„Exportvilágbajnok” német gazdaság

Meglehetősen ellentmondásos nyilatkozatok és piaci előrejelzések láttak napvilágot az elmúlt hetekben azzal kapcsolatban, mennyire is veszélyezteti a német exportot, ezen keresztül pedig a teljes konjunktúrát az euró látványos erősödése a dollárral szemben. A sokszor ugyanattól a személytől származó, de egymásnak ellentmondó megnyilvánulások jócskán megnehezítik a tisztánlátást. Az biztos, hogy az elmúlt évek „exportvilágbajnokának” számító német gazdaság növekedési kilátásai szempontjából meghatározó a kivitel alakulása, a kérdés csupán az, hogy ezt valójában mennyire befolyásolja az uniós fizetőeszköz árfolyama.

Az amerikai hitelválság augusztusi kirobbanása óta látványosan gyengülő dollár már jó ideje központi témának számít az exportorientált uniós tagállamokban, így Németországban is. Angela Merkel kancellár november közepe táján a belső fogyasztás erősítésének fontosságát hangsúlyozta egy nyilatkozatában, utalva arra, milyen kockázatokkal járhat a túlzott exportfüggés a külpiacok bizonytalansága, vagy éppen a valutaárfolyamok ingadozása miatt. Pár nappal később pedig az N24 tévéadónak nyilatkozva Merkel – az Európai Bizottság elnökével, José Manuel Barrosóval, illetve az EKB fejével, Jean-Claude Trichet-vel összhangban – már kifejezett aggodalmának adott hangot az euró túl magas árfolyamának az exportra gyakorolt káros hatásai miatt.

A kérdés megítélésének ellentmondásosságát jól érzékelteti, hogyan reagált a kancellári aggodalmakra a német kül- és nagykereskedők legnagyobb szervezete, a BGA elnöke. Anton Börner először a Berliner Zeitungnak magabiztosan nyilatkozva kijelentette, hogy a német vállalatok még 1,50 dolláros euróárfolyam mellett is képesek sikeres exportőrként működni. Ezek után alig pár nappal később a Handelsblatt már arról számolt be, hogy az 1,5 dolláros árfolyamot csupán megközelítő euró miatt ugyanez a Börner az export 2008-as várható bővülésének 10-ről 5 százalékra való viszszaesését is elképzelhetőnek tartja, ezzel együtt pedig a teljes német GDP növekedésére vonatkozó prognózisok lefelé, 1,7 százalékra való lehetséges korrigálásáról is beszél. Ezt a hirtelen támadt peszszimizmust pedig a gazdasági tárca, illetve a kormány melletti tanácsadó testületként működő úgynevezett bölcsek is osztották.

Az előbb említett borúlátó helyzetértékeléseket aztán egy nappal később, november 27-én halomra döntötte a tekintélyes müncheni Ifo gazdaságkutató intézet novemberi indexe, amely szerint a rendkívül erős euró – és gyenge dollár –, illetve a költségeket szintén emelő magas kőolajárak ellenére is bizakodó az üzleti klíma az exportáló vállalatok körében. Az Ifo mellett hasonló eredményre jutott a kölni IW intézet felmérése, amely szerint a megkérdezett kétezer cég csupán 12 százalékánál tartanak visszaeséstől.

Az euró/dollár árfolyamának exportbefolyásoló hatását hangsúlyozókkal szemben már az Ifo és az IW felmérési eredményeinek ismertetése előtt is többen felvetették, hogy 2006-ban a német kivitel immár 81 százaléka euróelszámolást alkalmazó országokba irányult, s ez nagy változás a 2002-es 71 százalékhoz képest. Ráadásul egyes területeken, mint például az egyik meghatározó német ágazatnak számító gépiparban a legnagyobb külföldi konkurensek közül sok szintén az euróövezetből származik.

A német export közel kilenc százalékát fogadó amerikai piac fontossága miatt ugyanakkor számos nagy márkának vitathatatlan károkat okoz a dollár gyengülése, emiatt az USA-ban folytatott termelésük kibővítését fontolgatják. A prémium kategóriás autókat gyártó BMW önmagában 666 millió eurós veszteséget volt kénytelen elkönyvelni 2006-ban az árfolyamváltozások következtében, emiatt azt tervezi, hogy 140 ezerről 250 ezer darabra növeli gyártókapacitását a kaliforniai Spartanburgban található üzemében. Hasonló cipőben jár az Airbus-tulajdonos EADS konszern is, de az USA-ban rendkívül aktív vegyipari óriások, mint a Bayer vagy BASF árfolyamváltozásból eredő veszteségei is több száz millió eurót tettek ki tavaly.

A túlságosan erős euró uniós szintes is komoly aggodalmakat keltett. Nem szeretem az ilyen hirtelen mozgásokat – kommentálta november 23-án Trichet, az Európai Központi Bank elnöke, mikor az euró 1,50 dollár közelébe erősödött. Egy hasonló kijelentéssel 2004-ben egyszer már sikerült megállítania a közös fizetőeszköz erősödését az EKB első emberének, kérdéses, hogy ez most is elegendőnek bizonyul-e – mutatott rá az OÖNachrichten.

Ráadásul éppen Németország esete nagyon jól illusztrálja, milyen nehéz helyzetben találja magát az EKB, ha mondjuk gyengíteni kívánja az euró árfolyamát. Miközben a túl erős eurótól féltik a német exportot, a német szövetségi statisztikai hivatal (Destatis) adatai szerint 13 éves rekordot, éves szinten három százalékot ért el az infláció novemberben, elsősorban a benzin, a fűtőolaj és az élelmiszerek drágulása miatt, ami igen kedvezőtlenül hat a polgárok fogyasztási kedvére. JK