A német példa - avagy hová vezet az őszinteség

Az egy évvel ezelőtti német választások finisében minden jel arra mutatott, hogy az ellenzékben lévő Kereszténydemokrata Párt elsöprő győzelmet arat Gerhard Schröder, akkori kancellár szocdemjei felett. Andrea Merkel ezért azt is megengedte magának, hogy az általa beígért megszorító intézkedések kegyetlenségéről beszéljen, és bejelentette, hogy kormányra kerülésük esetén az egykulcsos adót támogató konzervatív jogászt, Paul Kirchofot nevezi ki pénzügyminiszternek.

Az őszinteségnek meg is lett az eredménye: a tetemes előnyből szoros verseny alakult ki, a győzelem érdekében pedig Merkel kénytelen volt a szociáldemokratákkal nagykoalícióra lépni.

Mindez Hans-Werner Sinn német közgazdász cikkében olvasható, aki szerint a kormány első éve meglehetősen kiábrándító volt.
Az emberek azt remélték, hogy Merkel folytatja Schröder reformjait, ráadásul a kereszténydemokraták választási ígéretéből sem lett semmi. Elmaradtak a beígért megszorítások is, amely miatt számos bírálat érte a kormányt.
Egyesek szerint a szociáldemokrata koalíciós partner miatt nem lehet reformokba kezdeni, Sinn azonban úgy véli, hogy a válasz mélyebb okokra vezethető vissza: a lakosság többsége piacbarát reformok helyett inkább a jóléti állam intézményét erősítené.
A közgazdász szerint a CDU a választók szimpátiájának elnyerése érdekében egyre inkább "szocialista húrokat penget", és elodázza a szükséges reformokat. "A politikai taktikázás közben Németország jövője forog kockán" - teszi hozzá. (Metazin)