Összefognak az adószedők

Az adócsalások elleni nemzetközi együttműködés szorosabbra fűzéséhez vezethet az egyre jobban dagadó liechtensteini bankbotrány. Kovács László, az EU adóügyi biztosa egy német lapnak adott interjúban szorosabb együttműködésre biztatta az uniós tagállamokat, és Geoffrey Owens, az OECD adóosztályának vezetője is szükségesnek tartja ezt. Az EU 2005-ben elfogadott és azóta Svájc által is aláírt kamatadó-egyezményét Brüsszel nem tartja elég hatékonynak, ezért napirenden van a még meglévő kiskapuk bezárása. A legfrissebb jelentések szerint Németország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok után már Franciaország, Ausztrália, Kanada és a skandináv országok is szorongatják az alpesi nagyhercegséget, adatokat követelve állampolgáraik kimenekített pénzeiről.

Eközben a botrányt kirobbantó informátorról is újabb adatok láttak napvilágot. A bécsi Der Standard szerint a német titkosszolgálat a 4,2 millió euróért megvásárolt eredeti listát további liechtensteini bankároktól kizsarolt adatokkal egészítette ki. A Financial Times pedig arról számolt be, hogy a brit hatóságok két évvel ezelőtt visszautasították a nekik is felkínált befektetési adatok megvételét, és csak az elmúlt hetekben, a németek sikerét látva adtak százezer fontot a számukra érdekes adóalanyok adataiért.

Az OECD több mint egy évtizede igyekszik rábírni az offshore adóparadicsomok kormányait, hogy tegyék átláthatóbbá működésüket. A szóban forgó 35 sziget és miniállam többsége a nemzetközi nyomás hatására jelentős engedményeket tett, de Monacót, Andorrát és Liechtensteint továbbra is „nem együttműködő adóparadicsomként” tartja számon az OECD. Persze az együttműködőkkel sincs minden rendben, hiszen például Svájc, Luxemburg vagy Ausztria továbbra is túl szigorúan értelmezi a banktitok fogalmát.

A felhalmozódó vagyonoknak az adóhatóságok elől való eltüntetését megkönnyítik a technológiai fejlődéssel járó egyre kifinomultabb befektetési formák. Alapítványok létrehozása mellett sokszor az is elég, ha egy adóparadicsomban nyitott bankszámlához tartozó hitelkártyával fizet az ember, nem beszélve a különböző ingó és ingatlan vagyontárgyak megvásárlásának trükkjeiről. Az adóparadicsomok ma már csak egy klikkelésnyire vannak tőlünk – fogalmaz Owens, aki nem az adórendszerek versengését, hanem csak a más államokkal való együttműködési készség hiányát tartja károsnak. Világszinten 3–5 ezer milliárd dollárra becsülik az offshore központokban parkoló tőke nagyságát.

Becsült összeg világszinten: 3–5 ezer Mrd dollár

Az amerikai kincstár adókiesése: évi 40–80 Mrd dollár

A vizsgált liechtensteini német befektetések: 3,4 Mrd euró

Ebből fakadó adókiesés: 3–400 M euró

Eddigi brit felderítések: 400 M font

Eddigi ír felderítések: közel egymilliárd euró

Becsült összeg világszinten: 3–5 ezer Mrd dollár

Az amerikai kincstár adókiesése: évi 40–80 Mrd dollár

A vizsgált liechtensteini német befektetések: 3,4 Mrd euró

Ebből fakadó adókiesés: 3–400 M euró

Eddigi brit felderítések: 400 M font

Eddigi ír felderítések: közel egymilliárd euró A gazdag „adómenekültek” más kedvelt célpontjai Liechtenstein mellett Szingapúr. A banktitok tekintetében nem ismernek tréfát a délkelet-ázsiai városállamban: a gazdagok rejtett számláit itt őrzik a legszigorúbban az egész világon. Szakemberek szerint Szingapúrban elképzelhetetlen lenne az, ami Liechtensteinben történt, mivel a banktitok megsértését itt különösen szigorúan büntetik. A szingapúriak ezért őszinte örömmel tekintenek a fejleményekre, hiszen a liechtensteiniek „megbízhatatlansága” miatt biztos sokan pártolnak majd át az ő pénzintézeteikhez.

Monaco. A Földközi-tenger partján fekvő hercegség Liechtensteinnel és Andorrával együtt szerepel a nemzetközi adóügyi együttműködést megtagadó államok „feketelistáján” az OECD-nél. Monaco valóban nem kötött megállapodást a világ egyetlen országával sem adóinformációk kicseréléséről, csupán Párizzsal van szerződése a kettős adóztatás elkerüléséről. Az OECD nyomására ugyanakkor egyre keményebben lépnek fel a gyanús manőverekkel szemben, így nemrég négyszáz kétes átutalásra hívták fel a figyelmet.

Andorra. A Pireneusokban megbúvó nyolcvanezres miniállamban a jövedelem-, az örökösödési és a vagyonadó ismeretlen fogalomnak számít. Egyedül a forgalmi adót vezették be 2006-ban, azt is meglehetősen barátságos, négyszázalékos kulcs mellett. A vonzó fiskális klíma nem is maradt hatástalan: a lakosok csupán negyven százaléka andorrai, miközben számos külföldi magánszemély és „postafiókcég” döntött a hely mellett. Így nem- csak európai, de világviszonylatban is az adóelkerülők egyik legfőbb mentsvára.

Csatorna-szigetek. A brit korona tulajdonát képező Jersey és Guernsey csatorna-szigetek, illetve a tengerentúli Brit Virgin-szigetek kedvelt adóparadicsomoknak számítanak. A csatorna-szigetek a korona védelmének köszönhetik különleges adóügyi helyzetüket: nem képezik részét sem az EU-nak, sem Nagy-Britanniának, de szuverén államnak sem tekinthetők. Ezenfelül London a „nem állandó lakos” státust is fel tudja ajánlani az „adómenekülteknek”, akiknek csak a főszigeten keletkezett jövedelmük után kell adózniuk.

Svájc. Bernben egyre növekvő aggodalommal figyelik a német–liechtensteini adóvitát, mivel attól tartanak, hogy az a német–svájci kapcsolatokra is átgyűrűzhet. E félelmek nem megalapozatlanok, tekintettel például arra, hogy a botrányba keveredett liechtensteini pénzinézetek a náluk felhalmozódott külföldi pénzeszközöket sokszor svájci bankoknál forgatják tovább. Ráadásul a svájci hatóságok is túlságosan „lazának” számítanak, hiszen az adóvisszatartás ott sem számít bűncselekménynek, csupán szabálysértésnek.

-->