Kivesznek több szakmát a kényszervállalkozói körből

Interjú | Vélemény
Nem tekinti kényszervállalkozóknak a művészeket, újságírókat, sportolókat Burány Sándor munkaügyi miniszter, aki szerint a kényszervállalkozások ügye az indokoltnál is nagyobb figyelmet kapott a médiában. A Világgazdaságnak elmondja: fontosnak látja a járulékteher csökkentését, de megérti, hogy az idei büdzsé a kiadások lefaragásáról szól. A miniszter bemutatja a májustól induló, munkakönyv-helyettesítő nyilvántartást.

A színlelt szerződések felszámolására adott moratórium lassan lejár. Akit júliustól kap színlelt vállalkozási szerződésen a revizor, az komoly bírsággal és öt évre visszamenőleg megfizetendő adó- és járulékteherrel számolhat. Kiknek van félnivalójuk?

Szerintem kizárólag azok a munkaadók félhetnek, akik szabálytalanul foglalkoztatják alkalmazottaikat. Mindenesetre senkit sem érhet meglepetés, hiszen a jogszabályok adottak és ismertek: tavaly az indokoltnál is nagyobb figyelmet kaptak a médiában. Aki a jogszabály ismeretében sem változtat saját cégénél a szabálytalan gyakorlaton, az nyilván vállalja a szankciókat is.

Fontos arra is rávilágítani, hogy néhány szakmát le kell választani erről az egész problematikáról. Bizonyos területeken ugyanis a foglalkoztatás az utóbbi években igencsak rugalmassá vált, és a legtöbb esetben nem a hagyományos munkavállalói viszonyok jöttek létre, hanem – különböző okok miatt – vállalkozói szerződések. Ettől én még ezeket nem tekintem kényszervállalkozásoknak.

Milyen szakmák lehetnek a szerencsés kivételezettek?

Korábbi értelmiségi szabadúszó foglalkozások közül ide tartozik a színházak világa, az újságírószakma és új elemként – mert ez a két terület korábban is hasonló volt – a vagyonőri tevékenység is egyre inkább ebbe az irányba mozdult el.

Meg persze az élsport. Hiszen például David Beckham sem munkavállaló a hagyományos értelemben. És ha a magyar focisták még nem is tudnak úgy focizni, vagy legalábbis jelen pillanatban nem, de hasonló szerződések alapján dolgoznak.

Végül is ezek miben mások, mint egy tipikus kényszervállalkozás?

Itt tulajdonképpen mind a két fél abban érintett – a “kvázi” munkavállaló is, aki ebben az esetben egyéni vagy társas vállalkozó, és a “kvázi” munkaadó is, aki egy másik vállalkozó, csak kicsit nagyobb -, hogy különböző szempontok, elsősorban a munkavégzés rugalmassága, másodsorban az adózás kedvező volta miatt vállalkozási szerződést kössön. Közösen döntenek úgy, hogy ne a munka törvénykönyve szerinti munkaviszony jöjjön létre.

Vagyis a művészeket, újságírókat lehúzhatjuk a viccbeli nyuszika “halállistájáról”?

Nos, ezeken a területeken már folynak a szükséges jogszabály-előkészítések, a szakminisztériumok, így a sport- és a kulturális tárca közreműködésével, melyek biztosítják majd ezekben a szakmákban a speciális szabályok meglétét. Ha úgy tetszik, így lehet majd kizárni annak a lehetőségét, hogy ez később egy munkaügyi perben kérdéssé váljék.

Mikorra körvonalazódhatnak ezek a jogszabályok?

Mire a moratóriumnak vége, addigra tiszta helyzetet kell teremteni ezekben a szakmákban is.

Gondolom, a színlelt szerződések felszámolására vonatkozó törvényt nem a taglalt kivételek miatt kellett megalkotni.

Az irány az, hogy amikor fél évkor lejár a moratórium, mindazokban a szakmákban, ahol semmiféle speciális szabály nem indokolja, hogy kényszervállalkozókat alkalmazzanak és hagyományos munkaviszonyban állókat arra kényszerítsenek, hogy vállalkozóvá váljanak, ott ennek a törvénynek a következményével számolni kell. Úgy gondolom, hogy a féléves felkészülési idő elég ahhoz, hogy a problémákat meg tudják oldani, amennyiben akarják. Mindenképpen arra törekszünk, hogy minél előbb átlátható, biztonságos és kiszámítható munkaerő-piaci helyzet alakuljon ki Magyarországon.

A legtöbben valószínűleg a közös megállapodással megkötött szerződésre hivatkoznak majd. Nekik nem kell félniük?

A szerződést annak tartalma minősíti. A törvény rendelkezései világos támpontot adnak annak eldöntésére, hogy a foglalkoztatás milyen jellegű.

Mennyi bevételre számítanak a szigorúbb ellenőrzésekből?

Ez nem gazdasági kérdés. Ez egyszerűen a szabályok betartatásának a kérdése. A munkaügyi bírság – hadd beszéljek a saját területemről, mert az APEH nem az én hatáskörömbe tartozik – attól függ, milyen jellegű szabálytalanságot találnak az ellenőrök, és az hány embert érint, nem pedig attól, hogy mennyit akarunk beszedni.

Nem irreális az a feltevés, hogy komoly nyomás nehezedik majd a munkaügyi miniszterre, ha a rendszer tényleg élesbe fordul. Ráadásul az új pénzügyminiszter is rendre kitér foglalkoztatáspolitikai elképzeléseire, ami nem szokatlan ugyan, de jelzésértékű.

Annak is jelzésértéke volt korábban, csak talán nem volt ennyire markáns, hogy egy gazdaságpolitikusból lett munkaügyi miniszter. Tavaly márciusban éppen a pénzügyi tárca államtitkári posztjából indultam el a miniszteri bársonyszék felé, és akkor a miniszterelnök kifejezett igénye volt, hogy a tárcát egy gazdaságpolitikus irányítsa.

De azóta a kormányfő már rákényszerült arra, hogy váltást hirdessen meg a gazdaságpolitika irányvonalában, amely, ha jól értelmezem, az elkövetkezőkben döntően a takarékoskodás körül forog. Felmerült-e, hogy esetleg a megújuló gazdaságpolitika az ön posztját is eléri? Ezt sugalmazta az elmúlt időszakban egy újságcikk is, mely szerint a foglalkoztatáspolitikai miniszter személye is változhat a kormány átalakításakor.

Tény, hogyha az országos napilapok közül az egyik meghatározó politikai napilap ír valamit, az általában nem marad észrevétlen. Meg kell mondjam ugyanakkor, hogy ezen a téren kritika a kormányüléseken vagy háttérbeszélgetéseken nem ért. Ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy ne lehetnének jogos észrevételek, vagy tévedhetetlennek tartom magam. De az értékelő megbeszéléseken, ahol a tárca tevékenységét értékeltük, kifejezett kifogás nem érte sem a tárca működését, sem az én ténykedésemet. Hogy vannak, akik erről másként gondolkodnak, és ha nem is szemtől szembe, de az újságon keresztül engem erről értesítettek, ezt ezúton is köszönöm nekik. Kicsit kerülő úton is, de eljutott hozzám az üzenet. Átgondoltam, mit kell jobban csinálnom.

Az látszik, hogy nincs túl könnyű helyzetben. Az MSZP gazdaságpolitikai programjának egyik alkotójaként védenie kell a pénzügyminiszter megszorításait, ugyanakkor foglalkoztatási miniszterként talán éppen ellenérdekelt a kiadáscsökkentésben.

Szerintem nem rosszabb, hanem éppen jobb helyzetben van minden politikus, ha nemcsak a saját pártjában, de a kormányban is tagja a gazdasági csapatnak. Őszintén szólva arra is egy kiváló lehetőség, hogy ha úgy látom, hogy az élet nem feltétlenül igazol valamit vissza, ami jó elképzelésnek tűnt korábban, akkor legyen erőm változtatni rajta.

Mondana egy példát?

Foglalkoztatáspolitikai miniszterként például részben másként látom az adók kérdését, mint akár két évvel korábban MSZP-s politikusként. Én most, ha van lehetőség adómérséklésre, akkor sokkal fontosabbnak tartanám, hogy a bérek közterhein csökkentsünk valamennyit, mint más adónemeken. Ha van mozgástér a béreket terhelő járulékok további csökkentésére, akkor a gazdaság versenyképessége szempontjából ezt egy fontos lépésnek tartanám. Hogy éppen mennyi a mozgástér, azt költségvetésről költségvetésre kell öszszerakni. Ráadásul nyilván nemcsak a foglalkoztatáspolitikai miniszter mond véleményt az adókról, hanem a többi tárca első embere is, de a végén meg fogjuk találni az optimális megoldást.

Akkor mégiscsak létezik a kettősség, hiszen most járulékcsökkentési elvárásairól szólt.

Nem most várom el. Én azt mondtam, hogy a következő költségvetésekben kellene odáig eljutni. Az idén arról van szó, hogyan tudjuk az állami kiadásokat lefaragni. Ha az állami kiadások nagyon elszaladnak, akkor annak éppen adóemelés és nem adócsökkentés lenne a vége.

És akkor mi az, amit már az idén is meg tud majd valósítani elképzeléseiből?

A legfontosabb, hogy a foglalkoztatáspolitikai stratégia nemrég elkészült, és a kormány elé került. Ez több területen kijelöl tennivalókat. Az egyik lényegi pontja például, hogy munkaerő-tervezésre építve hosszú távon össze kell hangolni a képzés szerkezetét a munkaerő-piaci igényekkel. Az első prognózist már az idén elkészítjük, hogy minél korábban kezdjük el orientálni a pályaválasztó fiatalokat.

A másik fontos nagy projekt az idén az egyik informatikai fejlesztésünk, az “emma”, az egységes magyar munkaügyi adatnyilvántartás. Ennek keretében május elsejével feláll és működni kezd a korábbi munkakönyvet és annak adminisztrációs hátterét pótló, új, korszerű informatikai rendszer, ami a munkavállalónak biztonságot ad, mert minimálisra csökkenti a feketefoglalkoztatás lehetőségét.

Egy újabb adminisztráció. Mivel segíti ez majd a munka világát?

A munkavállaló könnyen és egyszerűen ellenőrizheti – anélkül, hogy a munkaadó erről tudomást szerezne -, hogy bejelentették-e a munkaviszonyát, mikortól és milyen feltételekkel. Megelőzhető vele, hogy csak akkor derüljön ki a nincs is biztosítva, amikor egyébként betegállományba kellene mennie. Volt néhány hasonló eset a közelmúltban. A munkaadó számára pedig az egyébként eddig is kötelező bejelentés procedúrája válik egyszerűbbé és gyorsabbá.

De cserébe újra mindenkinek lesz megint munkakönyve?

Nem. Fizikailag semmi nem lesz a kezünkben. A korábbi elképzelés szerint tényleg egy munkakártya is járt volna hozzá, ezt azonban az adatvédelmi biztos kifogásolta. Ezért a kártyától mint konkrét adathordozótól el kellett tekintenünk, de ettől még ez az adatnyilvántartás létezik, és az interneten, telefonon, SMS-ben vagy személyesen, a munkaügyi kirendeltségeken le lehet majd kérdezni, a munkavállaló egyéni kódja alapján. Minden munkavállaló kap majd egy ilyen kódot.

Végül is miben lesz új, mert elméletileg eddig is be kellett jelenteni a foglalkoztatást?

Gyakorlatilag eddig nem volt foglalkoztatási célra használható adatállomány. Az “emma” nyilvántartási rendszere a legelső időszakban az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, illetve a nyugdíjfolyósító intézet adatai alapján működik majd – természetesen a jogszabályok adta kereteken belül, és ahogyan belépnek a foglalkoztatók a rendszerbe, és a bejelentkezés mindennapos gyakorlattá válik, egyre inkább pontosításra kerül az egész adatbázis.

Varga Mihály: folytatódhat az adócsökkentés

Elsősorban a gazdasági növekedést támogató szolgáltatások adója csökkenhet a közeljövőben.

Egyre több lehetőséghez jutnak a kkv-k

A garancia a vállalkozásoknak azért jó, mert a fedezetpótlás segíti a hitelhez jutást, és alacsonyabb kamatszintet is biztosíthat számukra – mondta Búza Éva, a Garantiqa vezérigazgatója a Világgazdaság konferenciáján.
Világgazdaság Piactér