Rövidülhetnek a várólisták

Nem utasíthatnák el a jövőben a területen kívülről jövő betegeket azok a kórházak, ahol az országos átlagnál rövidebb a műtéti várakozás ideje – javasolja a szaktárca a Világgazdaság birtokában lévő dokumentumban. Az előterjesztést az egészségügyi kapacitások egy évvel ezelőtti megváltoztatásának tapasztalatai alapján készítette a minisztérium a parlament illetékes bizottságának. A téma időszerűségét adja, hogy az egy évvel ezelőtti kórházkarcsúsítások átfogó korrekciójára júliustól kerülhet sor.

A jelentésből kiderül, hogy például a csípő- és térdprotézisműtétre a múlt év végi 130 naphoz képest ma ugyan csak 105 napot kell várni, ám a térdprotézis-beültetések várakozási ideje 111 napról 137-re nőtt. A legtöbb tervezhető műtétet egy hónapon belül elvégzik.

A várólisták a korábbi hazai gyakorlathoz képest riasztóak, ám megfelelnek az európai átlagnak – áll a jelentésben. A szaktárca hozzáteszi: jelentős egyenlőtlenségek alakultak ki az egyes régiók és kórházak között. Ennek oka lehet a kapacitások korlátozása (az egészségpénztár a finanszírozási szerződésben engedélyezett teljesítmény fölötti gyógykezelésért nem fizet), de az is, hogy bizonyos szakmákban nem a szükségletekre építve határozták meg a teljesítendő műtétek számát. A dokumentum készítői megoldásként a kapacitások korrekcióját is javasolják. Emellett azt is megfontolandónak tartják, hogy a 60 vagy 90 napnál régebben várólistán lévő betegek más kórházban próbáljanak szerencsét, kezelésüket az egészségbiztosítási alap elkülönített keretéből finanszíroznák.

Egy éve az akkori egészségügyi miniszter 25 százaléknál nagyobb mértékben csökkentette a kórházak aktív ágyszámát, s mintegy 31 százalékkal nőtt a krónikus betegeket fogadó kapacitás. Az akkori 173 fekvőbeteg-intézet közül hatot bezártak, 33 kórházban egy vagy több gyógyítószakmát megszüntettek, 12 kórház pedig tisztán krónikus intézményként működhet tovább.

Ám a változtatások – a regionális egészségügyi tanácsok „bojkottja” miatt – az egészségügyi miniszter döntésén alapultak, így nem tükrözték a tényleges szükségleteket. A kapacitásokról szóló jogszabály azt tette lehetővé, hogy az önkormányzatok egymás között átcsoportosításokról megállapodjanak.

Az úgynevezett súlyponti, kiemelt kórházaknál erre nem volt mód. Tetézi a gondjaikat, hogy amíg egy kisebb intézmény – akár szakemberhiány, akár a teljesítménykorlát miatt – továbbküldheti a beteget, a kiemeltek ezt nem tehetik meg. Ám mivel a teljesítménykorlátozás rájuk is vonatkozik, jelentős adósságállományt halmoztak fel.

Mivel a kórházkarcsúsításokat nem követte a járóbeteg-szakellátás fejlesztése, utóbbi szinten is zavarok keletkeztek. A dokumentum szerint 35 szakmában gyakorta két hónapnál tovább kell várakozni a betegeknek, további 34-ben pedig tíz napot meghaladó az előjegyzési idő. Legnagyobb a gond a pszichiátriai, a reumatológiai rendeléseken.

Székely Tamás jelenlegi tárcavezető tavaly miniszteri biztosként – az orvosi szakma és az intézménytulajdonosok bevonásával – koncepciót készített a járóbeteg-szakellátás fejlesztésére, erről a múlt héten tárgyalt a kormány. A hamarosan lehívható európai uniós források miatt is sürgető, hogy átfogó ágazati fejlesztési terv készüljön, ez az alap-, a járóbeteg- és a kórházi ellátást komplex módon kezeli.