BUX 40,043.7
+1.37%
BUMIX 3,780.97
-0.14%
0.00%
OTP 8,582
+1.95%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
0.00%
0.00%
-0.49%
ZWACK 18,200
-1.09%
0.00%
ANY 1,585
0.00%
RABA 1,090
-0.91%
0.00%
-0.61%
0.00%
+0.48%
OPUS 171.6
+0.35%
-7.24%
-2.24%
0.00%
+1.15%
OTT1 149.2
0.00%
0.00%
MOL 2,960
+1.65%
+2.70%
ALTEO 2,380
-0.83%
0.00%
-0.30%
EHEP 1,250
-4.94%
0.00%
+0.64%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
+2.08%
0.00%
0.00%
SunDell 42,000
0.00%
0.00%
+0.75%
+1.05%
0.00%
-1.05%
0.00%
GOPD 12,900
0.00%
OXOTH 3,700
0.00%
-0.43%
NAP 1,260
0.00%
0.00%
-11.76%
Forrás
RND Solutions
Magyar gazdaság

A VIBER topológiája – fizetési rendszerünk

A fizetési és elszámolási rendszerek fontos szerepet töltenek be a monetáris politika gyakorlásában és a pénzügyi rendszer egészének stabilitásában. Ennek a jelentőségét jól mutatja az is, hogy a hatályos jegybanktörvény értelmében az MNB feladatai közé tartozik az országos fizetési és elszámolási rendszer kialakítása, a fizetési, valamint az értékpapír-elszámolási rendszerek biztonságos, hatékony és zökkenőmentes működésének elősegítése.

A bankközi fizetési forgalom három csatornán keresztül, – a jegybank által működtetett valós idejű bruttó elszámolási rendszer (VIBER), az MNB számlavezető rendszere, valamint a bankközi klíringrendszer (BKR) közreműködésével – zajlik. A három rendszer közül a VIBER bonyolítja messze a legnagyobb forgalmat: a múlt évben a 650 ezer milliárd forintot (a GDP közel harmincszorosát) kitevő bankközi forgalom 87 százaléka ezen keresztül zajlott. Érdemes ezért közelebbről szemügyre venni a VIBER-t abból a szempontból, hogy például a fizetések szerkezete mennyire tekinthető állandónak hosszabb időtávon, vagy hogy meghatározható-e a résztvevők olyan csoportja, amelynek bármely tagja likviditáshiány esetén akár dominószerű hatást válthat ki a rendszerben. Ebben nyújt segítséget egy közelmúltban megjelent tanulmány – amely a bankok közötti fizetések hálójának jellemzőit tárja fel –, amely a VIBER topológiáját veszi górcső alá. (Lublóy Ágnes: A valós idejű bruttó elszámolási rendszer topológiája)

Érdemes közelebbről szemügyre venni és statisztikai, illetve gráfelméleti módszerekkel vizsgálni a fizetések hálóját. (A szerző a múlt év júniusát vizsgálta: akkor semmiféle makrogazdasági jellegű sokk nem érte a fizetési rendszert, a napi forgalom az éves átlaghoz hasonlóan alakult.) Számszerűsíteni lehet, hogy egy adott VIBER-tag hány másik taggal létesített kapcsolatot. Ezt az úgynevezett „befok”-és „kifok”-központisággal lehet mérni. A mutató standardizált értéke 0 és 1 közötti értéket kap: például az index 0,8-as értéke azt tükrözi, hogy a lehetséges relációk 80 százalékát használja az adott intézmény.

Az eredmények tanúsága szerint a magas befok központisággal jellemezhető VIBER-tagok vagy a mérlegfőösszeg alapján legnagyobb magyarországi bankok, vagy a közepes méretű, de a forintswappiacon aktív hitelintézetek közül kerülnek ki. Egy kivételtől eltekintve a magas kifokközpontisággal rendelkező tagok megegyeznek a befokközpontiság tekintetében is élenállókkal – hívja fel a figyelmet az MNB munkatársa. A struktúra stabilitását támasztják alá a korrelációs együtthatók: például a hónap bármely két napjára vonatkozó befokközpontiság-mérőszámok közötti átlagos korreláció mértéke az igen erős kapcsolatot jelző 0,9473, de még a minimális szintje is 0,9 feletti. Ez annyit jelent: a VIBER-re általában jellemző, hogy ha egy bizonyos tag esetében egy adott napon meghatározott számú más tag kezdeményezett felé tranzakciót, akkor egy másik napon is nagy valószínűséggel hasonló számú intézmény indít ügyletet az irányába.

Egy másik mutató, az úgynevezett súlyozott központiság indexe azt méri, hogy az adott VIBER-tag az összforgalom mekkora hányadát bonyolítja le.

A súlyozott befok- és kifok- központiságot tekintve elmondható, hogy a képzeletbeli dobogó első fokán álló intézmény a forgalom valamivel több mint egyötödét adja, a második és harmadik helyezett 14–15 százalék közötti értéket mondhat magáénak, őket pedig egy hármas boly követi, az ezt alkotó tagoknak 6,24–8,72 százalék közötti részesedésük van. Érdekesség, hogy – egy kivételtől eltekintve – ezek nem a mérlegfőösszeg szerinti legnagyobb magyarországi bankok. A kisebb és közepes méretű hitelintézetek dominanciáját szintén a forint swappiaci aktív szerepvállalás magyarázza. (Vagy a bank saját maga aktív a forint-piacon, vagy nagy nemzetközi bankcsoport tagjaként vesz részt jelentős mértékben a forintpiaci műveletekben, esetleg levelező bankja olyan – a forint/dollár swappiacon aktív – intézményeknek, mint például a Morgan Stanley vagy a JP Morgan.)

Értékes információval szolgál annak a kérdésnek a megválaszolása is, hogy az egyes napok tekintetében változik-e azoknak a kapcsolatoknak a köre, amelyeken a legnagyobb napi forgalmak bonyolódnak. A vizsgált időszakban a három „legforgalmasabb” reláció átlagosan az összforgalom körülbelül egyhatodát adta, a naponkénti érték pedig 13,63 és 23,35 százalék között alakult. Megjegyzendő, hogy az ötven legnagyobb forgalmat közvetítő reláció az összforgalom háromnegyedét, a száz legforgalmasabb pedig a kilenctizedét adta.

Ha megvizsgáljuk, hogy az egyes napokon az öt legforgalmasabb relációt létrehozó tagok köre hogyan alakul, azt láthatjuk, mindösszesen hat bank felelős az öt legforgalmasabb reláció létrehozásáért, vagyis mindennap ebből a hatos csoportból kerül ki az az öt, amelyek közötti tranzakciók a legnagyobb értékeket képviselik. Elmondható, hogy a központi szereplők köre időben állandó, az ad hoc kapcsolatok nem dominálják a topológiát. A topológia egyik érdekes vonása, hogy ugyan csak a kapcsolatok 30 százaléka állandó, viszont ezen bonyolódik a fizetési forgalom közel 90 százaléka. A háló vizuális megjelenítése azt jelzi, hogy a hazai fizetési rendszer struktúrája egy több likviditási központú struktúra. Emellett, a gráfelméleti megközelítés lehetővé teszi a rendszerkockázati szempontból kulcsfontosságú szerepet betöltő intézmények beazonosítását is.

A kulcsfontosságú szerepet betöltő intézményi kör meghatározása során abból indult ki a tanulmány szerzője, hogy likviditási válság akkor alakulhat ki, amikor egy bank nem küldi el a fizetési tételeit, holott a partnerbankok számítanak a bejövő tételekre. A kulcsfontosságú szerepet betöltő intézmények csoportja egyértelműen definiálható, a hálón lebonyolított forgalom ezen intézmények technikai vagy tényleges fizetésképtelensége esetén sérülne a legjobban. A rendszer stabilitása szempontjából kulcsfontosságú bankok nem a mérlegfőösszeg szerinti legnagyobb intézmények, hanem akár közvetlen akár közvetett módon a dollár-forint devizaswappiac aktív szereplői. VG

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek