A víziközmű-szolgáltatói szektor alapkérdése lett mára a biztonságos üzemeltetés műszaki, pénzügyi és személyi feltételeinek megteremtése, elsősorban a veszteséges működés miatt – olvasható a felügyeletet ellátó energiahivatal jelentésében. Hasonló problémákkal küzd a hulladékszállítás is.
2019.05.08 | Szerző: Papp Zsolt
2019.05.08 | Szerző: Papp Zsolt
A vízi közművek esetében a pénztelenség és az ettől nem függetlenül „műszaki élettartamuk végén járó rendszerek” már a biztonságos ellátást veszélyeztetik, az ivóvízvezetékek esetében a túlnyomóan kockázatos anyagminőség évek óta 50 százalék felett van – olvasható a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) parlament elé benyújtott 2018-as jelentésében.
A működési zavarok egyik jele, hogy a rendszerekbe táplált ivóvíz 25,6 százalékát nem számlázzák ki – vagyis elfolyik a közkutakból, de inkább a hálózati hibákon.
Fotó: Sóki Tamás
Az alkalmazott díjak nem fedezik az ivóvízellátással, a szennyvízelvezetéssel és -tisztítással kapcsolatban felmerülő költségeket. Az országban számlázott és fizetett díjak között jókora eltérések vannak – állapítja meg a jelentés, és az eltérések nemcsak a különböző szolgáltatók, hanem akár egy szolgáltató ellátásterületei között is számottevőek lehetnek.
Az ágazat üzemi eredménye az állami támogatások hatása nélkül mínusz 21,9 milliárd forint lett volna 2017-ben a tavalyi adatok szerint.
A kis vidéki szolgáltatók folyamatosan veszteségesek, az öt regionális (többségi állami tulajdonú társaság) a „jelentős állami támogatások ellenére veszteséges”, a két nagy budapesti szolgáltató (Fővárosi Vízművek és a Fővárosi Csatornázási Művek) tud nyereséget felmutatni.
A teljes cikk a szerdai Világgazdaságban olvasható
