A Magyar Nemzeti Bank (MNB) nyitott, minden a magyar gazdaság helyzetéről szóló vitára, azonban elengedhetetlennek tartja, hogy a közvélemény a tényeket és a közöttük fennálló összefüggéseket minél pontosabban ismerhesse meg. Surányi György június 24-i Klasszis Klubban adott interjújában a gazdaságpolitika több ágával kapcsolatban kifejtette a véleményét. Jelen írásunkban a monetáris politikával kapcsolatos – több helyen a korábbi tévedéseket ismétlő – állításokra fókuszálva reflektálunk röviden, tizenöt pontban.

1. A 90-es évek drasztikus fiskális megszorítással és az infláció felpörgetésével járó hagyományos válságkezelési csomagjai egyrészt hatalmas növekedési áldozattal jártak, másrészt élesen ellentétben álltak a legfőbb jegybanki feladattal, az árstabilitás megteremtésével. A Bokros-Surányi csomag intézkedéseinek hatására az 1994-es 18 százalék körüli éves átlagos infláció 1995-ben 28 százalék fölé emelkedett, komoly távolodást jelentve az árstabilitástól. Ezzel szemben 2017 januárja és 2020 decembere között 48 hónapból 44 alkalommal az infláció a 3 százalékos cél körüli toleranciasávban mozgott. Tehát az interjúban ismételten trendszerűen növekvő inflációként jellemzett képpel szemben a tények azt mutatják, hogy a járvány első évének végéig az MNB sikeresen elérte és fenntartotta az árstabilitást, amit az MNB munkatársai január eleji írásukban (A mondák és a valóság – Surányi és a számok (vg.hu)) részletesen is bemutattak.

2. Az interjúban elhangzott állítás szerint a 2020-as válság előtt az MNB folyamatosan azt hangoztatta, hogy „sem az árfolyam leértékelődésnek, sem a kétszámjegyű béremelkedésnek, sem a kétszámjegyű hitelkiáramlásnak, sem a relatíve laza fiskális politikának nincs inflációs hatása”. 

Az MNB álláspontja ezzel szemben mindig is az volt, hogy ezen belső tényezők hatását az inflációs kilátásokra együttesen kell vizsgálni. 
Ha az összképet vizsgáljuk, ahogy az előző pontban is látható, ezen tényezők 2021 előtt nem okozták az infláció túlzott mértékű emelkedését, azaz a jegybank monetáris politikai megközelítése megfelelő volt. Emellett fontos azt is megjegyezni, hogy az MNB a Költségvetési Tanács 2021. április 27-i ülésén is jelezte, hogy „a jegybank szempontjából kiemelten fontos annak elkerülése, hogy a globálisan emelkedő inflációs környezetben a költségvetési hiány a kereslet aránytalan emelésével további inflációs kockázatokat okozzon”.

Fotó: Róka László / MTVA / MTI

3. Szemben a 90-es évek előbb kiigazításokon, majd szűk sávos csúszó-leértékélésen alapuló rendszereivel a forint árfolyamát ma a piaci folyamatok határozzák meg, miközben az MNB-nek elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása. Míg 1995 tavaszától a forint árfolyamának egy év alatti közel 32 százalékos leértékelése az akkori gazdaságpolitikai vezetés tudatos döntése volt, az összes következményével (infláció megugrása, reálbérek beszakadása stb.) együtt, a mostani forint leértékelődést globális sokkok – a pandémia vagy az orosz-ukrán háború kitörése okozta globális hatások – idézték elő. 

4. Az interjúban felmerült a jegybanki hitelesség és az árfolyam gyengülése közötti összefüggés kérdése is. Itt ismét fontos hangsúlyozni, hogy az MNB-nek inflációs célja van, így a hitelességét pusztán az árfolyam alakulása alapján megítélni félrevezető. A jegybanki hitelességét a jegybanki célnak megfelelő időtávra várt infláció és a jegybank inflációs célja közötti reláció alapján érdemes megítélni. 
Visszatekintve a járvány előtti évekre, akkor az MNB azon kevés európai jegybank közé tartozott, amelyek képesek voltak az inflációs folyamatokat a jegybanki céllal összhangban alakítani. Ha a jelenlegi folyamatokat vizsgáljuk és ha vesszük a fáradtságot, hogy megnézzük a havi rendszerességgel készülő hosszú távú elemzői felméréseket, azok arról tanúskodnak, hogy 2024-re, a jegybank monetáris politikai horizontjára az elemzők általánosan a jegybanki toleranciasávon belüli inflációra számítanak, azaz hitelesnek tartják a monetáris politikát.

Török Gergő vezető közgazdasági elemző MNB
Török Gergő vezető közgazdasági elemző / Fotó: MNB

5. Fontos kiemelni a 90-es évek közepi és az elmúlt két év eltérő válságkezelési stratégiájának merőben eltérő következményeit. A 95-ös fiskális megszorításon és tudatos forint-leértékelésen alapuló csomag hatására a gazdasági növekedés lelassult, a reálbérek csökkentek, az infláció azonnal 10 százalékponttal megugrott. Hasonló megszorító intézkedésekkel utoljára a 2008-as pénzügyi válság tovagyűrűző hatásait próbálták meg kezelni, amelynek következményeit például a görög társadalomnak kellett elviselnie. Szerencsére a közgazdász szakma és a nemzetközi szervezetek azóta belátták (https://www.theguardian.com/business/2013/jun/05/imf-underestimated-damage-austerity-would-do-to-greece ), hogy ez a régi módszer nem működik.

Balogh Csaba, igazgató
Balogh Csaba, igazgató/ Fotó: MNB


Az MNB sem a régi módszereket használta, így a pandémia okozta sokkot válságkezelő eszközeivel sikeresen csillapította, miközben a válság akut évében az árstabilitást is biztosította. 
6. Míg a 90-es években a régiót a rendszerváltás sokkja rázta meg, most két egymással egybeérő, ráadásul globális válsággal kell szembenéznünk: a koronavírus-járvány hatásai még el sem múltak a világgazdaságban, amikor kitört az orosz-ukrán háború. A gazdasági folyamatok értékelésekor rendkívül fontos kiemelni, hogy míg a 90-es évek kihívásai régiós eredetűek voltak, a járvány és a háború kitörése globális folyamatokat indított el, ezért utóbbira eltérő válaszok szükségesek. 

7. A hazai gazdaság jelenlegi szerkezete, fejlettsége, integráltsága a nemzetközi termelési láncokba és a nemzetközi pénzpiacokba összehasonlíthatatlanul mélyebb, mint volt a 90-es évek közepén. Ha ennek hatását lefordítjuk a monetáris politika vitelére, akkor egyértelmű és általános, hogy a hagyományos kamatpolitikai eszközök mellett fontos szerep jut a nemhagyományos eszközöknek. Utóbbiak a válságkezelés során hatékonynak bizonyultak, kivezetésük pedig a szükséges monetáris politikai szigorításnak szerves része volt, még ha az interjúban ez szóba sem került.

8. Mivel az új évtized inflációs válsága globális jelenség, így meglehetősen hiteltelen indoklás nélkül azt állítani, hogy az általánosan magas inflációt a magyar jegybank a világ többi jegybankjával szemben egyedül, egy konkrét árfolyamszint beállításával ellensúlyozni tudta volna. Ha ugyanis ez ilyen egyszerű lenne, akkor az interjúban említett „erősebb és kevésbé leértékelődő” zloty és cseh korona árfolyam ellenére a régiós országokban – és főként az eurót használó balti országokban, ahol az infláció már több esetben a 20 százalékot is meghaladja – miért nem lényegesen alacsonyabb az infláció? 

9. Bár a nemzetközi inflációs hatásokat a hazai kormányzati intézkedések valóban érdemben tompítják, egyrészt azokkal korrigálva sem volna kiemelkedő a hazai infláció, másrészt az EU-tagállamok háromnegyedében vezettek be hasonló árkorlátozó megoldásokat, melyeket szintén illene figyelembe venni. 

10. Bár a pandémia és a háború sokkja miatt az ország elmúlt évtizedben tartósan pozitív külső finanszírozási képessége 2021 második felétől valóban jelentősen romlott, azonban fontos lett volna az okok alaposabb feltárása.

Ugyanis itt is a külső hatások dominálnak: a háború hatása önmagában a GDP mintegy 3,7-4,9 százalékával rontja a folyó fizetési mérleg egyenlegét 2022-ben. 
Tehát ez nem a korábbi rossz gazdaságpolitikai döntések következménye, de ahogy azt az MNB több alkalommal is hangsúlyozta – legutóbb éppen 2022 májusában A fenntartható egyensúly és felzárkózás 144 pontja című kiadványában –, a versenyképesség növelésével, a megtakarítások ösztönzésével és egyéb strukturális átalakításokkal a hazai gazdaságpolitika aktívan segítheti a külső egyensúly újbóli helyreállását.

11. Az MNB már 2021 elején felhívta a figyelmet az inflációs kockázatokra, majd júniusában megindította kamatemelési ciklusát. Ezzel a magyar jegybank Európában elsőként lépett és erős üzenetet küldött, hogy elkötelezett az inflációval szembeni harcban. Ne felejtsük el, hogy ekkor még alig vagyunk túl a koronavírus-járvány harmadik hullámán és az orosz-ukrán háború kitörésére senki sem számított. 

12. A globálisan meghatározó jegybankok tavaly még az infláció átmenetiségét hangsúlyozták, így az első szigorító lépéseket csak időben jóval később hozták meg. Csak összehasonlításként azok számára, akik elkésettnek vagy lassúnak titulálják az MNB lépéseit: az EKB egy évvel az MNB első szigorítása után állította le a vészhelyzeti eszközvásárlási programját, miközben az első 25 bázispontos kamatemelése 2022 júliusában várható. 

13. A kamatemelések mértékének vitatása mellett elsikkadt az interjúban, hogy a nemkonvencionális eszközöknek kulcsszerepe volt a válságkezelésben, majd az infláció elleni küzdelemben is. Így a monetáris kondíciókat nem lehet csak a kamatlépéseken keresztül értékelni: a 2021 júniusában megkezdődött monetáris szigorítási ciklus részeként a jegybank 2021 végéig fokozatosan lezárta a válságkezelő programjait, mellyel szintén jelentős mértékben szigorította a monetáris kondíciókat. Ha a nagy jegybankok korábbi, valamint az EKB jelenlegi monetáris politikáját vizsgáljuk, akkor látható, hogy a nemkonvencionális eszközök lezárása és a kamatemelési ciklus megkezdése egy rendkívül összetett, kihívásokkal járó feladat.

14. Az MNB 2021 júniusa óta az inflációs kockázatokat folyamatosan mérlegelve hónapról hónapra halad tovább a kamatemelésekkel is, amelynek eredményeként az alapkamatot eddig összesen 715 bázisponttal 7,75 százalékra emelte. Ez nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő szigorítás – Európában és a szűken vett régiónkban is a legnagyobb – miközben az eurót használó országok közül sokan 15-20 százalék körüli inflációs rátával és -0,5 százalékos alapkamattal szembesülnek. 

15. Vitathatatlan tehát, hogy a Magyar Nemzeti Bank az elsők között ismerte fel a globális inflációs környezet megváltozását, amelyre az első között reagált és az egyik leghatározottabb választ adta. A folyamatosan megjelenő újabb és újabb inflációs sokkok (járvány, ellátási láncok zavarai, áru- és nyersanyagpiaci áremelkedés, orosz-ukrán háború) miatt ugyanakkor nem lehetett egy nagy lépésben meghatározni a szükséges szigorítás mértékét.

Ezért ahogy az MNB legutóbbi kamatdöntése indoklásában is jelezte, az infláció további emelkedése és az elhúzódó inflációs kockázatok a szigorítási ciklus határozott folytatását teszik szükségessé. 
Az MNB a kamatemelési ciklust addig folytatja, ameddig az inflációs kilátások fenntartható módon a jegybanki célon stabilizálódnak, és az inflációs kockázatok a monetáris politika időhorizontján újra kiegyensúlyozottá válnak.

A jelenlegi rendkívüli időszakban nagyon hektikus külső környezetben kell meghozni az optimális gazdaságpolitikai döntéseket. Ezért kritikus fontosságú, hogy ezen döntéseket a lehető legszélesebb körű adatok körültekintő és precíz értékelése alapján megfogalmazott véleményekkel támogassuk. A Magyar Nemzeti Bank eddigi is erre törekedett, és ezt fogja tenni a jövőben is, mert elkötelezett az árstabilitás helyreállításában és a pénzügyi stabilitás biztosításában.