elnöke.
Nem meglepő módon, Amerika pénzvezérelt politikájának következtében, a bankok e téren jelentős sikert értek el. A válság után egy évtizeddel néhány bank még mindig pereskedik felelőtlen és csaló tevékenysége károsultjaival.
Abban bíznak, hogy a zsebük elég mély, így addig húzhatják a jogi eljárásokat, amíg kifárasztják az őket bíróság elé vivő felpereseket.
Amerika legbefolyásosabb vezérigazgatóinak új álláspontja természetesen üdvözlendő, ám meg kell várnunk és látnunk azt, hogy vajon ez egy újabb PR-akció-e, vagy valóban komolyan gondolják, amit mondanak. Mindeközben a törvények reformjára is szükség van. Friedman elképzelései nemcsak tökéletes felmentést adtak a kapzsi vezérigazgatóknak, hogy azt tegyék, amit szeretnének, hanem olyan jogszabályokhoz is vezettek, amelyek a részvényesi kapitalizmus elveit beágyazták Amerika és sok más ország jogrendszerébe. Ezt meg kell változtatni, hogy a vállalatoknak ne csak lehetőségük, hanem kötelezettségük is legyen annak átgondolása, hogy a tevékenységük milyen következményekkel jár a különböző érintettek, stakeholderek számára.
Copyright: Project Syndicate, 2019
