Annak ellenére, hogy mostanság minden a gazdasági nehézségekről, sőt a recesszióról szól, jó eséllyel még ilyen körülmények között is folytatódhat a konvergencia. Idén nagy valószínűséggel megmarad a hőn áhított 2 százalékos növekedési többlet,
ami biztosítja, hogy Magyarország az évtized végére belépjen abba az európai elitklubba, ahol már befizetője és nem haszonélvezője lesz az Európai Uniónak. Orbán Viktor miniszterelnök is erről beszélt nemrégiben, a magyar kormányfő a kötcsei találkozón 2030-ra jósolta ezt a pillanat.
Nem zárható ki a nettó befizetővé válás, de nem is vehető biztosra. Egyrészt a kohéziós pénzek eleve csökkennek, márpedig ennek Magyarország az egyik haszonélvezője volt, hasonlóan régiós társaihoz. Másrészt azzal, hogy hazánk fokozatosan felzárkózik az uniós átlaghoz, szintén mérséklődik a támogatások mértéke – mondta a VG-nek Regős Gábor, a Makronóm Intézet szakmai vezetője.
Mindenesetre ma még igencsak nehéz elképzelni ezt a forgatókönyvet, ha azt nézzük, hogy olyan országok számítanak nettó befizetőnek, mint Németország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Belgium, Svédország, Ausztria, Dánia, Finnország és Írország. A magyar fejlettség, amely bizonyos számítások szerint vásárlóerő-paritáson mérve idén elérheti az uniós átlag 78 százalékát, ezektől a tagállamoktól még igen messze van, a legközelebb hozzánk Olaszország található, 95 százalékos mutatóval, az összes többi jócskán 100 százalék fölött (Ausztria 120 százalék, Németország 119 százalék, Svédország 124 százalék, de Finnország is 113 százalék).
A VG-nek korábban nyilatkozó elemzők egyébként az évtized végére a magyar fejlettséget a növekedési trend alapján 85-90 százalékra helyezték, tehát nem tűnik kivitelezhetetlennek a mutatvány. Regős Gábor jelezte, nem is feltétlenül arra számít, hogy a nettó befizetők közvetlenül nettó haszonélvezővé válnak, inkább csak arra, hogy a nettó pozíciójuk javul. Szerinte érdemi javulás a nettó egyenleg terén olyan országnál következhet be, amely az uniós átlagtól inkább leszakad, ez pedig valamelyik déli állam lehet elsősorban.
Nem véletlenül tervezi az unió egyre inkább a déli tagországok megsegítését, a PIGS-nek is csúfolt országcsoport az elmúlt évtizedekben folyamatosan csúszott lefelé: Görögországnál ma már minden visegrádi ország fejlettebb, Portugáliánál pedig Lengyelország és Magyarország mellett Csehország, sőt ez utóbbi már Spanyolországot is megelőzi. És persze ott van még a gazdaságilag szétszakított Olaszország, ahol az euróövezeti tagság 2002-es kezdete óta alig nőtt a A magyar fejlődést az is jól példázza, hogy ma már több nyugat-magyarországi régió is fejlettebb, vagy azonos szinten áll a délolasz tartományokkal.
Mindez pedig a kelet-közép-európai országok kohéziós támogatására is erős hatást gyakorol, azaz egyre kevesebb forrásra számíthatunk a déli tagországok növekvő támogatása miatt.
A Makronóm Intézet vezetője emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy gyakorlatban 2030 környékén indul az új költségvetési ciklus (hiszen a 2021–2027-es kifizetések elhúzódnak), és nem tudni előre, hogy mekkora forrásokat sikerül majd hazánk számára kiharcolni.
Nehéz tehát előre megjósolni, hogy Magyarország 2030-ra válik-e nettó befizetővé, de az biztos, hogy az egyenleg romlani fog. És akkor a hazánkat megillető uniós források esetleges felfüggesztésével még nem is számoltunk
– magyarázta a szakember, majd rögtön hozzátette, hogy a nettó befizető és a nettó haszonélvező fogalmakkal önmagában óvatosan kell bánni. Bár meg lehet nézni a Brüsszellel kapcsolatos tranzakciókat és azok egyenlegét, de ha valaki nettó befizető, az se jelenti azt, hogy számára káros a tagság: egy nyugat-európai ország például így szabadon hozzáfér a keleti piacokhoz, élvezi a tagságból fakadó közvetett előnyöket, illetve a keleti országok számára juttatott támogatások egy része is visszacsorog oda.
Az, hogy Magyarország nettó befizetővé válik, két dolgot jelent: egyrészt tud magasabb hozzáadott értékű termékeket és szolgáltatásokat exportálni, hiszen ez a felzárkózás alapja; másrészt, mivel kevesebb támogatás érkezik, a beruházási rátája elvben csökken, ezért a beruházásokkal kapcsolatos termékek (például gépek) importja mérséklődik – mutatott rá Regős Gábor.
