A brit Tescót kérdeztük a magyar eladásáról: a reakció nem meglepő – készen állhat a teljes régiós kivonulás terve, de egy dologra most nagyon kell figyelniük

Nem kommentálja, de nem is cáfolja a Tesco a közép-európai üzletág – köztük a 198 üzletből álló magyar hálózat – eladásáról szóló értesüléseket, melyekről ebben a cikkünkben számoltunk be. A brit központban erre jelölt személytől érdeklődtünk az értesülések helytállóságáról, cikkünk megjelenéséig azonban erre nem érkezett válasz. A felvásárlási piacon azonban az ilyen kommunikációs zárlat olykor nem jelent véletlent: bár megerősítés híján biztosra nem vehető, de a háttérben már valóban megkezdődhetetett a potenciális vevőkkel való, nem mindig rövid egyeztetési folyamat. Többet csak akkor lehetne mondani, ha a Tesco megtörné a csendet.

Beszédes lehet a Tesco rádiócsöndje is

Az értesülés szerint a brit nagyvállalat a Citigroup és a Goldman Sachs befektetési bankárait bízta meg a cseh, szlovák és magyar üzletág értékesítésének előkészítésével. Ez annyiban új a július elején pletykáltakhoz képest a régiós ág eladásáról, hogy a cseh cégfelvásárlási piacon mozgó közvetítő értesülései szerint már komoly, a tárgyalások megnyitására alkalmas dokumentáció is készült az ügylethez, ami eldöntött szándékra utal. A hazai leányvállalat nem kommentálta ezt az értesülést sem.

A brit központ részéről érkező választalanság vagy a klasszikus „piaci pletykákat nem kommentálunk” alapállás persze lehet egy egyszerű késleltetés is, de nem lenne meglepő az sem, ha tudatos stratégiát képviselne. Ez ugyanis a tőzsdén jegyzett multinacionális vállalatok esetében bevett gyakorlat az úgynevezett kiváró vagy aktív tárgyalási szakaszban. 

A brit Tesco PLC a Londoni Értéktőzsdén jegyzett cég, jelenleg 30 milliárd font kapitalizációval, így kötelezettségük a hallgatás mindaddig, amíg nincs kötelező erejű megállapodás, vagy akár tárgyalópartnereikkel tett megállapodás alapján nem tehetnek közzé hivatalos tájékoztatást.

Nem mostohagyerek a magyar hálózat – a szabályozási viszonyok diktálhatnak

A kiszivárgottak szerint – megint csak hangsúlyozva: amennyiben helytállók az értesülések – a Tesco stratégiailag eltérően kezeli a régiós piacait:

• Csehország és Szlovákia: A 363 üzletet számláló cseh-szlovák hálózatot egyetlen csomagban kínálják a vevőknek.
• Magyarország: A 198 üzletből álló hazai hálózatot külön tranzakcióként, önállóan értékesítenék.

A magyar piac különválasztása mögött több tényező is állhat. Egyrészt a magyarországi kiskereskedelmi környezet – az egyik fontos részszabályát tekintve nemrég megváltozott kiskereskedelmi különadó és a szabályozási környezet – eltérő kockázati profilt jelent a befektetők számára, mint a cseh vagy a szlovák piac. Másrészt a 198 áruházból álló portfólió önmagában is olyan hatalmas léptékű, amelyet csak kevés stratégiai vagy pénzügyi befektető tudna egyben integrálni.

Megbízást adtak a felső ligának, ez nem lehet véletlen

A fúziós és felvásárlási (M&A) piacon a tanácsadók megválasztása önmagában is stratégiai üzenet lehet. A Citigroup és a Goldman Sachs nem lokális tranzakciókra, hanem globális, nagyléptékű vállalati átszervezésekre és nemzetközi tőkebevonásra specializálódott. Ha a brit központ valóban ezeket az intézményeket kérte fel, az két dolgot jelent:

Olyan pénzügyi és stratégiai befektetői kört képesek megszólítani, amelyek képesek több milliárd eurós tranzakciók finanszírozására. Persze ne feledjük: már a lehetséges kérőkről is szólnak a pletykák, a Lidl-t is magában foglaló Schwarz Csoport mellett a szlovák piac kapcsán az úthengerként (azaz lassan, de egyelőre megállíthatatlanul) nyomuló lengyel Biedronkát is hírbe hozták.

A cseh és a szlovák, valamint a magyarországi kiskereskedelmi ágazat eltérő környezetben működik, így más megtérülési és kockázati profillal bírnak. Egy összevont csomag esetén a magyar piaci kockázatok lefelé húznák a teljes régiós portfólió értékelési szorzóját. Ez nem önmagában a magyar hálózat sokat javult pénzügyi teljesítményével, hanem a szabályozási és adózási környezet sajátosságaival függ inkább össze.

A magyarországi Tesco jelentős ingatlanportfólióval és sajátos üzletméret-összetétellel rendelkezik (a nagy alapterületű hipermarketektől a kisebb Expressz boltokig), ami önmagában differenciáltabb értékelést kíván. Ezért akár az sem zárható ki, hogy ha valóban vevőt keresnek a régiós hálózatokra, a magyar lánc nem csak külön, hanem esetleg üzletméretenként vagy más szempont alapján darabolva kelhet el (már amennyiben).

Visszavonulás az anyaországba

Az 1919-ben alapított Tesco az elmúlt évtizedben szisztematikusan építette le ázsiai és amerikai jelenlétét, valamint kivonult a régió legnagyobb piacáról, Lengyelországból is. A csoport stratégiájának fókuszában jelenleg a brit és ír piacvédelme és digitalizációja áll a vezető német diszkontláncok (Lidl, Aldi) elleni küzdelem jegyében. A német diszkontok térnyerése olyan erős a Tesco anyapiacán is, hogy azzal képesek voltak megtörni a hagyományos nagy brit kiskereskedelmi láncok, így a Morrisons és a Waitrose addigi pozícióit is.

Mint a Reuters felidézte a július eleji pletykák kapcsán, a Tesco ritkán nyilatkozott a régió jövőjéről, de 2023-ban Ken Murphy vezérigazgató azt nyilatkozta a részvényeseknek, hogy ez a csoport „szerves része”. A divízió 4,49 milliárd font árbevételt jelentett a 2025/26-os évben, ami 3,7 százalékos növekedést jelent, a korrigált nyereség pedig 115 millió fontot tett ki, ami 0,9 százalékos emelkedésnek felel meg.

A közép-európai ág ugyan összességében nem veszteséges, de a csoportszintű eredeményességhez viszonyítva alacsonyabb marzsot termel. A tőke áthelyezése a magasabb hozamú piacokra pénzügyileg teljesen logikus lépés lenne a vállalatirányítás részéről.

Így bár hivatalos válasz tehát egyelőre nincs a kivonulásra, de a hallgatás akár annak jele is lehet, hogy a Tesco nem zárkózik el régiós jelenlétének újragondolásától, és az is lehet, hogy már valóban elindította a vevőkeresés folyamatát.