BUX 39,331.33
+0.23%
BUMIX 3,707.69
-0.12%
CETOP20 1,801.38
-1.53%
OTP 8,390
-0.38%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
-0.94%
-0.88%
+0.20%
ZWACK 18,550
0.00%
-0.55%
ANY 1,585
+0.96%
RABA 1,100
+0.46%
0.00%
+0.62%
0.00%
0.00%
+0.12%
-1.40%
-1.80%
0.00%
+1.61%
OTT1 149.2
0.00%
-2.70%
MOL 2,912
-0.21%
-1.28%
ALTEO 2,360
-0.42%
-2.63%
+1.13%
EHEP 1,030
-8.85%
0.00%
-0.76%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
-0.74%
0.00%
0.00%
SunDell 42,000
0.00%
-0.26%
0.00%
+2.46%
0.00%
+3.94%
-0.60%
GOPD 12,900
0.00%
OXOTH 3,690
0.00%
0.00%
NAP 1,240
+0.16%
0.00%
0.00%
Forrás
RND Solutions
Magyar gazdaság

Kellenek a magánalapok

A kormányoknak nem a magánnyugdíjalapok feltőkésítésével kell ellentételezniük a pénzügyi válság miatti veszteségeket, hanem azzal, hogy az állami nyugdíjrendszeren keresztül kompenzálják a legnagyobb veszteséget elszenvedett korosztályt. Többek között ezt javasolja tegnap nyilvánosságra hozott nyugdíjpiaci jelentésében az OECD.

A pénzügyi válság miatt tavaly a fejlett országok magánnyugdíjalapjai befektetéseik mintegy 23 százalékát – 5400 milliárd dollárt – veszítették el. Magyarországon 21 százalék körül volt a mutató, ez a kelet-

közép-európai OECD-tagországokéi közül a legmagasabb értéknek számít. Szlovákia és Csehország a kockázatos részvénybefektetések alacsonyabb szintjének köszönhetően úszta meg kevesebb veszteséggel, míg Lengyelországban a magyarországiaknál is kockázatosabb portfóliók dacára született jobb eredmény. A biztosítottak közül leginkább azok kerültek súlyos helyzetbe, akik közel vannak a nyugdíjkorhatárhoz, hiszen nekik nincs idejük megvárni, hogy a megtakarításaik a tőkepiacok felfutásával ismét meghízzanak.

Bár az elemzés részleteit még nem tanulmányozta át, Hamecz István kétli, hogy az OECD számai a magyar alapkezelők teljesítményét minősítenék. Az OTP Alapkezelő vezérigazgatója kifejtette: igen nagy eltérések vannak a régió országainak nyugdíjrendszerei között. A lengyel és a szlovák alapok például jóval szigorúbban szabályozottak, s ez nem feltétlenül előny.

A magas hozamok elérését ugyanis az életciklus első szakaszában nagyobb kockázatú, részvénytúlsúlyos portfóliók tartása teszi lehetővé. A fejlett országokhoz mérten egyébként éppen ez okozza a nagy eltérést, a magyar nyugdíjpénztárak tagsága ugyanis átlagosan jóval fiatalabb, ezért nagyobb arányban volt növekedési portfóliója. Ha a rendszer beérik, akkor nagyjából a tagok egyharmada lesz ebben, egyharmad-egyharmad pedig a kiegyensúlyozottban és a konzervatívban – véli Hamecz.

A nyugdíjpénztárak rossz teljesítménye mind a politikai elit, mind a közvélemény szemében megkérdőjelezte a magánbiztosítások indokoltságát, holott az elmúlt két évtized nagy eredménye éppen ezek bevezetése és megerősítése volt az OECD szerint. Több – elsősorban kelet-közép-európai – országban megélénkült a vita az állami rendszerbe való visszatérés lehetőségéről, sőt, Szlovákia ezt meg is engedte.

A párizsi elemzők szerint azonban ez rövid távon javítja ugyan az állami ellátórendszer stabilitását, ám hosszabb távon fenntarthatatlanná teszi a nyugellátást. A válságból nem szabad azt a tanulságot levonni, hogy a kockázatos magánmegtakarítások helyett érdemes visszatérni az állami gondoskodáshoz: egyrészt azért nem, mert az idősek biztonságos ellátását a különböző konstrukciók együttesen biztosíthatják, másrészt pedig azért, mert hosszú távon az alapok kiheverik a mostanihoz hasonló pofonokat. Államosítás helyett legfeljebb a magánpénztári befizetések egy részének ideiglenes átcsatornázását tartják elfogadhatónak a szakértők. Ilyen tervei egyebek mellett Lettországnak és Litvániának vannak.

A nyugdíjalapok államosítását Hamecz István sem tartja jó ötletnek, mondván: semmi olyan nem derült ki ezek működéséről, ami korábban nem volt ismert. A működési költségek sem nevezhetők magasnak, ráadásul már szabályozottak. Az azonban érthető, hogy a kormány részéről ez miért merült fel: a rossz minőségű kormányzás miatt mára képtelenség a piacról finanszírozni az államadósságot. A nyugdíjalapok finanszírozási kényszerpályára terelése azonban nem megoldás erre, sőt, rossz üzenetet közvetítene a piacok számára, s ez súlyosbítaná a helyzetünket.

Az OECD ugyanakkor azt sem javasolja, hogy a kormányok a bankokhoz hasonlóan mentőövet dobjanak a nyugdíjpénztáraknak. Egy ilyen költséges akció helyett inkább azt lehet megfontolni, hogy az állami nyugdíjrendszerből kiegészítsék azoknak az időseknek az ellátmányát, akiknek a megtakarításait súlyosan érintette a válság. A rendszer egésze számára pedig az a tanulság adódik, hogy – ahol ez még nem adott – teremtsenek választási lehetőséget a különböző kockázatú portfóliók között, javítsák a biztosítottak tájékoztatását, és erősítsék azt a szociális hálót, amely a tőkepiaci ingadozások miatt esetleg bajba jutó idősek ellátását biztosítja. BD–TG







Gazdaságélénkítés

A nyugdíjalapok segíthetik a gazdasági válságból való kilábalást – mutat rá az OECD.

Nagy-Britanniában például az élénkítő csomag részeként egyszeri pluszjuttatást kaptak az idősek, Ausztráliában pedig lehetővé tették azt, hogy az emberek a nyugdíjszámlájukon összegyűlt pénzt is felhasználhassák hiteltörlesztésre, ha különben elveszítenék otthonukat.

Nagy-Britanniában például az élénkítő csomag részeként egyszeri pluszjuttatást kaptak az idősek, Ausztráliában pedig lehetővé tették azt, hogy az emberek a nyugdíjszámlájukon összegyűlt pénzt is felhasználhassák hiteltörlesztésre, ha különben elveszítenék otthonukat.-->

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek