Pozsony készül az euróra

Kormánybiztost neveznek ki az euróbevezetésre való felkészülés feladatainak irányítására Szlovákiában. A Hospodárské Noviny című pozsonyi lap értesülései szerint a posztot várhatóan Igor Barat, a szlovák jegybank jelenlegi szóvivője tölti majd be.

Elemzők szerint Szlovákiának nem is rosszak az esélyei arra, hogy teljesítse saját célkitűzését, és 2009. január 1-jétől az euróval váltsa fel a koronát. Az államháztartási hiányt ehhez le kell faragni ugyan az idén, de nem olyan nagy mértékben, ami teljesíthetetlen lenne, hiszen a tavalyi deficit várhatóan a GDP 3,4 százaléka lesz. A másik lehetséges buktató az infláció: decemberben éves szinten 3,7 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak északi szomszédunknál, a csatlakozási kritérium viszont 2,6 százalékon állt (ennek a feltételnek 2008 elején kell megfelelni).

Magyarország ebben a pillanatban egyetlen elemét sem teljesíti azoknak a kritériumoknak, amelyek formális feltételét képezik az eurózónához való csatlakozásnak – mondta lapunknak Samu János, a Concorde Értékpapír Zrt. makroelemzője. A teljesített követelmények számát tekintve lényegi javulással a közeljövőben nem is ildomos nagyon kacérkodni: a költségvetési hiány a referenciaértéknek több mint háromszorosa volt tavaly, a GDP-arányos adósság is bőven a 60 százalékos küszöb felett volt az év végén (közelebb a hetvenhez), és ezekben a hónapokban várjuk, hogy az infláció hatéves csúcsra tör, talán még a 10 százalékot is eléri.

Csehország és Lengyelország is jóval több kritériumnak felel meg, mint hazánk. Utóbbi két állam azonban a cél előtt megtorpant: a magyarnál jóval szerényebb mértékű költségvetési kiigazítást sem vállalják fel a kormányozni éppen hogy képes kormányok. A strukturális kiigazítást, úgy látszik, szomszédainknál is megelőzi az eurócéldátumok fokozatos kitolása: esetükben nagyjából 2012–2013 lehet az a legkorábbi időpont, amikortól euróval fizethetnek.

A piac szerint a magyar euró perspektívája nem sokkal roszszabb, az elemzők többsége 2013–14-re teszi a csatlakozás várható dátumát. A régió egysége tehát a szlovákok kivételével nem bomlik meg e tekintetben – legalábbis az elemzők szerint. A csapatból való kimaradás Magyarország esetében azonban valószínűleg inkább önmagában jelentene problémát: a kritériumok nemteljesítése a magas forrásköltségeken, magas állami kamatkiadásokon, a vállalatoktól elszipkázott forrásokon keresztül fejti ki káros hatását. Eltorzítja a gazdasági fejlődés feltételrendszerét, éveken keresztül a régiónál – és saját lehetőségeinél – alacsonyabb növekedésre kárhoztatva a magyar gazdaságot – figyelmeztet Samu János.