Nyugdíj: a megoldás az „ötödik pillér”

Előtakarékosság. Jön a „nyugdíjasszökőár” – figyelmeztet Farkas András, az Aviva Életbiztosító Zrt. vezérigazgató-helyettese. Néhány év múlva nagyon sokan leszünk nyugdíjasok Magyarországon, és nagyon kevesen fognak minket eltartani az első pillér keretében, mert a fiatal korosztályok létszáma csökken. Csak magunkra számíthatunk tehát, most kell előtakarékoskodnunk nyugdíjaséveinkre, különben óriási életszínvonal-zuhanást fogunk átélni, amikor abbahagyjuk a munkát – int az Aviva számításaira hivatkozva a szakember, aki állandó meghívottja a nyugdíjas-kerekasztalnak.

Honnan lesz a Ratkó-korszak 2012-től tömegesen nyugdíjba vonuló tagjainak ellátásuk? Az első pillérből, a felosztó-kirovó rendszerből aligha, hiszen ott az amúgy is súlyos demográfiai problémákat a csekély fizetési hajlandósághoz kapcsolódó gondok teszik egyenesen tragikussá a befizetői oldalon. Igaz, hogy a jövedelmek emelkednek, ami a befizetett járulékok tömegének növekedése irányában hat, de ez a hatás nem tudja ellensúlyozni az aktív korosztályok létszámának folyamatos csökkenését.

Így az a veszély fenyeget, hogy az első pillérből egyre alacsonyabb összegű nyugdíjakat lehet majd csak fizetni. Ezt elvileg a nyugdíjba vonulási korhatár emelésével lehetne ellensúlyozni, ám a korhatáremelésnek valójában nagyon komoly korlátai vannak, mert a társadalom már a 62 évet sem igazán tolerálja, a tényleges nyugdíjba vonulás a férfiak esetében ennél átlagosan 3-4, a nők esetében 4-5 évvel korábban következik be.

Az első pillért sújtó rossz fizetési hajlandóság a rokkantnyugdíjasok elképesztően magas számában is visszatükröződik. Magyarországon jelenleg nem kevesebb, mint 470 ezer (!) 62 évnél fiatalabb rokkantnyugdíjas van, noha közülük csak 170 ezerről mondható biztosan, hogy nem tudna dolgozni. A többi háromszázezer fő „lebeg” a rendszerben, bár helyzetükön a rehabilitációs rendszer kialakítása jövőre vélhetően változtat. Az első pillér bevételi gondjait tovább súlyosbítja, hogy a minimálbéren lévők egy része után sem fizetnek dupla járulékot a cégek.

A második pillér, vagyis a magánnyugdíjpénztárak azonban ugyanúgy a jövedelemeltitkolás problémáitól terheltek, mint az első pillér, hiszen aki a ténylegesen élvezett jövedelménél jóval kisebbet vall be, annak a 8 százalékos járuléka is kisebb lesz. A választható portfólió január 1-jétől esedékes bevezetése ugyan lökést adhat ennek a szektornak, de alapproblémáját nem oldja meg. A harmadik pillér, vagyis az önkéntes kiegészítő nyugdíjbiztosítás nagy gondja az, hogy túlságosan alacsonyak a havi befizetések: csupán 5-6 ezer forint havonta az átlagos takarékoskodó esetében.

Ilyen összegekből nem lehet komoly nyugdíj-kiegészítésre számítani. Ha valaki csupán havi 100 ezer forintot szeretne kapni kiegészítő nyugdíjként (és ez már a mostani árak mellett sem magas összeg), és 60 évesen megy nyugdíjba, akkor az átlagosan várható hátralévő 17 évére körülbelül 20 millió forintos tőkével kell rendelkeznie – a legtöbb előtakarékoskodó tőkéje azonban igen messze van ettől.

A „negyedik pillér”, tehát a nyugdíj-előtakarékossági számla (nyesz) csak a pénzügyi profiknak való, mivel itt sem tanácsot, sem befektetési tájékoztatást nem kapnak az ügyfelek. Igaz, emiatt a számlavezetési díj is alacsony, ám az alapkezelői díjakról ez már nem mondható el. A nyesz a tőzsdének hasznos, de a várható nyugdíjastömeg ellátásának gondját nem oldja meg – már csak azért sem, mert mindössze húszezer embernek van ilyen számlája. Nélkülözhetetlen tehát az „ötödik pillér”, az öngondoskodás jegyében kötött üzleti alapú élet- és nyugdíjbiztosítás, a nyugdíj-előtakarékosság.

Még egy generáció sem szembesült azzal idehaza, hogy a viszonylagos jólétben töltött évek után rettenetes szegénység következik a nyugdíjba vonuláskor – hívja fel a figyelmet Farkas András. Ezért az Aviva küldetésének is tekinti, hogy feltárja az emberek előtt, micsoda veszélyek fenyegetik őket öregkorukban – hiszen a matematika könyörtelen szabályai segítségével előre látja a jövőt. VG

Pedig pénzügyileg kivédeni az időskori elszegényedés kockázatát csak hosszú távú előtakarékoskodással lehet. Ezt azonban az is akadályozza, hogy a saját időskorára, esetleges tartós betegségeire nem szívesen gondol senki.

Jelenleg az aktív lakosság körülbelül egytizedének van olyan élet- és/vagy nyugdíjbiztosítása, amely jó eséllyel tényleges nyugdíjba vonulása idejéig kitart. További egytizedük rendelkezik ugyan valamiféle életbiztosítással, ám annak összege csekély.

A biztosítók előtt tehát óriási piaci lehetőség áll, hogy felkészítsék a társadalmat az elöregedés várható hatásaira – véli Farkas András.

Pedig pénzügyileg kivédeni az időskori elszegényedés kockázatát csak hosszú távú előtakarékoskodással lehet. Ezt azonban az is akadályozza, hogy a saját időskorára, esetleges tartós betegségeire nem szívesen gondol senki.

Jelenleg az aktív lakosság körülbelül egytizedének van olyan élet- és/vagy nyugdíjbiztosítása, amely jó eséllyel tényleges nyugdíjba vonulása idejéig kitart. További egytizedük rendelkezik ugyan valamiféle életbiztosítással, ám annak összege csekély.

A biztosítók előtt tehát óriási piaci lehetőség áll, hogy felkészítsék a társadalmat az elöregedés várható hatásaira – véli Farkas András.-->