A fizetési rendszerekben a digitalizáció térnyerése világszerte alaposan megváltoztatta az emberek pénzhasználati szokásait. A koronavírus-járvány miatt pedig tavaly tovább erősödött a készpénzhasználat visszaszorulása. Mivel a fizetési forgalom hatékony és megbízható működése kulcskérdés a piacgazdaságokban, a központi bankok és a szabályozó hatóságok sem térhetnek ki az elől, hogy a fejlődés irányát ne hagyják kizárólag a piacra, és az eddiginél aktívabb szerepet vállaljanak a szabályok kialakításában, a fizetési technológiák korszerűsítésében, a piaci infrastruktúra digitalizálásában.
A bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) tavalyi felmérése szerint a központi bankok döntő többsége – 86 százaléka, köztük a Magyar Nemzeti Bank is – már vizsgálja a jegybanki digitális fizetőeszköz (CBDC) bevezetésének előnyeit és hátrányait. A CBDC-kkel kapcsolatos munkálatokat a koronavírus-járvány nem akasztotta meg, sőt újabb lendületet adott nekik:
Az elmúlt hónapokban a legnagyobb központi bankok – köztük az Európai Központi Bank (EKB) is – számos értékelést tettek közzé a bevezetéshez kapcsolódó szakpolitikai kérdésekről. Ráadásul 2020-ban egy élő, általános célú CBDC is megjelent: a Bahama-szigetek központi bankja 2020. október 20-án piacra dobta lakossága számára a „homok dollárt” (Sand dollar). Ugyanakkor nem meglepő, hogy az általános tendencián belül jelentős különbségek mutatkoznak az egyes országok között, így bár a digitális jegybankpénz bevezetése iránt mindenütt erős érdeklődés mutatkozik, még nem jósolható meg, hogy hol és mikor születik meg a politikai döntés a CBDC bevezetéséről.
Az EKB a múlt év októberében tette közzé az eurórendszer digitális euróval foglalkozó munkacsoportjának jelentését, és arról nyilvános konzultációt kezdeményezett. Ezzel párhuzamosan az Európai Bizottság a digitális pénzügyi szolgáltatási stratégiájával összefüggésben a kriptoeszközök piacairól szóló új rendelet (MiCA) megalkotására terjesztett elő javaslatot. Ennek az a célja, hogy
Ez a törekvés összhangban áll azzal a G20-as megállapodással, amely szerint „globális, stabil kriptopénz” csak akkor kerülhet forgalomba, ha egyrészt a megfelelő kialakítás, másrészt a vonatkozó normák betartása révén valamennyi vonatkozó jogi, szabályozási és felvigyázási követelmény teljesül. A fentiek mellett több projekt is azt mutatja, hogy 2021 a digitális pénz évének ígérkezik.
Ezek a szabadalmak egy olyan CBDC kibocsátására és rendelkezésre bocsátására, valamint a bankközi elszámolások olyan rendszerének kialakítására irányulnak, amelyek a nemzeti valután alapulnak, és magukban foglalják az e-pénztárcák meglévő lakossági bankszámlákhoz történő integrálását.
A bevezetés előkészítését a koronavírus-járvány és a világelsőségre törekvés egyaránt felgyorsította. Az elmúlt hónapokban Kína számos „éles” kísérleti programot hajtott végre olyan dinamikusan fejlődő nagyvárosokban, mint Sencsen, Szucsou, Hsziaokan és Csengtu. A kísérletekben a kínai hatóságok pár ezer forintnak megfelelő összegű digitális pénzzel feltöltött e-pénztárcákat sorsoltak ki e városok polgárai között a helyi üzletekben való elköltéshez. Egyelőre ugyan nincs hivatalos információ arról, hogy mikorra tervezik az e-jüan bevezetését, ám az elemzők várakozása szerint erre már a jövő év februárjában sor kerülhet a Pekingben rendezendő XXIV. téli olimpiai játékok alkalmával.
A digitális jüan kiküszöbölheti a pénzügyi közvetítőket a határokon átnyúló kereskedelemben, de a kínai kormány számára a fő előnyt valószínűleg az jelenti, hogy jócskán megnövekedne a pénzáramlások nyomon követésének képessége. Peking emellett abban is reménykedhet, hogy a globális pénzügyi rendszerben a digitális jüan bevezetése hozzájárulhat az amerikai dollár dominanciájának visszaszorításához, emellett megkerülhetővé válna a rivális, nyugati üzemeltetésű, határokon átnyúló fizetési hálózatok, például a Swift igénybevétele, amely csatornát az Egyesült Államok eddig gyakran használta az általa kirótt pénzügyi szankciók érvényesítéséhez.
Fotó: Shutterstock
A digitális jüannak a magánszektorban jelenleg a Facebook digitális pénze, az úgynevezett diem (korábbi nevén libra) a fő riválisa. Ez egy stablecoin, azaz egy olyan, később nyilvánossá váló blokkláncmegoldáson alapuló kriptovaluta, amely valamilyen „stabil” fizetőeszközhöz kötődik. A közösségimédia-óriás 2019-ben kezdeményezője és társalapítója volt a svájci székhelyű Libraszövetségnek, amelynek tagjai az induláskor érvényesítő csomóponti („validator node”) jogosultsággal rendelkeznek majd.
A libra tervezett bevezetése miatt a világ szabályozó hatóságai rögvest aggodalmuknak adtak hangot, mondván, hogy
A hatóságok fenntartásai miatt a szövetség 28 alapító tagjának egynegyede – köztük a PayPal, az eBay, a MasterCard és a Visa – még az alakuló ülés előtt kihátrált a projektből. A távozók miatt a projekt piaci potenciálja jócskán csökkent, hiszen nekik számos kereskedelmi partnerük van, és a fizetési tranzakciók jelentős hányadát rajtuk keresztül dolgozzák fel. Így szükségessé vált a koncepció és a márkaépítési stratégia módosítása – ezt tükrözve nevezték át a librát 2020 decemberében diemre.
A szövetség létrehozását kezdeményező Facebook egyik fő feladata, hogy rendelkezésre bocsássa a Novit, egy olyan e-pénztárcát, amelyben a felhasználók biztonsággal tárolhatják a diemjeiket. A Novi a Facebook tulajdonában lévő üzenetküldő alkalmazásokban – WhatsApp, Messenger –, továbbá a többi alapító által üzemeltetett webplatformokon lesz elérhető.
Napjainkban tehát Kína és a Facebook között folyik a versengés a világelsőségért. Bár, minként a digitális jüannak, egyelőre a diemnek sincs meghirdetett kibocsátási dátuma, a várakozások szerint az utóbbit talán már az idén be fogják vezetni, ha az illetékes svájci felügyeleti hatóság kiadja rá az engedélyt. Peking ugyanakkor a téli olimpia megrendezése révén elérhető figyelemre is építve azt szeretné, hogy a hagyományos – tehát nem kriptovalutaként létrehozott –, digitális jüant minél többen használják a nemzetközi fizetésekben és kereskedelemben.
A kritikusok mindazonáltal attól tartanak, hogy mindkét digitális pénz használatának lesznek komoly hátulütői.
- Az e-jüan óhatatlanul megnöveli Peking felügyeleti hatáskörét és ellenőrzési lehetőségeit. A Kínai Népi Bank páratlan mennyiségű információhoz férhet hozzá arról, hogy hol tartózkodnak az emberek, és mire költik a pénzüket.
- A diemet viszont Olaf Scholz német pénzügyminiszter nevezte „báránybőrbe bújt farkasnak”, mondván, hogy fenyegetést jelent az állami pénzkibocsátási monopóliumra és a monetáris stabilitásra. Emellett a Facebook eddigi ügyfél- és adatkezelési gyakorlata is aggodalomra adhat okot.
Elvi megközelítésből a CBDC-k, de a kriptovaluták támogatottsága is attól függ, hogy az egyes társadalmak mennyire bíznak meg a kormányukban és a felügyeleti hatóságaikban. A pénz használata csakúgy, mint minden más társadalmi intézmény működése, tükrözi a történelmet és a kialakult kulturális normákat, valamint az adott ország műszaki és gazdasági fejlettségét. A központi bankoknak a CBDC bevezetése kapcsán ezért figyelembe kell venniük az említett tényezőkben mutatkozó nemzeti különbségeket.
Ám ahol még sokaknak nincs okostelefonjuk, fehér foltok vannak a GSM-lefedettségben, vagy ahol még nincs a gazdaság eléggé kifehérítve, ott komoly akadályokba ütközhet a digitális pénz bevezetése.
A különbségek dacára egyáltalán nem tekinthető elsietettnek az a törekvés, hogy a központi bankok CBDC-ket bocsássanak ki, mert a digitális fizetések iránti igény a fenntartások és az akadályok ellenére is folyamatosan növekszik. Ha pedig a bevezetésről és annak módjáról folytatott viták miatt a jegybankok és a jogalkotók tétlenül a pálya szélén maradnak, akkor később bizony jóval nehezebbé válik a felzárkózás a hagyományos készpénz világának eljelentéktelenedése miatt kialakuló új pénzügyi rendszerhez.
