Vészjelzést adtak Magyarország nagytavai: strandok zártak be, hajók súrolják a medret, van, ahol még ellenőrizni sem lehet a kis vízben – már a Balatonnál is korlátoznak

Augusztus közepére már nemcsak a visszahúzódó partszakaszok és a szárazra került mederrészek mutatják, mekkora vízhiánnyal küzd az ország. A Balaton, a Velencei-tó és a Fertő tó alacsony vízállása a hajózásba és a turizmusba is beleszól, miközben a Tisza apadása miatt Szolnoknál műszaki beavatkozásra volt szükség.

A tavak helyzete azonban nem egyforma. Van, ahol még zavartalanul közlekednek a személyhajók, máshol már a kompokra sem engednek fel minden járművet, a Velencei-tó egyes strandjain pedig annyira sekély lett a víz, hogy a kötelező vízminőség-ellenőrzést sem lehet elvégezni.

Nyolc centimétert veszített két hét alatt a Balaton

A Balaton átlagos vízállása augusztus 17-én 47 centiméter volt. Augusztus 3-án még 55 centimétert mértek, vagyis a tó két hét alatt nyolc centimétert veszített a vízügyi adatok szerint. A 47 centiméter természetesen nem a Balaton tényleges átlagmélységét jelenti, hanem a siófoki vízmérce nullpontjához viszonyított érték.

A mostani szint már messze elmarad a nyár elején mérttől: június 3-án még 83, június 22-én pedig 77 centiméteren állt a tó. A csökkenés júliusban és augusztus első felében gyorsult fel, amit a tartós hőség, a kevés csapadék és az intenzív párolgás együttesen hajtott.

Az alacsony vízállás már a balatoni közlekedést is érinti. A Balatoni Hajózási Zrt. ideiglenes korlátozást vezetett be a Szántód és Tihany közötti révforgalomban: a kompok jelenleg nem szállítanak 7,5 tonna megengedett legnagyobb össztömeget meghaladó járműveket.

A személyhajózás ugyanakkor nem állt le. A BAHART augusztus 19-ére és 20-ára is több tűzijátéknéző, séta- és bulihajót hirdetett meg

• Badacsonyból,
• Balatonboglárról
• és Keszthelyről.

A tó tehát hajózható, de a kompokra vonatkozó súlykorlátozás azt mutatja, hogy az apadás már nem pusztán látványos jelenség. A sekélyebb kikötőkben és a partközeli részeken egyre kisebb a hajók mozgástere.

A Velencei-tónál már strandokat kellett bezárni

A Velencei-tónál súlyosabbak a közvetlen turisztikai következmények. A Fejér Vármegyei Kormányhivatal az idei szezonra tartós fürdőzési tilalmat rendelt el a gárdonyi Tini Strandon, mert a vízmélység már nem éri el az előírt minimumot.

A sekély víz miatt nem lehet elvégezni a kötelező fürdővíz-mintavételt és vízminőség-ellenőrzést. A strand vízbe vezető lépcsőit lezárták, és kihelyezték a tilalmat jelző táblákat.

Velencén a Korzó és Szabadstrandon, a Velence-fürdői Keleti Strandon, valamint a Tóparty Rendezvény Strandon is tilos a fürdés. Az Északi Strandon ugyanakkor feloldották a korábbi korlátozást, vagyis a tilalom nem a tó teljes területére vonatkozik.

A Velencei-tó példája jól mutatja, hogy az alacsony vízállás nem feltétlenül a vízminőség romlása miatt zárhat be egy strandot. Már az is elegendő hozzá, ha a víz annyira sekély, hogy a jogszabályban előírt vizsgálatot nem lehet szabályosan elvégezni. A turizmus nem állt le teljesen, de a klasszikus strandolás helyett egyre nagyobb szerepet kapnak az esti, szárazföldi programok.

A Fertőn már a medret súrolják a hajók

A magyar–osztrák határon fekvő Fertő tó szintje kilenc nap alatt hat centiméterrel csökkent. Augusztus 4-én még 115,10 métert, augusztus 13-án már csak 115,04 métert mértek az Adriai-tenger középszintjéhez viszonyítva. A tó így már csak néhány centiméterre van a 2022-ben feljegyzett negatív rekordtól.

Az osztrák oldalon egyelőre sem a fürdőzést, sem a hajózást nem tiltották meg, de a vitorlások helyenként már súrolják a medret. Burgenland kotrással és iszapeltávolítással igyekszik járhatóan tartani a kikötőket, a hajózási útvonalakat és a nádcsatornákat. A legutóbbi szezonban 29 helyszínről mintegy 43 ezer köbméter iszapot távolítottak el.

Az Einser-csatorna zsilipje zárva van, vagyis nem engednek le vizet a tóból. A magyar oldalon közben már kiszáradtak egyes, üledékkel feltöltődött mederrészek, bár az öblökben továbbra is van víz.

Korábban felvetődött, hogy a Dunából másodpercenként mintegy két köbméter vizet juttatnának a Fertőhöz, a projekt azonban a tervezőasztalon maradt. A megoldás természetvédelmi vitát is kiváltott, mert a Duna eltérő összetételű vize megváltoztathatná a szikes tó sajátos ökoszisztémáját.

A Tisza-tó vizével tartják életben az alsóbb szakaszt

A Tisza-tó helyzete eltér a természetes tavakétól, mert szabályozott víztározóról van szó. A kiskörei rendszer lehetőséget ad arra, hogy vízkormányzással segítsék az alatta fekvő Tisza-szakaszt, ennek azonban az idei rendkívüli apadásban már az ivóvízellátás fenntartásában is szerepe van.

Szolnoknál augusztus 17-én reggel mínusz 306 centiméteres vízállást mutatott a vízmérce. Ez tovább rontotta az előzőleg közölt mínusz 305 centiméteres történelmi mélypontot.

A folyó alacsony szintje miatt már június elején vízkivételi úszóművet telepítettek a szolnoki felszíni vízmű mederpilléréhez. A további apadás miatt az eszköz nyomócsöveit daruval, búvárok és vízügyi szakemberek segítségével kellett átpozicionálni. A sikeres próbaüzem után a térség ivóvízellátása továbbra is zavartalan.

A Tisza-tóból eközben vízkormányzással próbálják tartani a Kisköre alatti folyószakasz szintjét. Ez egyelőre nem jelenti a tó hajózásának általános leállását, de megmutatja, hogy a tározott vízért egyszerre jelentkezik

• természetvédelmi,
• mezőgazdasági,
• turisztikai
• és ivóvízellátási

igény.

Nem minden alacsony vízállás jelent hajózási tilalmat

A négy vízterület helyzete alapján nincs egységes válasz arra, mennyire hajózhatók most a hazai tavak. A Balatonon a személyhajózás működik, de a kompok már nem visznek el minden járművet. A Fertőn egyelőre nincs általános korlátozás, viszont a sekélyebb részeken a vitorlások már elérik a medret. A Velencei-tónál a legsúlyosabb következmény jelenleg nem a hajózást, hanem a strandokat érinti, a Tisza-tónál pedig a vízkormányzás elsődleges tétje az alsóbb folyószakasz és az ivóvízellátás védelme.

Az augusztus második felében érkező záporok átmenetileg lassíthatják az apadást, de néhány helyi zivatar nem képes gyorsan pótolni a hónapok alatt kialakult vízhiányt. A tavak állapotát ezért nem egy-egy esős nap, hanem a teljes vízgyűjtőre hulló csapadék és az őszi–téli utánpótlás határozza majd meg.