Fóris György: Helyén a hiányzó láncszem

Vélemény
Újabb dátummal gazdagodott Sevillában a csatlakozási folyamat menetrendje: immár arra is van "ésszerű" határidő, hogy körülbelül mikor kellene aláírni a csatlakozási szerződéseket.

Igaz, a spanyol EU-elnökség által eredetileg szorgalmazott 2003 már-ciusát még nem sikerült a csúcs záróközleményébe benyomni, de a helyére bekerült “2003 tavasza” is újabb előrelépés. Ismét lever ugyanis egy cöveket a 2004-es tagság felé vezető út mentén, egyre nehezebbé téve minden olyan radikálisabb irányváltoztatást, aminek pedig kétségtelenül lennének hívei is, s amely inkább egy 2005-ös, netán még későbbi bővítést szeretne megcélozni. Csakhogy minél hamarabb kézzelfogható valósággá válik a tárgyalások lezárása, annál nehezebb a folyamat kiteljesülését utóbb elszabotálni.

Ezért is vélték úgy Sevillában sokan, hogy az aláírási dátum behatárolásával voltaképpen az utolsó igazán lényeges láncszem is a helyére került. A jövő tavaszi aláírás technikailag ugyanis még éppen kivitelezhetővé teszi a ratifikációs eljárás egy éven belüli “lezavarását” (ha nagyon muszáj, egész 2004 májusáig el lehet vele pepecselni úgy, hogy még mindig tartható az eredeti ígéret: a – júniusban esedékes – 2004-es parlamenti választásokon való részvétel). Másfelől a tavaszi aláírás azt is feltételezi, hogy a csatlakozási tárgyalások az idén decemberig valóban befejeződnek, utat és időt hagyva a leendő szerződések szövegének átfésülésére, valamennyi hivatalos nyelvre történő lefordítására. És végül: fontos viszonyítás a jövő tavaszi aláírás abból a már említett szempontból is, hogy mondjuk 2003 áprilisához képest súlyosabb politikai válságok és hitelvesztés nélkül csak nagyon nehezen lehetne a tényleges taggá válást még közel két évvel – vagy pláne többel – elhalasztani.

Nem kevésbé érdekes, hogy a sevillai papír annak is határt szabott, hogy meddig vitatkozzanak a tárgyalások kulcstémájává vált közvetlen agrárkifizetések kérdésén: november elejéig elvben ezzel is végezni kellene. Ami azért fontos, mert még hetekkel ezelőtt is akadtak olyan célzások, hogy a nettó befizetők úgyis el fogják húzni a dolgot a koppenhágai csúcsig. Aztán a végére mégis sikerült beépíteni egy ilyen féket is az esetleges, parttalan halasztgatások megzabolázására.

Végül is mi derült ki a mostani csúcs vitáiból? Mindenekelőtt az, hogy a német vezetés a szeptemberi választásokig nem tud, és talán nem is igazán akar érdemben a bővítés kérdésével foglalkozni. “Egyre nehezebb a németekkel komoly dolgokról érdemben beszélni. Mindent az őszi választás szemüvegén át néznek” – jegyezte meg az egyik befolyásos tagállam magas rangú politikusa.

Aztán az, hogy az önbizalmához láthatóan visszatért Jacques Chirac elnök minden korábbinál nehezebb tárgyalópartnerré válhat. Sevillában mindenesetre sikeresen ragaszkodott számos francia szemponthoz, még kevesebb rugalmasságról téve tanúbizonyságot, mint eddig. Mindez azért érdekes, mert ha majd végre sikerült túlesni a német választásokon, és Berlin végre ismét érdemben tud európai ügyekkel is foglalkozni, a csatlakozási tárgyalásokon képviselendő közös EU-álláspontban először a német-francia tandemnek kellene megállapodnia. Csakhogy éppen olyan sarkalatos kérdésekben, mint a közvetlen agrártámogatások ügye, a két ország érdekei gyökeresen eltérnek egymástól. A franciák a haszonélvezői, a németek az eltartói oldalról tekintenek a célul kitűzött leendő agrárreformokra, olyan frontális nézetütközést vetítve előre, amit csakis egymással szót érteni tudó politikusok egyezkedései tudnának áthidalni. Ám ha a személyi feltételek éppen hogy további konfrontációs gyutacsokat raknak az alkudozások alá, akkor ez egyszerre vetít előre még nehezebb vitákat, és a tagjelöltek számára még kiszámíthatatlanabb tárgyalási álláspontokat.

A jelölt országok tényleges reménye voltaképpen a soros dán elnökség lehet. Az új dán kormány láthatóan minden politikai tőkéjét arra tette fel, hogy “kihajtja” a vonakodó tagtársakból a koppenhágai tárgyalászárást. És bár a színfalak mögött maguk a dán kormánytisztviselők is elismerik, hogy egyre inkább sarokba szorítva küzdenek ezért a célért, továbbra is úgy gondolják, hogy még nem reménytelen keresztülvinni ezt.

A sevillai csúcs bővítési állásfoglalása a maga nemében ad is némi alapot ehhez. Végül is volt idő, amikor a soros elnökségen kívül senki sem akart igazából “újabb dátumot” hozni a bővítési képletbe, és az érdekeltek hallani sem akartak arról, hogy bármilyen határidőt tűzzenek ki az agrárkérdés megoldására. S ha Madrid nem ragaszkodik konokul a vonatkozó ötleteihez, az említett behatárolásokra soha nem került volna sor. A példa – mire képes a soros elnökségi kitartás – még akár a dánok számára is fontos iránymutató lehet.

Sokak szerint “rém unalmas” csúcsot ültek a tizenötök állam- és kormányfői péntek-szombaton Sevillában. Sajtószempontból ez talán igaz is. De néha unalmas dolgok is lehetnek a maguk helyén fontosak.

Bóvli maszkokra csapott le az Europol

Csaknem 28 millió illegális vagy hamisított árut, köztük szájmaszkokat foglaltak le.

Jönnek az ukránok – ingyen kapnak felhőszoftvert a gazdák

Ukrajnában rohamléptekben folyik az agrárgazdaság digitalizációja.

A fenntarthatóság lesz a 2020-as évek kulcsa

Matolcsy György szerint a 40-es és a 70-es évekből egyaránt meríthet a közgazdasági gondolkodás. A jegybank elnöke szerint Kína lehet a nagy nyertes.

Brutális fizetés kapnak a játékosok az NB II-ben

A legjobban kereső játékosok több mint 7 millió forintot is hazavihetnek havonta. Dzsudzsáktól Radóig mutatjuk a fizetéseket.
Világgazdaság Piactér