Projektszövetségekkel is felszámolható a lánctartozás

Elemzés | Vélemény
A projektszövetségek hazai elterjedése felszámolhatja a lánctartozások rendszerét, megoldást jelenthet az építőipar egyéb problémáira, és hatékonyan megvalósuló beruházásokat is ígér.

Az elmúlt hónapokban az építési beruházásokhoz kapcsolódóan gyakran került szóba az úgynevezett fedezetkezelő szerepe. Elsődleges feladata az építési, szerelési munkákhoz kötődően a pénzügyi folyamatok hatékony, szigorú szabályzatok szerinti kezelése. Az ez év júliusában módosított 191/2009. Kormányrendelet alapján azoknál az építési nagyberuházásoknál kötelező a fedezetkezelő igénybevétele, amelyek meghaladják a közösségi értékhatárt (ez jelenleg 4 845 000 euró, amely nagyságrendileg 1,3-1,4 milliárd forint). Ezzel a jogalkotó egy teljesen új gyakorlatot kíván meghonosítani Magyarországon, amellyel szándéka a lánctartozások visszaszorítása és az alvállalkozók védelme az építőiparban.


A lánctartozások problémájára megoldást nyújthat a projektszövetségi struktúra is, amely – a fedezetkezelőhöz hasonlóan – eddig még nem alkalmazott gyakorlat hazánkban. A projektszövetségek egyik alapelve, hogy a költségeket az érintett felek közösen tervezik és fogadják el, a „nyitott könyvek” politikája szerint. A következőkben néhány gondolatot osztunk meg a hazai fedezetkezelői tapasztalatainkról, illetve egy rövid áttekintést a projektszövetségekről, mivel a két gyakorlatnak kétségkívül érdekes kapcsolódási pontjai vannak.


Az építési beruházás kivitelezésére pályázó cégek gyakran aránytalanul alacsony áron vállalják el a munkát. Így könnyen előfordulhat, hogy az érintett alvállalkozói láncban nem minden jogos számla lesz kiegyenlítve. A törvényhozó válasza a problémára, hogy bizonyos feltételek mellett az ez év április 1-jétől hatályos építési szerződések esetében kötelező fedezetkezelő alkalmazása.


A kormányrendeletben megfogalmazottak alapján fedezetkezelő lehet a Magyar Államkincstár vagy fizetési számlát vezető pénzforgalmi szolgáltató. A gyakorlat lényege, hogy a fővállalkozó a beruházótól csak abban az esetben kapja meg a fővállalkozói díját – a fedezetkezelőn keresztül –, ha előtte minden alvállalkozót kifizettek. Sok kritika jelent már meg a fedezetkezelői kezdeményezés kiforratlanságával kapcsolatban. Bevezetése számos akadályt gördített az elmúlt időszakban az építőipari társaságok és állami nagyberuházók elé.
• Az első akadállyal a fedezetkezelői szerződés megkötésekor találkozhat a beruházó, hiszen a Magyar Államkincstárat leszámítva a klasszikus pénzügyi szolgáltatók, bankok nyilvános felületein erre vonatkozó információ általában nem található.
• Egy vállalatcsoporton belül a tagvállalatok által megvalósuló beruházások esetén nincs külön szabályozás.
• A közösségi értékhatárt meghaladó beruházások – amelyekbe így fedezetkezelőt kell bevonni – ritkán tartoznak az egyszerű beruházások közé. Nemcsak építési beruházás történik ilyenkor, hanem más, nem a fedezetkezelői gyakorlat alá tartozó tevékenység is, például eszközbeszerzés és beszerelés. Ha ilyen esetben az együttesen előállított végeredménnyel kapcsolatban merülnek fel kifogások, akkor utólagosan hogyan választható szét az, hogy a beruházás eredményéből mi valósult meg fedezetkezelőn keresztül és mi nem?
Egyelőre azt mondhatjuk, hogy a fedezetkezelői rendszer egy olyan elképzelést tükröz, amely meghatározott esetekben központilag kialakított eljárásba kényszeríti az építési beruházásokban részt vevőket. A fedezetkezelői tapasztalatok alapján megfontolandó, hogy a lánctartozások felszámolását akár egy
piaci alapon szerveződő és kormányzati támogatást maga mögött tudó kezdeményezés is segítheti. Erre példa a világ több országában már bevált projektszövetségek rendszere. A módszertan nagy népszerűségnek örvend Ausztráliában is, ahol ilyen szövetségi struktúrákkal valósulnak meg komplex, nagy tőkeigényű és rendkívül kockázatos projektek. A projektszövetség (Project Alliance) olyan nagyszabású állami infrastruktúra-beruházásoknál bizonyított már, mint az Ausztrál Nemzeti Múzeum tervezése és kivitelezése vagy a Déli Tengervíz-sótalanító Üzem építése.
A projektszövetség filozófiája gyökeresen eltér a hagyományos projektszervezetétől. Előtérbe kerül a tulajdonos és a kivitelezők közötti nyílt kommunikáció, a közös tervezés, a kockázatok megosztása, azok közös viselése és nem utolsósorban a beruházás eredményében történő „osztozás”. Ez utóbbi szerint ha a projekt költségei meghaladják a szereplők által közösen tervezett összeget, akkor az így keletkező többletköltséget előre meghatározott arányban fedezi az összes érintett fél. Ezzel szemben ha a projekt a tervezettnél gazdaságosabban valósul meg, akkor az így keletkezett pótlólagos nyereségből is előre meghatározott arányban részesül a szövetség összes tagja. Így a kivitelező többletnyereséget ér el, míg a beruházó megtakarít. Ennek a struktúrának köszönhetően a felek egyéni érdekei és céljai helyett a projektérdek érvényesül a döntések meghozatalánál.
A projektszövetség mind az állami, mind a magánszférában megoldást nyújthat a lánctartozások felszámolására. A módszertan használata a „nyitott könyvek” és a közös tervezés elvét követeli meg a beruházásban érintett felektől. Ezzel elkerülhető, hogy a szállító irreálisan alacsony áron nyújtson be pályázatot, s így nyerje meg a tendert. Ezekben az esetekben gyakran a minőség látja kárát a nyomott áraknak. Ráadásul a projektszövetség módszertana lehetőséget ad az alvállalkozó közvetlen kifizetésére. Ha az építtető tudomására jut, hogy az alvállalkozó esedékes számláját nem fizették ki, akkor a beruházó a kérdéses öszszeget közvetlenül rendezheti az alvállalkozóval. A projektszövetség nemcsak az építőipar jelenlegi problémáira lehet megoldás, hanem új szemléletével alternatívát jelent a visszaélésekkel szemben, olcsóbbá, eredményesebbé és racionálisabbá teheti a nagyberuházásokat, amennyiben törvényhozói akarat és üzleti érdek is párosul hozzá.








Kiderült, melyik edzők költötték a legtöbbet a topfutballban

A 25 listázott edző közül 17 megfordult a Premier League-ben. Repkedtek a milliárdok az első ötben.

Akár 2 ezer forintot is kereshetnek óránként a diákmunkások

Tavaly közel 300 ezer 15 és 24 év között fiatal dolgozott nyáron.

Elhúzódó amerikai recessziótól tartanak a Fed-tagok

A Fed az eszközvásárlási programokkal egyelőre képes hatékonyan alacsony szinten stabilizálni a piaci kamatokat.

Szoboszlai Dominik a klubváltásról beszélt egy interjúban

Ha lesz egy klub, amelyik engem akar és hajlandó ennyi pénzt kifizetni értem, akkor örülni fogok, hogy elértem valamit – mondta a Figyelőnek a Salzburg magyar válogatott középpályása.
Világgazdaság Piactér