Tűzoltás vagy „alkotmányozás”

Nem túl biztató a szombaton rendezendő globális válságtanácskozás kilátásai szempontjából, hogy az amerikai kormányzat a hét végén hűvösen fogadta a nemzetközi pénzügyi rendszer gyökeres átalakítását célzó európai terveket. A fejlődő országok más irányú, de szintén mélyreható reformokat szorgalmaznak.

A washingtoni tanácskozáson – amelynek házigazdája a távozó amerikai elnök, George Bush lesz – a világ húsz legfontosabb gazdasági hatalmának vezetői vesznek részt. A G7 tagjai mellett Argentína, Ausztrália, Brazília, Dél-Afrika, Dél-Korea, India, Indonézia, Kína, Mexikó, Oroszország, Szaúd-Arábia, Törökország és – blokként – az EU alkotja a közel egy évtizede működő, ám eddig csupán informális pénzügyminiszteri szintű találkozókat tartó G20 csoportot. (A mostani rendezvényen kivételesen Spanyolország is képviselteti magát, mivel Franciaország az EU soros elnökeként és G7-tagsága jogán kétszeresen is ott lehetne, és Madrid sikeresen lobbizott Párizsban az egyik meghívó átadásáért.)

Az EU vezetői a múlt pénteken öt pontból álló tervet fogadtak el a gazdasági válság kezelése, a nemzetközi pénzügyi rendszer tartós stabilizálása érdekében. Az e heti washingtoni tanácskozás elé kerülő javaslat egyrészt a hitelminősítő intézetek kötelező regisztrálását szorgalmazza, másrészt a számviteli szabványok világszintű harmonizálását, harmadrészt azt, hogy egyetlen piaci szegmens, egyetlen ország vagy pénzintézet se vonhassa ki magát a jogszabályok és a piacfelügyeletek hatálya alól. Magatartási kódexet kell alkotni annak érdekében, hogy a bankárok és vállalatvezetők jövedelme ne ösztönözzön kockázatvállalásra, a Nemzetközi Valutaalap forrásait pedig növelni kell annak érdekében, hogy egy a mostanihoz hasonló vészhelyzetben is sikeresen tudja betölteni pénzügyi stabilizáló szerepét.

Bár az uniós tagországok között is vannak nézeteltérések a válságkezelést illetően (Angela Merkel német kancellár például csak azután volt hajlandó aláírni az ötpontos tervet, hogy elérte Nicolas Sarkozy francia elnöknél az uniós szintű „gazdasági kormányzás” ötletének visszavonását), az igazi törésvonal transzatlanti viszonylatban érzékelhető. Fehér házi források a hét végén ugyan üdvözölték az európai kezdeményezést, ám érzékeltették, hogy a maguk részéről lassabb reformmenetrendet képzelnek el. Jim Flaherty kanadai pénzügyminiszter a G20 pénzügyminisztereinek és jegybankelnökeinek szombati Sao Pauló-i tanácskozásán még világosabban fogalmazott: szerinte egy mostanihoz hasonló válság idején nem a rendszer alapjainak átalakításával, hanem a felmerülő gyakorlati problémák megoldásával kell foglalkozni.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a feltörekvő gazdaságok – élükön a Sao Pauló-i tanácskozás házigazdájával, Brazíliával – nagyobb beleszólást követelnek maguknak az IMF és általában véve a nemzetközi pénzügyi rendszer irányításába. Luiz Inácio Lula da Silva brazil államfő szerint új alapokra kell helyezni a látványosan megbukott Bretton Woods-i rendszert, és ennek jegyében a G20 államfői szintre emelt együttműködésével kell felváltani a G7 „elit klubját”. Bár David McCormick amerikai pénzügyminiszter-helyettes támogatásáról biztosította a feltörekvő országok követelését, Dominique Strauss-Kahn IMF-vezérigazgató arra figyelmeztetett, hogy a változásokat nem lehet egyik napról a másikra végrehajtani.

Az új idők jeleként a BRIC csoport (Brazília, Oroszország, India és Kína) tagjai önállóan is egyre nagyobb szerepet vállalnak a válságkezelésben. Alekszej Kudrin orosz pénzügyminiszter szerint Sao Paulóban megegyeztek arról, hogy növelik egymás közötti áru- és tőkemozgásaikat, a kínai kormányzat pedig vasárnap 586 milliárd dollár értékű gazdaságélénkítő csomagot jelentett be.

A hét végén újabb tüntetés volt Reykjavíkban, amelynek résztvevői a pénzügyi válságért felelősnek tartott kormány lemondását követelték.

A hét végén újabb tüntetés volt Reykjavíkban, amelynek résztvevői a pénzügyi válságért felelősnek tartott kormány lemondását követelték.-->