Rémes magyar aktivitás

Lassan, de biztosan emelkedik az aktív népesség aránya az unióban. Tavaly a 15–64 éves népesség 63,8 százalékának volt valamilyen fizetett állása vagy vállalkozása, míg 2000-ben 62,4, 2004-ben pedig 63,3 százalék volt ez az arány – derül ki az Eurostat összesítéséből. Magyarország és a többi kelet-közép-európai állam azonban továbbra is sokkal rosszabb eredményeket ért el, mint a nyugatiak.

Térségünkben szinte mindenütt 60 százalék alatt van a szóban forgó korosztály aktivitási rátája, ez a tizenöt régi tagország közül egyedül Olaszországról mondható el. A többiek jó része nemcsak a hatvan-, hanem a hetvenszázalékos küszöböt is átlépte: különösen magas az aktív népesség aránya a skandináv országokban (a csúcsot 83,8 százalékkal az unión kívüli Izland tartja).

Magyarországon az Eurostat szerint tavaly 56,9 százalék volt a 15–64 éves korosztály aktivitási rátája. A kormány konvergenciaprogramja (amely egyébként ennél magasabb, 61,4 százalékos mutatóról beszél) szerint a következő két évben a költségvetési szektorban várható jelentős létszámcsökkentés következtében legfeljebb az aktivitási arány szinten tartására lehet számítani. Csupán 2009–2011 között teremtődnek meg a foglalkoztatás érezhető növekedésének feltételei: ez alatt a három év alatt 1,8 százalékpontos emelkedést jósolnak az aktivitási rátában. Ez azt jelenti, hogy hazánknak – akár az Eurostat, akár a kormány adatait veszszük alapul az aktivitási rátára – semmi esélye sincs arra, hogy teljesítse a 2000-ben kitűzött uniós foglalkoztatási célt. Eszerint 2010-re a 15–64 éves korosztály 70 százalékának aktívnak kellene lennie a munkaerőpiacon.

Persze vélhetően nem hazánk lesz az egyetlen tagállam, amelyik nem teljesíti ezt a célkitűzést, arról nem is beszélve, hogy a lisszaboni versenyképességi programban sem ez lesz az egyetlen mutatószám, amelyik írott malaszt marad. Elég, ha a program alapkövére gondolunk, e szerint az uniónak a világ legversenyképesebb tudásalapú gazdaságává kell válnia az évtized végére.