Csökkenő segély az állástalanoknak

Nehéz megtalálni az arany középutat a munkanélküliek támogatásában – hangoztatja legfrissebb jelentésében az OECD. A politikai döntéshozóknak ugyanis egyszerre kell figyelembe venniük a munkára való ösztönzés, a szo-ciális biztonság és a költségvetés szempontjait. Nem csoda, hogy ahány ország, annyiféle válasz születik erre a dilemmára – állapítja meg az elemzés. Korábban a legtöbb ország a segélyre való jogosultság körének a szűkítésével próbálta „áramvonalasabbá” tenni a rendszert, míg az utóbbi években egyre több helyen napirendre kerül a munkanélküli-ellátás összegének a csökkentése.
Számos országban azonban ma már az sem biztosítja egy család számára a létminimum elérését, ha az egyik szülő a munkanélküliségből kitörve egy átlagoshoz közeli fizetésért álláshoz jut. Ebben nagy szerepük van azoknak a magas adó- és járulékterheknek, amelyek a béreket – a munkanélküli-ellátással ellentétben – terhelik. Spanyolországtól az USA-ig, Svájctól Dániáig számos országban megfigyelhető ez a „szegénységi csapda”. A munkába állók átlagosan a bruttó bér 66 százalékát veszítik el bérterhek és a kieső segély miatt.
Az alacsony adóterhek mellett az is megoldást jelenthet, ha a kormányok bérkiegészítést folyósítanak az állást vállaló egykori munkanélkülinek; erre egyebek mellett Finnországban, Franciaországban és az angolszász államokban látunk példát. Az is sokat segít, ha az állam megkönnyíti a gyermekek bölcsődei vagy óvodai elhelyezését, és ezáltal leveszi a terhek egy részét a munkába álló szülők válláról. VG