Fogyasztás és jövedelem
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Világgazdaság
A Magyar Nemzeti Bank szakértői abból indultak ki, hogy egy tipikus háztartás fogyasztási döntéseit egy adott pillanatban alapvetően három tényező határozhatja meg: milyen képet alkot az életciklusa alatt elérhető várható jövedelempályáról (permanens jövedelmek); milyen mértékben képes felhasználni a hitelpiacokat, illetve meglévő pénzügyi megtakarításait arra, hogy fogyasztását átmenetileg függetleníteni tudja folyó jövedelmei lassulásától (likviditási korlátok jelenléte); és hogy mennyire bizonytalan várható jövedelempályájának megítélésében (óvatossági motívumok). Mindezek alapján a jegybank úgy látja, a fogyasztás visszaesése összességében kisebb lehet, mint a lakossági jövedelmek zsugorodása.
Az elmúlt öt évben a háztartások jövedelme stabilan emelkedett, évente átlagosan közel 4,5 százalékkal. Ez a stabilitás megnövelheti annak valószínűségét, hogy a lakosság jövedelmének visszaesését (a rendelkezésre álló jövedelmek reálértéke 2007-ben mintegy négy százalékkal csökkenhet, amelyet 2008-ban egy mérsékelt, kétszázalékos emelkedés követ) nem értékeli tartós jelenségként, így várhatóan kevésbé módosítja a hosszú távú jövedel-meiről alkotott véleményét. Különösen akkor lehet ez így, ha a jelenleg tervezett fiskális intézkedések szemlátomást egy hosszabb távon fenntartható növekedési pályára terelik a gazdaságot. A szakértők meglátása szerint ezt a hatást támogathatja, hogy a jelenleg bejelentett fiskális intézkedések várhatóan kevésbé érintik a foglalkoztatottak létszámát, és döntően az adóterhelés emelkedésén keresztül mérséklik a jövedelmeket. A nemzetközi tapasztalatok szerint ugyanazon feltételek között erősebb lehet a fogyasztási hatása a foglalkoztatás csökkenésén keresztül lezajló stabilizációnak, mint a nettó béreket mérséklő intézkedéseknek.
Kevésbé egyértelmű a likviditási korlátok jelenlétének befolyásoló hatása. A lakosság eladósodottsága (a rendelkezésre álló jövedelem arányában) az ezredforduló tíz százalék körüli szintjéről 2005 végére 40 százalék fölé emelkedett. A hitelfelvételek gyors felfutásával párhuzamosan a kölcsön törlesztésére fordított jövedelmek részaránya is gyorsan emelkedett, és a jelenleg jellemző kilenc százalék fölötti érték már nemzetközi összehasonlításban is a magasabb értékek közé tartozik. Egy ilyen környezet a jövedelmek lassulása esetén elvileg akadályozhatja a háztartások alkalmazkodását, hogy fenntarthassák a korábbi években megszokott fogyasztási pályájukat. Ugyanakkor a szakértők felhívják a figyelmet az elmúlt évben lezajlott termékfejlesztésekre. Ennek eredményeként az elmúlt egy évben a fogyasztási célú kölcsönök döntő többségét az úgynevezett szabad felhasználású jelzáloghitelek adják. Ezen termék elterjedése részben a hosszabb lejáratokon, részben pedig az alacsonyabb hitelköltségeken keresztül enyhítheti a már jelenleg is magas törlesztések okozta hitelfelvételi korlátokat.
A harmadik tényező az óvatossági motívum. Ez alapvetően két ok miatt lehet fontos: egyrészt olyan esetben, amikor a várható jövedelempálya kockázatai nőnek (például nagyobb az esélye a munkanélküliségnek), másrészt amikor olyan intézményi változások zajlanak le egy gazdaságban, amely megköveteli, hogy bizonyos célokra magánalapon előre is takarékoskodjunk (ilyen lehet a nyugdíj, az egészségügyi ellátás, a tandíj stb.). A jegybank számításai szerint a munkanélküliségi ráta várhatóan a jelenlegi szinten stabilizálódik, vagyis önmagában a munkapiaci folyamatok aggregáltan nem indokolnák a megtakarítások emelkedését és ezzel párhuzamosan a fogyasztás érdemi csökkentését. Az egészségügyi és oktatási rendszer tervezett reformja hosszabb távon a pénzügyi megtakarítások emelkedését idézheti elő, de ennek rövid távú hatását nem gondolják jelentősnek a szakértők.
Mindezek figyelembevételével a jegybank jövőre a lakosság fogyasztási kiadásainak mintegy egyszázalékos visszaesésével, 2008-ban pedig stagnálásával számol. VG
