Európában is páratlan hadiipari óriáscég születik Magyarországon: ez még csak a kezdet

Múlt szerdán jelentette be a Nemzetgazdasági Minisztérium, hogy a magyar kormány az állami tulajdonú hadiipar piacképes részének értékesítéséről döntött. Partnernek a 4iG Csoportot választotta. Összesen kilenc állami vagy részben állami védelmi ipari vállalatot szerveznének az újonnan létrehozott N7 Defence Zrt. alá, amelynek többségi tulajdonosa a 4iG Űr- és Védelmi Technológiák Zrt. (4iG SDT) lesz.

A szaktárca indoklása szerint az exportpiacokon egyre erőteljesebb részvétel képes csak biztosítani, hogy a magyar hadiipar is markánsabban részesüljön a megnövekedett nemzetközi védelmi megrendelésekből. „Ez a modell szélesebb és könnyebb hozzáférési lehetőséget biztosít a nemrég meghirdetett uniós fejlesztési programokhoz, és emellett az egyre élénkülő európai nemzetállami védelmi beruházásokhoz, köztük a német hadiipari programokhoz is” – fogalmaztak.

A piaci szereplő vezérigazgatója most először adott interjút a témában. Sárhegyi István egyebek mellett kitért rá, hogy

• miért a 4iG Csoportra esett a választás,
• milyen előnyei vannak az üzletnek,
• mennyi új munkahely jöhet létre,
• milyen fegyvereket árulnak majd,
• a magyar gazdaság teljesítményében mekkora hozadéka lehet az ügyletnek,
• Európai kitekintésben mekkora fontosságú hadiipari óriás jön létre Magyarországon,
• terveznek-e további terjeszkedést.

Az alábbiakban olvasható a 4iG SDT vezérigazgatójával készült exkluzív anyag.

4iG Csoport a védelmi iparban

Miért a 4iG Csoport kapta meg a lehetőséget, hogy átvegye az állami védelmi ipar egy részét?

A Magyar Állam keresett meg minket. A döntési folyamat minden részletét nem ismerjük, de véleményem szerint azért esett ránk a választás, mert már jó ideje jelen vagyunk az űr- és védelmi ipari szektorban. A mostani tranzakcióban érintett céget, a 4iG SDT-t még 2024 elején hoztuk létre, mert felismertük: az ökoszisztémából hiányzik egy nagy integrátor.

Az állam tulajdonosként, megrendelőként és jogalkotóként is jelen van a védelmi szektorban, emellett adott a hazai kkv-világ technológiai szereplőinek köre, illetve az egyetemi, kutatóintézeti háttér. A nemzeti prime – vagyis a nemzetközi gyakorlat szerint magántulajdonú vagy többségi magántulajdonú csúcsvállalat – azonban eddig nem létezett.  

Miért van erre szükség? Miért éri meg a magyar védelmi iparnak a 4iG bevonása?

Egyrészt a tranzakcióban érintett hadiipari gyártóvállalatok kapacitásai jóval nagyobbak, illetve nagyobbak lesznek, mint amire a magyar honvédségnek szüksége van. Piaci szereplőként mi üzleti alapú gondolkodásmódot, innovációt, és ami az egyik legfontosabb, 

ami jelentős mértékben hozzájárul az ellátásbiztonsághoz is. Hiszen az például nem volna gazdaságos, ha egy hadiipari termelővállalatban csak addig működnének a gépsorok, amíg magyar honvédség igényeit kielégítik, majd ezt követően akár hónapokra leálljon a termelés.

Másrészről az űr- és védelmi ipar együttműködése stratégiai jelentőségű, mivel mindkét terület hasonló technológiai alapokon nyugszik. Az űripari megoldások kulcsszerepet játszanak a modern hadviselésben, például a térképezésben, hírszerzésben és csapatmozgások követésében. A közös fejlesztések révén hatékonyabban lehet forrást allokálni és innovációt ösztönözni. Emellett az együttműködés hozzájárul a technológiai szuverenitás erősítéséhez és a nemzetbiztonsági célok eléréséhez is.

Ezek a szinergiák globális versenyelőnyt biztosítanak a nemzetközi védelmi piacokon. Márpedig a 4iG Csoport sok-sok éve folytat technológiai integrátori tevékenységet az űripar, drónipar, drónvédelmi rendszerek és védelmi digitalizáció területén. Ezek mind a védelmi ipar high-tech területei, ahol portfólióvállalatainknak köszönhetően akár több évtizedes tapasztalattal rendelkezünk.

Az sem véletlen, hogy a fejlett európai államok magántőkét vonnak be hadiipari vállalataikba. Ezekben a vállalatokban jellemzően az állami szereplő a kisebbségi tulajdonos. Így van ez például Németországban, Franciaországban, Spanyolországban vagy éppen Norvégiában is, hiszen a fejlett védelmi iparnak szüksége van egy ilyen típusú nemzeti vállalatra. Összegezve tehát, a múlt héten bejelentett együttműködés – ha szabad így fogalmaznom – azért éri meg a magyar védelmi iparnak és a magyar államnak, mert célja a szektor fejlődésének elősegítése, a kapacitások és szinergiák tökéletes kihasználása egy innovatív és hosszú távon fenntartható üzleti modellben.

A kritikák éppen az ellenkezőjéről szólnak.

A 4iG egy magyar többségi tulajdonban lévő autonóm vállalatcsoport, amelyben a Rheinmetall 25 százalékos részesedéssel rendelkezik. Fontos hangsúlyozni, hogy a német hadiipari vállalat nem vesz részt a 4iG Nyrt. vagy leányvállalatai – köztük a 4iG SDT – irányításában, tehát sem közvetlen, sem közvetett befolyást nem gyakorol a cégcsoport működésére. Ez fontos üzenet a nemzetközi piacok felé is:

hanem stratégiai partnerek, ezért együttműködéseink – ahogyan más nemzetközi vállalatokkal is – közösen létrehozott leányvállalatainkban, közös projektekben, illetve fejlesztésekben valósulnak meg.
Ugyanilyen lényeges elem, hogy bár az állam ebben a konstrukcióban kisebbségi tulajdonos, a kontrollt továbbra is több, egymást kiegészítő eszközzel tartja kézben.

1. A tranzakció lezárását követően a kritikus védelmi infrastruktúra – az ingatlanok, a gyárak és a gyártósorok – állami tulajdonban marad, így a termelés fizikai feltételei feletti rendelkezés nem kerül ki a nemzeti hatáskörből.
2. Jogalkotói és exportkontroll-hatásköre révén a kormányzat szabályozza a működési keretet, miközben legnagyobb megrendelőként közvetlen piaci befolyást is gyakorol.
3. Végül a rendkívüli helyzetekre (háború, havaria) vonatkozó jogszabályok felhatalmazzák az államot az operatív irányítás azonnali átvételére, ami az ellátásbiztonságot és a nemzeti szuverenitást egyaránt garantálja.

Tehát azok az értelmezések, melyek totális kiszervezést, privatizációt vagy a hazai hadiiparra gyakorolt nemzetközi befolyást emlegetnek, nem megalapozottak.

Akkor mi az, amit tulajdonképpen megvásárolnak az államtól?

Vegyünk egy konkrét példát: a Rheinmetall Hungary Zrt. Zalaegerszegen végzi a Lynx gyalogsági harcjárművek fejlesztését és gyártását, amely vállalatban a magyar állam 49 százalékos tulajdonrésszel rendelkezik. Ez az állami részesedés apportként kerül át az N7 Defence Zrt.-be, amely holdingtársaságban a 4iG SDT többségi, 75+1 szavazatot biztosító befolyást kíván szerezni.

A fejlesztésben és gyártásban részt vevő mérnökök, szakemberek és technikusok továbbra is a Rheinmetall Hungary alkalmazottai maradnak, az üzemeltetés operatív feladatait szintén ez a társaság látja el. Az infrastruktúra – így az üzemek és a gyártókapacitások – továbbra is állami tulajdonban maradnak, ugyanakkor használatukért a társaság piaci bérleti díjat fizet.

Bár a 4iG SDT Zrt. ebben az együttműködésben formálisan kisebbségi tulajdonos, a konstrukció lehetőséget teremt arra, hogy a partnerek közösen indítsanak új, magas hozzáadott értékű fejlesztéseket, például a digitális katonai rendszerek, a műholdas kommunikáció vagy a dróntechnológia területén. A 4iG SDT szaktudása és technológiai háttere – különösen az űripari és adatkapcsolatok, a szenzorhálózatok, az adatfeldolgozás vagy akár a későbbiekben a mesterséges intelligenciával támogatott rendszerek élén – érdemben hozzájárulhat ahhoz, hogy 

Az ilyen típusú integrált harctéri jelenlét ugyanis, amely valós idejű helyzetfelismerésre, adattovábbításra és interoperabilitásra épül, ma már alapelvárás a NATO-partnerek és más nemzetközi megrendelők részéről is. Emellett a 4iG nemzetközi stratégiai partnerségei jelentős versenyelőnyt biztosíthatnak a vállalatcsoport számára a globális védelmi piacon való sikeres pozícióépítéshez.

Mi ennek a vegyes konstrukciónak az előnye?

Az üzleti megfontolások, mind az állam, mind a mi oldalunkon fontos szerepet játszanak. Ahogy említettem, a nemzetközi védelmi ipart jellemzően privát cégek vezetik nagyon komoly bizalmi együttműködésekre alapozva. Ha csatlakozni szeretnénk ehhez az ökoszisztémához, elengedhetetlen feltétel az üzleti szemlélet. Ez sokszor eltér az állami működés logikájától, ahol más típusú szempontok is érvényesülnek. A mi feladatunk, hogy ebbe a rendszerbe behozzuk a nemzetközi kapcsolatrendszert, a dinamikát, az innovációt és legfőképpen azokat az üzletfejlesztési, kereskedelmi és exportképességi elemeket, amelyek a privát szereplők feladatai. 

Az állam oldaláról nyilván az utóbbiak a leglényegesebbek, nekünk pedig maga az üzleti lehetőség. Befektetőként természetesen a célunk, és hosszú távon azt szeretnénk, hogy mindez megtérüljön. Az előző példámmal is szemléltetve, úgy látjuk, hogy a high-tech portfóliónk egyesítése a klasszikus üzletágakkal jelentős üzletfejlesztési szinergiákat rejt magában, és ezekkel meg tudunk jelenni a világpiacokon. Az üzleti fenntarthatóság érdekében egyértelműen a globális piacra érdemes koncentrálni, természetesen a NATO keretrendszerében, amelyben a magyar honvédség kiszolgálása továbbra is elsődleges.

Milyen időtávon számolnak megtérüléssel?

Ez jelenleg még korai kérdés, hiszen a megállapodás nem zárult le véglegesen. Először zárjuk le a tranzakciót, és ezt követően lehet majd a pontos vállalásokról beszélni.

Arról viszont beszéltek, hogy új munkahelyek jönnek majd létre.

Az akvizícióval a munkatársak létszáma jócskán megnőhet, a portfólióvállalatokkal együtt akár 2500-3000 főre is bővülhet. Ez később még tovább emelkedhet, hiszen látható, hogy az űr- és védelmi ipar területe most robbanásszerű fejlődés előtt áll. Nagy befektetést igényel, ugyanakkor komoly üzleti lehetőségeket is kínál.

Egy konkrét példát említek: a 4iG Csoporthoz tartozó Remred Zrt. jelenleg Martonvásáron építi a műholdgyárunkat. Ez egy több mint tízmilliárd forintos projekt. A beruházás előtt 100 fő dolgozott a cégnél, most 150-en kollégánk van, és a fejlesztés végére várhatóan elérjük a 200 fős állományt – egy olyan technológiai szektorban, ami az egyik legmagasabb hozzáadott értéket képviseli.

Említette a bérleti díjat. Mennyit fizetnek a magyar államnak?

Ez üzleti titoknak minősül, így a konkrét összeget nem tudom önnel megosztani. Általánosságban elmondható, hogy az állam a beruházásai megtérülésével számol, így piaci sztenderdek alapján határozza meg a bérleti díjakat.

Különleges magyar hadiipari óriás jön létre Európában

Ha lezárul az akvizíció, milyen fegyverportfólióval tudnak kilépni a piacra?

A hazai igények kielégítésén túl, az akvizíció lezárultával egy rendkívül összetett és technológiailag kiegyensúlyozott portfólióval lépünk a nemzetközi védelmi piacra. A kínálat egyaránt épít a 4iG SDT meglévő innovációs kompetenciáira – így az űripari megoldásokra, a drón- és drónelhárító technológiákra, valamint a digitális harctéri rendszerek fejlesztésére –, miközben klasszikus védelmi és hadiipar termékeket is felvonultat. A teljesség igénye nélkül

• a Lynx gyalogsági harcjárművekhez kapcsolódó tudás,
• valamint a Hirtenberger többkaliberű aknavetői,
• a várpalotai lőszergyárban gyártott lőszerek,
• a kézi lőfegyverek és vállról indítható páncéltörő eszközök

egyaránt szerves részét képezik ennek a kínálatnak. A technológiai diverzifikáció lehetővé teszi, hogy a termékek és rendszerek ne csupán egymás mellett létezzenek, hanem egy integrált, hálózatközpontú hadviselésre épülő védelmi ökoszisztémát alkossanak – olyan rendszert, amely interoperábilis, skálázható, és megfelel a NATO-előírásoknak, illetve a nemzetközi piacok legszigorúbb elvárásainak is.

Mit jelent ez a portfólió nemzetközi összehasonlításban?

Pusztán a számokat nézve vannak nagyobb védelmi ipari cégek is Európában – például a Czechslovak Group, ami egy hatalmas konglomerátum, szinte minden típusú hadiipari terméket gyárt. Ugyanakkor a mi portfóliónk különlegessége az összetettségében és technológiai sokszínűségében rejlik. Egyszerre jelenik meg benne a tradicionális haditechnika és a legmodernebb high-tech megoldások.

Például az Aeroplex nemcsak repülőgépek, hanem drónok javítására és karbantartására is képes.

Ha nem is feltétlenül egyedülálló, de mindenképpen különleges, hogy a műholdaktól egészen a szárazföldi rendszerekig minden iparágat átfogunk.

Kilenc vállalat kerülhet az N7 Defence Zrt.-be, de ehhez nekik is hozzá kell járulni. Így lesz?

A mi célunk az, hogy mind a kilenc cég bekerüljön a portfólióba, különben nem jött volna létre a megállapodás.

Mikor fejeződhet be ez a folyamat, mikor teljesülhet a tranzakció?

Minél előbb szeretnénk lezárni az akvizíciós folyamatot, azzal számolunk, hogy a tranzakció a nyár folyamán, legkésőbb a nyár végéig lezárulhat.

Ezzel teljessé válna a 4iG űr- és védelmi ipari portfóliója?

Nem gondolom, hogy ez lenne a végleges állapot. Egy ilyen rendkívül innovatív és dinamikusan fejlődő területen nem lehet statikus gondolkodással tervezni. Nyitott szemmel járunk, és úgy megyünk előre, hogy mind az organikus, mind az akvizíciós növekedésre nyitottak vagyunk.

A védelmi ipar súlya a magyar gazdaságban

Hol látják a piacaikat?

Ez egy rendkívül összetett, kifejezetten konzervatív iparág. Bizalmi alapon működik, hosszú távú partnerségekre épül. Itt az adott szónak súlya van. Mi ezt a bizalmat hosszú évek óta építjük, ebben mérföldkőnek számítanak a különböző stratégiai együttműködéseink. A bizalom megteremtése az első lépés, csak ezt követően kezdünk el az üzletről beszélgetni. Ezek alapos, komplex tárgyalások, amelyekből több is folyamatban van jelenleg is. Fő célpiacaink a NATO -tagállamok, valamint az ott működő hadiipari vállalatok. Emellett a NATO-keretrendszer előírásainak és követelményeinek betartásával Közép-Ázsiában, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában is bővítjük kapcsolatainkat.

Milyen szintre lehet felfuttatni a magyar védelmi ipart?

A nagyobb összefüggésekhez hozzátartozik, hogy Magyarországon – ahogyan a kelet-közép-európai országok többségében is – a rendszerváltást követően a hadiipar gyakorlatilag teljesen leépült. A geopolitikai környezet átalakulása és a NATO-tagságból fakadó egyre szigorúbb követelmények azonban új irányt szabtak: a magyar védelmi ipar újjáépítése 2016-tól kezdődően vált strukturált, intézményesített folyamattá, amely szorosan összekapcsolódik a Zrínyi 2026 haderőfejlesztési programmal és az aktív kormányzati szerepvállalással.

Bár Magyarországon a hadiipar történelmi gyökerei egészen a 18. századig nyúlnak vissza, a modern, versenyképes iparág kialakítása gyakorlatilag az elmúlt évtizedben kezdődött. Tehát a hazai hadiipart lényegében az alapoktól kell újjáépíteni – és ebben a folyamatban még csupán az első, alapozási szakasznál tartunk.

Az ágazatban azonban jelentős gazdasági potenciál rejlik. Érdemes megfigyelni a német példát: egy átfogó gazdaságélénkítő program keretében a német állam egyszerre fejleszti az infrastruktúrát és a védelmi ipart, és ez a német gazdaság növekedésének egyik új motorjává válhat. 

A NATO részéről várható, hogy a tagállamok számára előírt védelmi kiadási arányt a jelenlegi 2 százalékról fokozatosan 3,5 vagy akár 5 százalékra emelik. Bár ez a növekedés nem kizárólag a hadiipari beszerzéseket érinti, a szakértők becslése szerint a védelmi ipar számára példátlan mértékű keresletnövekedést hozhat.

Ehhez azonban kormányzati és vállalati szinten egyaránt alkalmazkodni kell: előrelátó stratégiai gondolkodással, beruházásösztönző eszközökkel és piaci szempontból értelmezhető üzleti modellekkel. Ezért tekintünk kiemelten és nemzetstratégiai szempontból is fontos mérföldkőként erre a tranzakcióra.